Téma: Autizmus mindennapok

Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ezt a fajta mozgáskoordinációs nevelést majdhogynem születéskor kell elkezdeni. Amelyik gyerek megszokja, hogy anya/apa irányítja helyettem a testemet, és nekem nem kell figyelnem, mit csinálok, azzal ez nem feltétlen fog menni.

Amikor az öcsémék gyerekét elvittük a mieinkkel együtt nyaralni (6 évesen) ijesztő tapasztaltaim voltak vele kapcsolatban. Nem láttam a gyerekben semmiféle felelősségérzetet a saját cselekedeteivel kapcsolatban.
Forgalmas út melletti járdán kézen fogva vezettem (mert már tudtam, hogy nem megbízható), de egyszerűen amikor valami az eszébe jutott, akkor kirántotta a kezét (a teljes testsúlyát belevíve a mozdulatba), és kirohant az úttestre. Szerencsére nem ütötte el semmi. Túrán ugyanezt megcsinálta, na ott elzúgott, lenyúzta könyökét, térdét. (Nyilván soha többet nem vállaltam el a pesztrálását, ha a szülei ilyen idiótát neveltek belőle, akkor kínlódjanak vele ők.) Ez a gyerek teljesen normél9isan született, mégis őt kellett gyengeelméjűként kezelnem gyakorlatilag, akit fél pillanatra nem lehet szoros felügyelet nélkül hagyni.

Szanya: ha a tanár hagyja az asszisztenst önállóan dönteni akkor tényleg "elhanyagolható" a tanár. De van ahol annyira megvan az alá-fölé rendelt viszony, hogy néhol az asszisztens tök agyatlannak tűnik. Voltam egy nyílt órán, akkor még azt hittem talán mehet majd az alapítványi. (4évés volt) Azt tapasztaltam, hogy folyamatosan mondta a tanár, hogy most ezt csináld azt csináld ezzel a 2 gyerekkel. Ja és baromira nem volt meg az összhang köztük.

Dreamer: Nem felejtem el én se mikor anyámmal és D.-dal sétáltunk, a gyerek motorral. Tudnod kell, hogy Dávid hiper ugri-bugri. Ezerrel haladt előre, majd a sarkon betompított és ezerrel jött vissza. Anyám óvónőként becsukta a szemét, mert azt feltételezte nem fog megállni. Ő egy méterre se engedte volna el, ellenben...
A másik ilyen az én Gizmomnak eszébe nem jutna más játékát dobálni (max. megkóstolni ), de nálunk voltak Nt. 8-10 éves lányok akik kupit csináltak a gyerek szobájából.

Nekem a napokban volt egy "érdekes beszélgetésem" az egyik boltossal. Itt van a szomszédban, ismernek minket, de nem tudják pontosan mi van L-val, szerintem legalábbis nem tudják.
A lényeg, hogy valami rádióműsor ment, és pont azt kommentálta egy másik nővel, hogy a mai fiatalság, csak nevelés kell nekik. A másik nő elment, és nekem mondta tovább, hogy hát miért nem lehet megnevelni azokat a gyerekeket, hogy legyenek udvariasak, engedjék előre a felnőttet, és a többi. Mert ugye tudja, hogy nekem is van három gyerek, én is nevelem őket, ugye, akit nevelnek, az udvarias lesz, és ugye én is ... és még folytatta. Én meg bólogattam, kínosan mosolyogtam, hogy hát igen, én is nevelem őket, meg én is udvariasságra szoktatom, és inkább meg sem szólaltam. Mert én aztán nevelhetem a fiamat, ha ő köszöni szépen, de egy árva szót nem ért az egészből. És ezt nem akartam ott a boltban megbeszélni. És azért volt a legkínosabb, mert nem mondhattam, hogy nem nincs igazad, mert az enyémek sem udvariasak. És azt sem mondhattam, hogy igen, tényleg milyen jól nevelem őket, mert hát ugye azért néhány területen bizony csődöt mondott az én nagy szülői nevelési programom. És álltam kínos csendben, miközben dicsért engem.
Oké, a szülői nevelés tényleg nagyon fontos, de ha csak ez elég lenne, akkor én egy nagyon béna szülő vagyok, és most ha már a boltosnak nem vallhattam be, nektek bevallom itt és töredelmesen. Az én fiam átmegy az úton, a kicsi is, és még rumlit is csinálnak. És elesnek az erdőben is.
Na jó, nagy fenyegetések árán rendet is raknak.

Labolen: nálad megvan az a nehézség, hogy ha egy szabotál akkor vannak követői.
Egy NT.-től és a szüleitől (elsősorban tőlük) elvárható, hogy bizonyos alapvető szabályokat betartsanak. Múltkor egy fiatal srácnak olyan hálás voltam, mert az Andris mellé ülhettem a vonaton, mert átült egy másik szabad helyre. Sokakat nem zavar az, hogy a fiamnak tőlem 2 sorral odébb kell ülnie. (mondjuk őt se )

Kezdetben, ha a szomszédokkal találkoztunk mindig mondtam, hogy köszönj és felemeltem a kezét. Mivel most már mindenki tudja, nem várják el, már örülnek, ha rájuk néz.

Süni: teljesen igaz, hogy nálunk a rossz példa ragadós, csak nekem eleve kellemetlen volt már a boltos beszélgetés is, és itt már kimondhattam, hogy nem mindig a szülőn múlik minden. De tény, hogy a nagy része igen, pláne egy átlagos családban.

A vonatos dolog nekem olyan evidens lenne, hogy ilyenkor helyet cserélek az anyukával, tényleg meglepő és bosszantó, hogy ez mégsem ilyen alap dolog. Na ez tényleg a szülő nevelése.

Sziasztok!
Csak egy érdekességgel ugrottam be: cifra.blog.hu/2014/01/13/stephen_wiltshi...elme_csodai#comments

Nemrég láttam a srácról egy teljes dokumentumfilmet.

Régebben láttam egy egészen rövid kis hírt róla én is, de a többi rajzát nem. Igazán tetszenek.

Frog, abszolút igazad volt (van). Írok mailt. És a kisfiad nagyon édes!!!! Ügyesen bemutatkozott!

Csak épp pár kommentet olvastam el. Labolennek a boltos beszélgetéshez:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok Melinda vagyok.

Rettentő nagy örömmel találtam tegnap erre az oldalra, és a fórumra. Sok sok segítséget magamba is szippantottam egyből, és mára maradt a bemutatkozás.
34 éves két gyermekes anyuka vagyok, a nagyobbik fiam 13 éves 7. osztályos, a kicsi, Máté 7 éves múlt szeptemberben. Máté egy éves koráig tökéletesen fejlődött, minden rendben volt, majd elkezdődött egy évekig tartó betegség sorozat amivel kórházba be kórházból ki. 2 évesen kereken 7 kiló volt. 3 éves kora körül kezdtük el azt észrevenni hogy teljesen máshogy fejlődik mint a bátyus. De őszintén megmondva háttérbe szorult mert még mindig rengeteget betegeskedett, sokat voltunk kórházba. Amikor kezdett jobb lenni a helyzet akkor gondoltuk azt a férjemmel hogy nincs tovább azonnal lépni kell. elmentünk a helyi gyermekjóléti szolgálathoz, ott megnézte a hölgy Mátét és azt mondta hogy tuti autista. Hát azt sem tudtuk hogy eszik vagy isszák ezt. Adott pár címet hogy hol kezdjünk el kaparózni. Sok helyről elküldtek de végül a budai korai fejlesztő központ fogadott minket egy konzultációra. Nagyon kedvesek voltak vagy 2 órát ott voltunk ésakkor még komplex fejlődési zavart írtak a papírra, ezzel küldtek tovább a Dohány utcába, ahol viszont már pervazív fejlődési zavart állapítottak meg. Innen kerültünk a Vadaskertbe ahová azóta is járunk.


Közben már most bocsánatot kérek ha összefüggéstelen amit írok, de egyrészről Máté itt csipog mellettem:DD másrészt így összeszedve még soha nem írtam le a történetünket és próbálkozom a gondolatok összeszedésével.

Máté most nagycsoportos, maradhatott még egy évet az oviban, szeptemberben kezdjük az iskolát, amit kizárásos alapon csak a helyi suliban tudunk megpróbálni.

Nem vagyok tisztában az autizmusa fokozatával, de pl a legutóbbi Vadaskerti látogatásunk alkalmával írt fel a pszichológus, ripedont.

Egyenlőre ennyi:))

Labolen: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Üdv Makita.
Azt esetleg megírod, hogy merrefelé laktok? Nem kell pontos város, vagy falu, csak hogy Budapest környéke, vagy egyéb terület.
Máté beszéde hogy áll? Küzdötök valamilyen problémával, vagy kisebb zökkenőkkel, de simán mennek a hétköznapok? A helyi suli tud valamilyen segítséget adni majd neki az iskolában, vagy csak felveszik, és megtűrik? Jártok valahová rendszeres fejlesztésre, vagy csak kontrollokra a Vadasba?
Miért kell a ripedon, hiperaktivitás miatt, vagy egyéb dolog? Nem ismerem ezt a gyógyszert. Te egyetértesz ezzel a gyógyszerezési szükséglettel? Már adjátok neki, és látsz valami változást?
Bocs,a sok kérdésért, de ezek mindenkit érdekelni fognak.

Az én fiam 7 éves, aspergeres, jól beszél, de nehezen motiválható, emiatt szegregált osztályban tanul normál tanmenettel, harmadiktól tervezzük, hogy kis létszámú integráló alapítványi iskolába visszük át. Mellett van két kisebb gyerekem, egy 5 éves lányka, és egy 3 éves kisfiú.
A Vadasban fél szóval nekem is mondták, hogy majd gyógyszerezni kell, mert hiperaktív tünetei vannak, de ennyiben maradtunk, a Delelj utcában meg az iq teszt alatt mondták, hogy nem kell neki gyógyszer. Ezért kérdezem, hogy nálatok ez hogy áll, és hogy mit tapasztaltatok a gyógyszerrel, ha már adjátok neki.

Most néztem, mi ez a gyógyszer, viselkedészavarra írták fel?

eszembe jutott még pár dolog.

Semmi, de SEMMI nem érdekli Mátét kizárólag a Sonic, és a Super Mario. Erről beszél, ezt rajzolja, ezt nézi a tv-ben. az oviban be tudják vonni a közös játékokba, de itthon szinte lehetetlen.
Enni: az oviban eszik (3 év alatt értük el) itthon nem. Most olyan időszakot élünk, hogy a mekis csokis fánkot eszi meg meg a sült krumplit, illetve az egyik kínai kifőzde jellegnél a zöldséges tésztát, de úgy hogy az utolsó szálig ki kell szedni a zöldséget:DD

Tejet, tejeskávét kakaót nem iszik az oviban, itthon csak kakaót és kizárólag cumisüvegből, ha bögrébe adjuk akkor inkább nem issza meg.
(persze azért iszik vizet, meg szörpöt, limonádét)

Ahogy hazaérünk az oviból azonnal elkezd "zizegni", ugrál a térdén és olyasmi hangot ad ki hogy hmmmmmmmmmmmmmmmm, de ezt órákon keresztül.

Pest megyében lakunk. Budától autópályán kb negyed órára, szóval mondhatni közel.
a suli a mostani gondolatom szerint a felvesszük megtűrjük lesz, de én mindent elkövetek azért hogy ez ne így legyen. Sajnos bár bazi közel lakunk Budához az csak autóval értendő, mert helyi járat+vonat az mindjárt másfél óra, én vezetni nem tudok.
A Máté beszéde az elmúlt 3 évben a PECS-el elképesztően nagyot ugrott, mi mindent megértünk amit mond. Az oviban is megértik, csak az szokott "gondot" okozni hogy egyszer csak odamegy az óvónénihez és elkezd mesélni valamit amit én tudok hogy a super Mario játék egy története, de szegény óvónéninek fogalma nincs róla.
Tsm tornára járok Mátéval, nagy tapasztalatom még nincs mert nemrég kezdtük.
Az ovi semmilyen fejlesztést nem tud adni, hiába van róla papírom.
A logopédus az elmúlt években nem tudott foglalkozni Mátéval mert hogy nem megy még iskolába ezért nem kell neki, most meg már azért nem tud mert állítólag nem veheti be a foglalkozásba azokat a gyerekeket akiknek sni-s papírja van. Ezért megvettem azt a könyvet amivel a logopédus is fejlesztené Mátét (Gósy Angéla: beszédpercepciós fejlesztő) és itthon gyakorolunk minden nap. Igen tisztában vagyok azzal hogy én nem vagyok szakember de legalább gyakorlunk.

Szülőtréningre jártatok? Gondolom, mert a napirendet a korábban leírtak szerint ismeritek.
Nálunk is a fiam számítógépezni szeret a leginkább, de én sokat erőltettem itthon egyéb feladatokat, játékokat is, így most már szívesebben vesz részt magától is ezekben. De én keményen beraktam fejlesztési feladatnak, hogy akkor most társas, akkor most kártya, vagy ilyesmi. Oké, nem szerette akkor, de jutalomért megcsinálta, most már magától jön társasozni, ha a lányommal leülünk.
Azt akarom mondani ezzel, hogy muszáj otthon is belevinni valami struktúrát a napjába, és akkor lehet jutalomért más tevékenységekbe is bevonni. Lehet őt motiválni valamivvel? Kis cukorka, csoki, valami játék, amit szeretne a gépen, de mondjuk csak akkor engeded neki, ha előtte leült és valamit veled játszott?
Az evés nálunk is katasztrófa, ismerem az érzést, hogy izgulunk, mit eszik, miért nem eszik gyümölcsöt, zöldséget... Nálunk egyedül levest eszik, de csak az oviban. Itthon főtt étel a sültkrumpli fasírtgolyóval, vagy natúr tészta leveskockával megfőzve. Hát nem túl változatos. Mellé meg a pirítós.
Ezen is lehetne amúgy változtatni autispec technikával, de én még nem tudtam rávenni se magam, se a gyereket. De mindig tervezem.
A tsmt és az otthoni logopédia is jó, de nagyon fontos lenne, hogy valahonnan auti-spec szociális és kommunikációs fejlesztést kapjatok. És tanácsokat, hogy hogyan kezeljétek azokat a problémákat, amire a vadasban gyógyszert írtak fel, mert simán előfordulhat, hogy megfelelő technikával és eszközzel kiküszöbölhető lenne a probléma, és akkor tényleg nem is kell a gyógyszer.

Szia Makita

Üdv a fórumon Itt jó helyen vagy

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Motivációnak én a szuper Máriót használnám. Ez érdekli ezt ki lehet használni.

Frog: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

labolen
Szerintem mi ismerjük minden mozdulatát, erényét, gyengéjét a gyermeknek a mindennapokban. Ezt mi tudjuk jól és az adott időben fejleszteni. Persze kérdés mit értünk fejlesztésnek? Amikor leültetjük és csináltatjuk a feladatott? Vagy mikor a mindennapok tevékenységébe, játékába belecsempésszük a fejlesztést?