Téma: Autizmus mindennapok

Nálunk ez úgy van, hogy ha véletlen egyedül vannak (mivel van asszisztens, ez ritka), akkor szólnak a nagyobb gyerekeknek, hogy vigyázzanak a kisebbekre és kiszalad az óvónő egy pillanatra egy dadusért. Mivel a mi folyosónkon összesen 3 van, ezért valakit mindig be tudnak hívni,ha szükséges. Kiszökni nem tudnak a gyerekek, mert a kaput zárják.

Na igen, de ha már kiszalad, akkor a gyerek (nem az egyémre gondolok, hanem úgy általában bármelyikre) akár a másik ajtón szintén kiszalad ... két ajtó van a csoportszobán, meg még egy az udvarra is közvetlenül, de ha onnan nem megy ki akkor kimegy a csoportszobához tartozó mosdóból mert ott is van egy ajtó. Gondolom minden nincs zárva. Persze elvileg zárva van a nagykapu az oviban, na de néha csak bejön egy ételszállító autó, van aki nem csukja be maga után, de egyáltalán 28 gyerek 5-10 percig egyedül mert az óvónéninek halaszthatatlan ügye van - akármi. Ez nem nomrális. Tudom ez van szinte mindenhol. A bölcsiben a két csoportszoba között egy üvegezett ajtó volt, ott el tudom képzelni, hogy átkopogott a gondozónő a másik csoportba, hogy Gizike lépj már át 5 percre, mert ez meg az van ...

Az iskolaival abszolút egyetértek.
Nálunk 2 csoportnak is a folyosóról nyílik a mosdója, mellette pedig közvetlenül a konyha van. A mi csoportszobánk mellett pedig a logopédiai szoba. Gyakorlatilag folyamatosan van felnőtt a folyosón. Mikor épp nem a mi szintünk dolgozói, akkor a gazdaságis, az igazgatóhelyettes vagy szülők. Mikor kinyitják a kaput (ételszállításkor), akkor kint van egy dadus. És folyamatosan kint van a kertész. Szóval nem kevés szerencse kellene ahhoz, hogy innen ki tudjon szivárogni egy gyerek.
De természetesen az a jó, ha folyamatos kontroll van, ez egyértelmű.
Viszont sokkal veszélyesebb és számomra érthetetlen, hogy általános iskolában egyedül vannak vagy a teremben, vagy a folyosón, ahol mindössze 1 ügyeletes tanár van kint (jó esetben). Nem csoda, hogy mikor én kicsi voltam, folyamatosan tudott menni egymás szívatása, aztán a későbbiekben a wc-ben való bagózás. Meg kiviszik őket délután a játszótérre. Mondjuk 2 tanár (minket annó 1). Na onnan viszont csak az nem lép le, aki nem akar.

Na igen, már annyira nem emlékszem, de mi is a parba mentünk ki játszani, és azt hiszem mi is csak egy tanárral ...
És talán több tanár is volt ügyeletben anno, vagy legalábbis az udvaron, de őszintén nem tudom már. Most meg nem látok rá a rendszerre, mert be se lehet menni a suliba. Ha délután elmennek valahová mert program van - akkor van, hogy a tanítónéni is velük van a napközisen kívül, és néha a napközis is ott van délelőtt, ha olyan iskolán kívüli elfoglaltság van. De azért ez nem jellemző.

Ahajnal:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya: Köszönöm a tanácsot. Nem biztos, hogy jól adtam vissza amit a Drnő mondot, nem nagyon tudtam rá figyelni, mert B. fetrengett a földön és ordította, hogy menjünk haza..
A vizuális eszközöket nem merem elkezdeni nehogy rosszul csináljam, már folyamatba van a szülőtréningre jelentkezés a Vadasba.
De azért majd átnyálazom a fejlesztés fórumrészt.
Jah még az is problémám,hogy ilyen tépőzárt ragaszthatót sehol se találok, meg kártyatartó lefűzőt..
Ti hol szereztetek be ilyen dolgokat?Ha reklámnak minősül írd privibe

Maxfaktor: Annyira jól megírtad mit érzek, még bőgtem is.. ebből látszik , hogy még nagyon nem dolgoztam fel magamban ezt a dolgot.

Laboren: Köszi a tesós magyarázatot, igazad van, remélem nem lesz sérült lelkileg a kicsi ha így nől fel. Igyekszem a lelkiismeretemet ilyenbe elnyomni akkor ne érezze meg majd a kicsi.
Egyébként megesküdtem,hogy ha B. nem is érdekli külön elviszem majd gyerekprogramokra a kicsit, mert ilyen élményeket nem hagyhat ki azért a kicsi, mert a nagy nem bírja/érdekli.

Kérdésel-válaszok: ha kérdésre tudja a választ akkor szerintem ez is rituálé inkább, vagy nem jól gondolom?
nálunk este mikor apa behozza fürdőből B.t közbe rámköszön hogy szia anyuka, én szoktam mondani szia Beni, ha nem reagálok gyorsan akkor ő mondja az én mondatomat is.

Futás: mint a villám olyan kergén futkos össze vissza..férjem szerint tiszta Maradóna hiperaktívnak hitték ezért a nagyszülők.

nah felébredt B. később folyt..

Minerva, öntapadós tépőzárat bármely rövidáru boltban (pl. Röltex) lehet kapni, de ha nem találsz a környéketeken, akkor tepozar.hu.
A kártyatartó lefűző alatt mit értesz? Hogy néz ki, amit szeretnél?

Marco: írok privit

Öntapadós tépőzárat nagy barkácsboltban is lehet kapni, csak nem tudom, milyen áron. Az obiban tuti van.

Minerva: Ha nt lenne a nagyobb, akkor is kevesebb időd jutna a kicsi másodikra, mint anno az elsőre. Ezt így kell elfogadni, az elsőnek minden figyelmet meg tudtál adni, a másodiknak eleve kevesebbet. De ettől nem lesz bármi rosszabb, én is második gyerek vagyok. Emiatt ne legyen lelkiismeret furdalásod, sokan felnőttünk testvér mellett. És a másodikok talpraesettebbek emiatt.
Mi úgy szervezünk közös programot, hogy mindenkinek jó legyen. Tény, hogy nem megyünk festmény kiállításra, vagy a színházba, de szuper program az is, ha kirándulunk, strandolunk, játszóterezünk. A múzeum meg ráér. És most a kicsit sem érdekelné az állatkert, mire odajuttok, a nagyot is fogja.

Labolen, nekünk van festő a tágabb családi körben, ezért mi ,,járunk", sőt, G is volt már ebben az évben 2*. Igaz, a teremben lévő rácsos kapu sokkal izgalmasabb volt mint a festmények, de legalább már van fogalma arról hogy mi a kiállítás, csak most még csak festményeket tud ebbe a fogalomba beilleszteni.
Szerencsére mikor megkérdeztem tőle, melyik kép tetszik ő rábökött az elsőre ami szembe került vele és ezzel gyorsan el is bájoltuk a festő rokont. Halvány lila dunsztjuk sincs G nehézségeiről.
Sztem 2 gyerek mellett egyébként is nehéz extra programokat szervezni, de évente egyszer, 2 napra mi elmegyünk párommal. Most már második évben sikerült ezt megoldani. De ehhez kell, hogy tudjam a gyerek eszik majd és alszik. Biztos, hogy nem megy zökkenőmentesen. Nekünk nagy feltöltődést jelentett. Igaz a nagyommal viszont már nincs túl sok teendő.
Viszont voltam még a kicsim 3 éves szülinapja körül 10 napig kórházban, még nem beszélt, párom sokat volt mellettem, anyósom volt a kicsivel. Az a különválás akkor tényleg szörnyű volt, G majdnem 2 napig nem evett.

Nekem is sokszor van lekiismeretfurdalásom a nagyom miatt, mert én is elhanyagolom a kicsi miatt. Amióta megszületett sokkal többet foglakozom vele, amikor még nagyon kicsi volt azért, aztán meg a diagnózis óta azért.
Nyáron próbáltuk megoldani, hogy legyenek csak anyás vagy apás programjai a nagynak, sztem egészen megnyugodott, mert dúl ám benne rendesen, hogy ő már háttérben van, de ő ugye az első 7! évig egyke volt és bizony nagy a veszteség amit megélt a kicsi születésével, hát még így, diagnózissal.

Én sokszor azzal nyugtatom magamat, hogy 7 évig viszont CSAK vele foglalkoztam és még így is jobb hogy van testvére, remélem.
Labolen nagyon jól rávilágít hogy a kicsid semmit nem fog veszteségként megélni, ez az első szülöttek sorsa, ők mindig vesztesek, ha nt a testvér akkor is. Nővérem nagyon sokat mesélt erről nekem és mindig mondogatja hogy a nagyommal is foglalkozzak, mert én sem érthetem, én is második gyerek voltam:)

Egy újabb hatalmas fejlődés: ezen csodálkoztok majd, G végignézett egy mesét a minimaxon! És még kommentálta is, hihetetlen, ráadásul a lovasklub volt

Kimni: Sajnálom a kezedet! Régebben amikor nagyon dühös voltam földhöz csaptam egy poharat. De így 37 évesen már lusta vagyok takarítani magam után, inkább kiabálok. Az nem fáj, nem okoz rendetlenséget, legfeljebb a szomszédok néznek hülyének.

Szanya: Jesszusom, ez nagyon bonyolultnak hangzik így elsőre (a struktúrálás). Meg fogom tudni ezt valaha csinálni? Őszintén szólva én azt hittem elég, ha felteszem, hogy reggeli, séta, ebéd, pihenés, játszótér, vacsora és kész. Mikor leszek már olyan profi, mint amilyenek ti vagytok?
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
A gyógypedes cikket hol találom, amit említettél, hogy érdemes lenne megmutatni?


Labolen: Nagyon szépen köszönöm a biztató sorokat, nagyon jól esett amiket írtál! Igazad van, a kicsi bele fog nőni ebbe a helyzetbe, nem kell éreztetnem vele. Csak megszakad a szívem, amikor Sz oltári hisztit vág le valami miatt, eközben a kicsi mondjuk elesik és nem tudom felvenni, mert Sz-val kell foglalkoznom.
Azt hiszem te írtad a múltkor a kis gyerek kis gondot. Én is úgy érzem, hogy NT-knél lehet, hogy így van, de az autiknál nem. Ott kis gyerek nagy gond és egyre könnyebb lesz. Már most érzem, hogy könnyebb minden, mint mondjuk 1 évvel ezelőtt. Sokkal jobban tudom kezelni a helyzeteket, előre tudok gondolkodni, így megelőzök sok-sok hisztit.

Hárommackó: Milyen volt a biciklizés?

Minerva: Lehet, hogy találkozunk majd a szülőtréningen. Mi holnap megyünk Sz-val a Vadasba.

Tomger: ha ilyen kérdések vannak akkor kötelező a beszélgetés max. minden kérdésnél adsz új infot. is pluszba.
Dávidnál voltak ilyen kérdések és én is visszakérdeztem és próbáltam elbizonytalanítani. A macit nem a papa vette? Biztos, hogy a mama?

Labolen: Mi múzeum helyet várakat látogatunk szívesebben. Ma voltunk a Sástói kilátónál csigalépcső fel 50 m magasságba, utána a Siroki vár emelkedő fel a hegyre.-Macikám ilyen kondizás kell nekünk!
Minerva:Vannak azért nekik való múzeum is: közlekedési, vasút történeti, csoki múzeum, Skanzen...stb(persze ezek nagyobbaknak talán) Viszont van köztünk olyan aki autószalonba járt jutalomként, mert az érdekelte. A szuper játszók kirándulás alkalmával, locs-pocsok jó gyerek kovácsolók.

Maxfaktor, nem, nem olyan bonyolult ez, csak ha tényleg hatékony akar lenni az ember és csökkenteni akarja a kellemetlenségek arányát, akkor érdemes komolyabban átgondolni. Maga a struktúra-kialakítás az nem olyan nagy ügy, egyszer felméri az ember, utána mehet így hónapokig kisebb (külön gondolkodást nem igénylő) változtatásokkal. De ha még kódos munkát is teszel bele, meg feladatokat, társasjátékot, babzsákost, akkor borzasztó időigényes. A kódosokat mondjuk sokszor föl lehet használni - ha érdekli a gyereket. Sajnos az enyém folyamatosan igényli az újdonságokat, nem rakhatok elé olyat, amit előző nap is csinált.
Egyébként ha ennyit felraksz, amit írtál, már ez is sokkal-sokkal jobb, mint a semmi! (Az öltözés egyébként megy? Csak azért kérdezem, mert azt nem soroltad és szerintem nincs autis szülő, akinek azzal ne lenne/lett volna gondja.)
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Ez a cikk: auti.hu/index.php/a-gyogypedagogus-tanac...sszisztensek-reszere Hátha idetalálnak... és elolvasnak pár dolgot...

Szanya: Nagyon jó cikk, köszönöm. Mindenképpen kinyomtatom és odaadom nekik.
Nekünk az öltözéssel nincs nagy baj. Bugyi, nadrág, zokni simán megy, cipő is. A póló, pulcsi nehézkesebb, de csak nagyon kicsit kell segíteni az ujjrésznél. Cipzáros felsőnél csak a cipzárt kell felhúznom.
A kódos munka mit jelent?

Maxfaktor:
Jó volt. A kicsi háromkerekűn nyomta, időnként megállt egy-egy tűzcsapnál tankolni, Z apa segítségével próbált kétkerekűzni, de nem igazán ment neki, de legalább próbált. A nagyfiam meg fel alá száguldozott körülöttünk, előttünk ... Senki nem volt az utcán, így miénk volt az egész tér

Maxfacktor: fórumok között a fejlesztés részben találsz egy ilyen csevegőst!

Hárommackó: Jó lehetett. És legalább apa is ott volt és nem dolgozott. Ez is valami.
Süni: Köszönöm, megnézem.
Annyi hasznos infó van ezen az oldalon, mégis általában csak eddig a fórumig jutok.

Igen jó volt, pedig csak úgy fél órát voltunk kint.

Maxfaktor, az mázli! Én irtó sokáig öltöztettem a fiamat, nem azért, mert nem tudta volna önállóan felvenni a ruháit, hanem mert nem akarja. Pl. most elégeltem meg, hogy nem akar cipőt húzni. 6 évesen már talán elvárható, hogy önállóan húzzon cipőt! Szóval rávettem. De hogy nekem mindenért erőszakoskodnom kell, azért az nagyon lehangoló és fárasztó.

Kódos: még vannak videók is róla a vizu eszközök menüben. De majd látod élőben a Vadasban, nagyon jó kis dolog, ne vesd el elsőre. Nem fejlesztésre szolgál elsősorban, hanem pihenésre és a feladattudat erősítésére (és közben a szülőnek van ideje a saját dolgára). Viszont ez is olyan, amit gyerekre szabva kell kitalálni és elkészíteni. Utána viszont már "önműködő".

HáromMaci, nagyon ügyesek vagytok.

Süni, nagyon jó hogy írtad kötelező a beszélgetést, azt hiszem kezdek romlani, nem kellene ezeket az ismételt kérdéseket leállítani. Tényleg beszélgetni akar csak nem tud úgy ahogy kéne.
Most este vártuk apát és a nagyomat a vacsorával, de csak nem érkeztek haza. No mondom gyere megfürdünk addigra biztos itthon lesznek. Simán jött, már ezen is meglepődtem. Fürdött egy ideje, kérdezem na kiszállsz? Erre visszakérdez: Apáék megjöttek? Mondom:- még nem. Erre mondja. -Akkor nem. No ez egy teljesen szép kis párbeszéd volt.

Maxfactor: nagyon jó lesz a szülőtréning, jó hogy mész. Hihetetlenül sok segítséget ad. Viszont- nem tudom hogy változott e ez- de nekem elég nyomasztó volt a sok történetet végighallgatni, hogy mennyire kiszolgáltatottak ezek a gyerekek, mennyire semmi esélyük az életben és még akkor G nem is beszélt, teljesen kész voltam egy történettől amit egy nembeszélő auti fiatalról mesélt az egyik előadó. Próbálj a módszerekre a technikákra koncentrálni!
Ügyes Sz, hogy nincs gond az öltözködéssel, hiszen a beszéd is milyen szépen alakul, magától is, nagyon jókat írsz!

Múzeum: kizárólag olyanba megyünk, ahol nem gond, hogy a gyerek fut, és kiabál. Duna-múzeum Esztergomban, közlekedésik, természettudományi még ilyen volt. De egy Szépművészetibe eszembe sem jutna, pedig én nagyon szeretem a festményeket. Néha eljutunk valami kis kiállításra, akkor a fiúk várnak, én meg körbe megyek a lányommal.
És a kirándulások... A hétvégén voltunk a Dera szurdokban, Pilisszentkeresztről kell indulni. Aki szereti a szép helyeket, annak nagyon ajánlom. Sajnos most nem volt a patakban víz, mert akkora a szárazság, de amúgy tényleg gyönyörű hely. Sok kis fahíddal, amit a gyerekeim imádnak. (Nézzetek rá a neten, és hajrá, aki a környéken lakik, de messzebbről is érdemes eljönni. Mi tutira megyünk még. )

3Mackó: jól hangzik ez a biciklizés.
Ígértél egy Z.-ás beszólást, hol marad?

Nekünk csak egy aranyos volt L-tól. Kinézek a konyhába, látom őt, észrevesz, nagy svunggal szalad ki az előtérbe. Csak nem megijedt valamitől? Utána megyek, közli, hogy hagyjam békén. Látom, tele a szája.
-Mit ettél?
-Semmit, ne, anya, hagyjál békén.
(kimegyek a konyhába, látom, hogy egy teljes smartiesos doboz üres. Nem is emlékeztem, hogy van ilyenünk.)
-Ezt mind megetted?
-Igen, mind a gyomromban van már, nem tudja elvenni senki!
És még tátotta a száját is, hogy lássam, mind benne van.