Huha, képtelen vagyok mindent visszaolvasni, bocsánat, ha nem reagálnék olyanokra, amikre kéne, iszonyat sokat írtatok
Nem gondoltam, hogy mindenkiben nyomot hagy a tükörbetörésem, most olyan hülyén érzem magam, nem vagyok ám egy törő-zúzó ember, nem szokott velem ilyesmi előfordulni. Szerintem messze a sport a legjobb levezetési módszer, csak mióta 4 hete kiment a lábam, nem tudom csinálni a tornámat és ez igencsak látszik az indulatkezelésemen. Egyébként egy olyan tornát találtam, amit itthon tudok csinálni akármikor. Ezt mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel bővebben, annak írok privit erről, nem akarok ilyen off dolgot ide írni. Én nem tudnék sehová eljárni és fizetni sem szeretnék ezért, ez meg ingyen van és tök élvezetes (neten találtam egy nőt, akinek a tornáiért nem kell fizetni) és valóban megizzaszt és kifáraszt.
A kiabálás is megvan nyilván, de igyekszem csökkenteni, mert mindenki ezzel izélget, hogy miért ordítok rá időnként a gyerekekre.
Valaki írta a sírást. Igen, amikor nagyon sok van az emberben, akkor az is jó, de a hétköznapi frusztráció levezetésére nem jó szerintem, mert akkor esténkén kéne sírni 1-1 órát

Arról ne is beszéljünk, hogy mindennél jobb, ha az embernek van egy normális kapcsolata, amiben kiengedhet, amiben megértésre talál, tud támaszkodni valakire lelkileg. Mivel nekem ilyenem nincs, igyekszem minden mást kitalálni, hogy ne kerüljek kényszerzubbonyba.
Valaki kérdezte: az autogén tréninget igen, Kisstimtől tanultam! Ezt mindenkinek tudom ajánlani, mert érezhetően sokat számít - bár önmagában nekem nem elég, kell mellé a sport is, de ha nem csinálom az autogént pár napig, sokkal, de sokkal idegesebb vagyok.
Egyébként rájöttem, mitől vagyok ennyire feszült megint (attól eltekintve, hogy valóban nem tudok egy ideje sportolni). Nagyon félek a sulitól. N. nagyon rossz passzban van, szinte kezelhetetlen és tudjátok, mi nem sni-sként megyünk normál suliba. És még nem ismerem a tanárnőket. Na, erről inkább a sulis topikba írok, nem ide.