Autizmus mindennapok

Champ:

Te vagy a témának a szakértője, úgyhogy kérdeznék valamit:)
Ezzel a gépkocsis költségtérítéssel kapcsolatban : Muszáj, hogy a gépkocsi az én nevemen legyen, vagy elég a tankolásról számlát vinni ? A papírt már elkértem a szakértőiből, de a suliban még nem voltam bent.

Szanya, iszonyú szívás lehet ez, hogy nem tudja elmondani amit akar! (Na jó végül is elmondta, nem tudom, hogy éreztetted e vele hogy nem tudod hova akar menn?Logopédusunk korábban azt is mondta sokszor az is nagyon frusztráló a gyerekeknek, ha következetesen nem értik. Be kell lőni hol a határ.)
G szerencsére nem kezd kitaláció szavakat gyártani, csak ha nem tudja az adott dolgot, benyög egy halandzsaszót az orra alatt majd folytatja. Illetve előfordul h nem ejt ki még mindig egy mássalhangzót és azért nem értem a szót. Ilyenkor sokszor ismételgetem és mikor rájövök mi illik a kontextusba nagyon örülünk és kimondatom vele párszor jól. Érdekes hogy az esetek többségében ki tudja mondani a mássalhangzóval is amikor javítjuk.
Bennem a minap ennél kevesebb, csak az fogalmazódott meg, hogy a gyerek nyelvi fejlődését továbbra sem hagyhatom csak a maga menetében haladni, mert nyelvtanilag és jelentésben is nagyon félremegy ha nem csinálok semmit. Erre továbbra is rámegyek. És továbbra is csak sziszifuszi módon, remélem nem sokall be, hogy a mai tananyag:
nagy-nagyobb-legnagyobb
magas-magasabb-legmagasabb
hosszú-hosszabb leghosszabb
Lehet hogy csak egyet kéne?!? Ezeket szerintem tudogatja, de nem vagyok benne biztos 100%

Szanya: Gizmonál csúszdák közötti sorrend van, de ezt néha borítja egy-egy akadály (gyerektömeg). A minap voltunk Felsőgödön a Duna parti játszón egy nagy lány beült a hintába és el se mozdult onnan. Gizmo tette a köröket megállt előtte, neki támaszkodott a hintaállvány oldalának, de a gonosz kis... nem mozdult. Erre:- Ugye átadod a hintát egy kicsit, mert ő is szeretne! (szerencsére nem volt oly poszátlan, mint Marcoék esetében a lányok a csúszda tetején.) Andris olyan boldogan hajtotta és max. elégedett volt, hogy anya elintézte végre. :laugh:

Kódfejtéssel tartja az agyadat frissen!

Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


Lucy: Készülj, mert az első éjszakákat az ő ágyában fogod tölteni, ha nem vagy kitartó v. az ágy mellett ülve. Én feküdtem úgy, hogy az ő ágya a miénk végében volt, hogy fordítva aludtam és fogtuk egymás kezét, reggelre elhalt a kezem. Légy következetes és ne engedj a sírásnak se! (max. együtt sírtok mindenki a saját ágyában, csak pár nap!Én túléltem)
Lucy, Tomger: nem lehet, hogy mikor 200x felteszi ua. a kérdést akkor a választ lerajzoljátok és csak előveszitek v. kiragasztjátok, hogy lássa? Biztos nagyon foglalkoztatja és túl lehetne lendíteni talán!

Minerva:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.


ahajnal: nem kell testmozgás alatt óriási súlyok megmozgatására gondolni, én pl.: sétáltatom a kutyát (esőben nem csípi ) v. magam, ha idegbetegség jeleit kezdem mutatni. A férjem tudja, ha lefektetés után eltűnök egy kicsit, hogy remélhetőleg kisimultan jövök vissza.

ucy, ahajnal: a hullámok nyaldosták a fejem búbját!

Nekem a puttonyom van tele, s mikor egy kicsit megkönnyebbülök, könnyebb lesz, akkor valaki, vagy valami belerak egy sokkal nagyobb követ. Hiába teher alatt nő a pálma. Én már marha nagyra nőttem, nem akarok még magasabb lenni. :whistle:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tegnap Z-nek volt egy jó beszolása, majd ha visszajöttem leírom, de most tényleg mentem ...

Szanya: ez nagyon jó ötlet, hogy a kedvenc tárgy képét berakod az anyagba itt-ott. Tök jó.

Először az én fiam az állatkertben csak a virágokat nézte, nem is voltam ideges kicsit se. Ja és nem a pálmaházat,m hanem az út melletti gazokat! Most már nézi az állatokat, a virágmánia lecsengett.

Állandó kérdezgetés: Nálunk is jellemző volt korábban, még ma is előfordul. Az őrületbe tudott és tud is vele kergetni, de nekem azt mondták anno, hogy ezzel beszélget. Mivel nincs más témája, ezeket kérdezi, erre mindig választ kap, megnyugszik. Tényleg nem is kérdezgetett tőlünk mást, és így megvilágítva én örülhettem akkor, hogy legalább ennyit megkérdez.
A lerajzolós dolog beválhat, vagy nekem ajánlották, hogy legyen erre direkt füzet, hogy amit állandóan kérdez, azt belerajzolod, és csak elő kell venni.
De átérzem, tényleg nagyon nehéz mindig ugyanarra válaszolni. És a legidegesítőbb, hogy baromira nem érdekli, hogy közben én a másik gyerekkel beszélek, vagy éppen rohanunk valahová, és öltözni kéne, ő csak nyomja a kérdéseit, hogy hány szem homok van a homokozóban, vagy éppen hányadika van ma...

Kódfejtés: Szanya, ez aztán feladja a leckét. Én sajnos tudom, hogy mennyire frusztráló mindenkinek, ha nem értjük meg, mit akar mondani. Nálunk legutóbb teljes sírásig ment, és nem tudta elmondani, hogy miért nem akar menni a nagyszülőkhöz. Azóta is emlegeti, hogy ne menjünk, és nem tudjuk, mi zavarja. Pedig szeret ott lenni, nem is értem. És hiába beszél jól, ezt nem képes megfogalmazni.
Tegnap sikerült elmondania, miért nem szeret a fejlesztésre járni: mert ott azt akarják tőle, hogy másokkal játsszon, nem hagyják egyedül tevékenykedni. Mondtam neki, hogy ott direkt ezt kell megtanulnia, de hát ettől ugye nem lett boldogabb. De ez három hónapja volt, hogy nem akart oda menni! Most találta meg a megfelelő mondatot...

Szabályok: Szerintem is gyerekre kell szabni, és van, ahol el kell kezdeni. Én úgy érzem, hogy meg kell határozni bizonyos dolgokat, amiket szeretnél elérni nála, és ott következetesen elvárni, hogy megtegye, megcsinálja. Természetesen a gyerek fejlettségének megfelelő teljesítményt várjunk el tőle. MI 4 évesen azt követeltük meg, hogy egy kérdésre válaszoljon, vagy igennel, vagy nemmel. Mert még ez sem ment. És addig nyüstettem szegényt, míg valamit kinyögött. Vagy, hogy köszönjön, mondja hogy szia. (Előre mondtam, mit kell mondania.) De nem követelhetem meg tőle, hogy öltözzön fel teljesen négy évesen, minden segítség nélkül, úgy, hogy csak csinálom a mozdulatokat helyette. Nem. Ahhoz kellett folyamatábra, jutalom, ami nem ment, azt megsegítettem. Vagy cipőfelvétel.
Nehéz megtalálni, hogy mit követelj meg, mikor legyen kompromisszum, de szerintem ez egy nt gyereknél is ugyanígy van. Nem véletlenül mondják, hogy következetesnek lenni az egyik legnehezebb szülőtulajdonság.

Kimni:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, jó olvasni hogy mi-én már mind csinálom G-vel amiket Te itt felsoroltál 4 évesre Latkához, azaz amiket elvártál illetve a segítő eszközöket is használjuk egyfolytában. És ezt Edinának, Szanyának és Nektek köszönhetem, nem győzöm megköszönni.
De elképesztő, hogy mennyi munka van benne. Nem emlékszem hogy a nagyfiamat ennyit tanítottam volna bármire és főleg nem rutinra, mint pl az öltözködés. Arra emlékszem, hogy a cipőfűzést viszonylag nehezen tanulta meg kb csak nagycsoportra és a betűket is tanítgattuk neki, nagycsoport végére tudott olvasni, néhány iskolafelkészítő munkafüzetet is kivégeztünk, készültünk kicsit néhány elittebb iskola felvételijére, de nem volt nagyon nyomasztó és mindezt, a tudatos gyakorlást CSAK nagycsoportban folytattuk, elötte gyerek volt, csinálta ami jólesett neki:).
G-t 2 éves kora óta fejlesztem. Nem tudom valaha abbahagyhatom e ezt.

Az öltözködés nálunk nagyon szépen fejlődik, ezt egész nyáron nyomattam. Van folyamatábra, volt hogy egész héten minden reggel néztük. Mostanra szinte egyedül fel tud öltözni, de ehhez az kell hogy csak ő legyen a szobában. Sajnos, ha a testvére ott van mellette az már elég, hogy elvonja a figyelmét, ezért az oviban nem lesznek illúzióim. De már annak is örülök, hogy technikailag KÉPES felvenni bugyit, zoknit, nadrágot, pólót. És a cipői legtöbbjét is fel tudja venni, figyel a kacsalábra is (fűzős cipője természetesen nincs, csak tépőzáras, bebújós és kapcsos-ez utóbbival még küzdünk, de már azt is szinte tudja- bár sztem kapcsos felnőtt férficipő kevés van, a fűzőset viszont idővel nem árt majd megtanulnia)!
Pont az igen-nem válasz volt az, amit ezév első felében újból elővettünk és az asszisztens a héten külön kiemelte, hogy igen nemmel mindenre nagyon szépen tud válaszolni.

Nos a melléknévfokozást még gyakorolni kell:) Talán még az ellentétpárokra is vissza kell menni.
Viszont most Balcsin jól megtanultuk, hogy mély-sekély.
Erre tegnap közli amikor a poharába csak kevés vizet kapott hogy ez a víz sekély

Labolen, milyen jó ez hogy ezt el tudta mondani, hogy nem szereti a fejlesztőhelyen azt hogy a többiekkel kell játszania, döbbenet. L nagyon okos, túl azon hogy nyelvileg elmondja, megfogalmazza, de hogy ezzel így tisztában is van.

Süni: G mindenről azt kérdezi, hogy:
Ezt hol vettük?
Hol van benne az elem?
Ez működik?
A legtöbbször olyan szituban kérdezi, vagy olyan tárgyakról amit ismer, századszor van a kezében.
Minden másnap kolbászt reggelizik. Megkérdezi: Ezt hol vettük?
Ha nem válaszolok, csak visszakérdezek, Na hol? Ő válaszol rá.
Ezen nincs mit lerajzolni, azt hiszem.
Az elemes kérdésen nem tudom, talán lehetne ilyen fényképalbumot készíteni neki, hogy melyik kütyüben hol van elem, őszintén szólva ehhez most nincs kedvem.
Viszont a mai feladatozás végére betettem neki, hogy kap egy ajándékot. Ez meglepetés, nem mondom meg mi lesz az.
Olyan klassz 5 kérdést tett fel, hogy csak ámultam:
Meg lehet enni?
Nagy?
Hol vetted? (Lehet hogy így volt. Anya hol vette?)
Hangos?
Elem van benne?

Ahajnal: Priviben küldöm a neveket.

Frog: Őszintén szólva meg se fordult a fejemben, hogy ezért meg fognak sértődni az óvónők. De igazad lehet, valóban sértésnek vehetik. Akkor mi a megoldás? Hallgatni? Nem mondani semmit? Tűrni, hogy a gyerekem évekig periférián legyen?

Labolen: A fal-vizes kéz annyira jól mutatja a különbséget auti és NT között! A kisfiam még csak 20 hónapos, de már most azt látom, hogy ha elmondok valamit, akkor annak van hatása. Ha Sz-nak mondok bármit, az meg mindig ellenszegülést vált ki. Ha azt mondom, hogy fekete, akkor arra az a válasz, hogy fehér stb.

Hárommackó: Nekem anyukám tudja a diagnózist, tegnapelőtt mégis azt mondta jó hangosan a játszótéren, hogy jól meg kellene verni Sz-t, akkor normálisan viselkedne. Ha ő ezt mondja, akkor mit várjak mástól? Szeretnék én is eljutni arra a pontra, hogy nem bántanak az ilyen megjegyzések.
Én rendszeresen az úton is a nagy 3 és fél éves lányomat cipelem, a kis másfél évesem meg jön mellettünk. Bele se gondoltam még, hogy hány rosszalló megjegyzést tehettek már a hátam mögött.

Tomger: Nekem is sokszor elegem van a folyamatos ismétlésből, az össze-vissza beszélésből. De olyankor mindig eszembe jut, hogy van, aki örülne, hogy a gyereke ennyi idősen beszélne. Mondja csak a magáét, még mindig jobb, mintha nem beszélne.
Az evés nálunk is legalább fél óra, de van amikor egy óra. Rémálmom az ebédeltetés és a vacsoráztatás. Mindkét gyerek nagyon válogatós, önállóan a kicsi még nem eszik, köpködnek, szétdobálják az ételt stb.

Süni, Champ: Sz meg teljesen nyújtott karral fut és még a lábát is alig hajlítja be. Mint egy fabábú.

Szanya: Igazad van, nekünk sincs napirend. Egy mondatot viszont nem értek: „mindenkinek több ideje lesz a struktúrát előkészíteni, ami tény, hogy igényel némi gondolkodást, de sokat lehet vele profitálni.” Hogyan kell a struktúrát előkészíteni? Biztos nagyon hülyeséget kérdezek most, de sajnos tényleg nem tudom.
Óvónők: Ped asszisztens ki mellé jár? Pl. ha nekünk az evéssel van a legnagyobb problémánk akkor kérhetek az ebédeltetéshez mellé egy ped asszisztenst? Vagy ilyenről ne is álmodjak?

Minerva: Én is úgy érzem, mintha a kisfiam mostoha gyerekem lenne. Az erőm 80%-át Sz-ra kell fordítanom és a kicsi valószínűleg NT kisfiam sínyli meg ezt. Annyira sajnálom szegényt. Sokszor este amikor már mindenki alszik mellé fekszem, átölelem és sírok, és mondom neki, hogy „ne haragudj”. Olyan nehéz ez!
Az állatkertben az én lányom is pont így viselkedett: minden érdekelte, csak az állítok nem.
De legalább látták nálatok a nagyszülők, hogy tényleg nincs valami rendben. Bár, az én anyukám még olyankor is mindent kimagyaráz, ha saját szemével lát valamit. Pl: Hát, nem is volt olyan nagy szám az az állatkert, persze, hogy nem érdekelte.

Igen-nem válaszok: Sz most rászokott arra, hogy egész mondatokkal válaszol. Pl. Menjünk a játszótérre? Igen, menjünk a játszótérre.
Kihoznád a labdát? Igen, kihoznám a labdát.
A miértezés még mindig megy: Jaj, de szép ez a virág! Miért jaj, de szép ez a virág? :laugh:

Tomger, fantasztikusan csinálog G. fejlesztését és nagyon jól haladtok! Abban viszont egyetértek, hogy ezt a világ végéig kell csinálni.

Süni, sajnos vannak ilyen gyerekek,akikre rá kell szólni. De legalább átadta!

Maxfaktor, ezt így nem tudom leírni röviden. Először is le kell gyártani a kismillió kártyát a napirendhez, de ez a legkevesebb. Végig kell gondolni alaposan, hogy hogyan álljon össze a hét (nagy vonalakban) és a nap (egészen aprólékos részletességgel). Ha jól van felépítve a nap, ki van egyensúlyozva a feladat-szabad játék-közös játék-munka-rutinok aránya, akkor minimalizálni lehet a zavaró viselkedést. De ehhez tudni kell, hogy melyikből mennyit bír, mit kell időmérőzni, mikor lehet otthagyni, hogy intézd a saját dolgod. Nagyon ott kell lenni agyilag. Az nem elég, hogy felszórom, hogy reggeli-szabad játék-tízórai-játszótér- ebéd-fogmosás-alvás. Persze a semminél jobb, de nem elégséges.

Szanya: napirend: én úgy gondolom, akkor kell ennyire beszabályozni, ha magától a gyerek nem képes kitalálni értelmes játékot, illetve változatosan elfoglalni magát. Ha pl az van fent, hogy szabad játék, és magától leül legózni, aztán a tesókkal elmegy a kertbe, akkor nem kell beszabályozni, hogy mit csináljon. Ha szabadjátékban csak fekszik a kanapén, akkor kell. Legalábbis nekem így mondta pár gyógyped, és én ezt is csinálom, mert L. sokszor magától tök jó elfoglaltságot talál ki, ami nekem eszembe nem jutna. (pl tekézik a könyvekkel és egy nehéz golyóval ). De tény, hogy ahol ez nem megy magától, ott egy komolyan strukturált napirendet kell készíteni. (Most pl ebéd után valami robotot épít a duplóból. Ja nem is, valami ugrató szerkezetet. )
Ősztől azért lesz sokall könnyebb, mert iskolában lesz, csak a fennmaradó időt kell bestrukturálni. Nekem meg lesz időm délelőtt a házimunkára, nem kell agyalni, hogy hová szervezzem be azt is. Eddig ebéd utáni mesenézés közben volt.

Maxfactor: Egy mondatod nagyon megragadta a figyelmemet.
"Annyira sajnálom szegényt. Sokszor este amikor már mindenki alszik mellé fekszem, átölelem és sírok, és mondom neki, hogy „ne haragudj”. Olyan nehéz ez! "
Megértem, hogy siratod azt az életstílust, amit elképzeltél magatoknak, hogy majd mennyit fogsz mind a két gyerekkel együtt foglalkozni, milyen jó testvérek lesznek, milyen jó anyjuk leszel mind a kettőnek. Én is átéltem ezt a "veszteséget". De annyiban előnyben vagy, hogy a kicsid az nt. Neki ez mind természetes! Semmit nem fog fel abból, hogy a nagyobbal most még több időt foglalkozol, vagy hogy rá máshogy jut időd. De szerintem nagyon fontos, hogy ezt ne éreztesd vele, hogy ne kérj bocsánatot azért, hogy a testvére más. Mintha erről bárki is tehetne. Szerintem ők úgy nőnek fel, hogy ez természetes, hogy a tesójuk más, és hozzá nőnek a feladathoz. De ne érezzék, hogy emiatt nekik kevesebb jut. Még ha így is van.
Mi fejlesztéseknél mindig bevontuk a lányomat is. Két évesen ő is minden dobozolást végigcsinált, utána minden fejlesztésen, amit itthon csináltam, ott csücsült, lerajzoltuk együtt, kivel mi történt ma, babzsákoztunk, csoportos foglalkozást tudtam a fiamnak adni, neki is jobb volt így, és a lányom is nagyon sokat profitált ebből. Fél év, és a kicsid ügyesen veletek játszhat, feladatozhat.
Nehéz elfogadni, hogy minden másképp alakul, mint azt éveken át megálmodtuk, tervezgettük. De tapasztalatból írom, hogy minden könnyebb lesz pár év múlva, és ez lebegjen a szemed előtt. Jó testvérek lesznek, tudnak majd együtt játszani, és lesz időd a kicsidre is külön. Lesznek szuper közös programok is. Két ilyen kicsi nt-vel is nehéz az élet, és ott is könnyebb, ahogy telik az idő. Ez nálatok is így lesz.

Tomger: Örülök, hogy ilyen ügyesen fejlődik G. Szuper, hogy mennyi erőd van a fejlesztésekre, mennyi kitartás van benned.
Szerintem válaszolgass nyugodtan a kérdésekre, el fog múlni. Én is néha visszakérdezgetek, hogy szerinted? És meglepő módon tudja a választ. Na ilyenkor jön, hogy akkor minek kérdezed??? (Hiába, nekem sincsenek kötélből az idegeim. )

Lucy: Ez lemaradt:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

maxfaktor:
Hát igen, ez sajnos még azokkal a rokonokkal, jó ismerősökkel is előfordul, akik egyébként elfogadják az autizmust, meghallgatjátk amit mondasz, talán egy kicsit magukévá is teszik a dolgot. Nagyon nehéz az általános nevelési módszereken átlépni (és most nem is a verésre gondolok alapvetően), és tudomásul venni, hogy ez a gyerek egészen máshogy működik.

Nálunk is volt időszak, amikor Z-vel többet foglalkoztam, mint a kicsi babucival. De idővel B a kicsi is elérte azt a kort amikor egyszerűen kiharcolja magának a figyelmet és a törödést, és Z is okosabb lett, így vele meg már nem kell annyit foglakozni (legalábbis egyenlőre, ha iskolás lesz nem tudom mi lesz). Most - a fejlesztéseket leszámítva - talán ugyanannyit foglalkozom mindegyikkel, és van némi időm arra is, hogy a nagyfiam hosszú monologjait is meghallgassam ... :whistle: Szóval ez alakul, és változik.

Labolen, ezt a szétesésre írtam. Ha nincs viselkedészavar (amibe beletartozik a passzivitás is), akkor nem kell ilyen struktúra, de a téma az volt, amihez kapcsolva írtam, hogy viselkedészavarok vannak.
A szabad játékot is lehet időmérőzni, választótáblázni, ha szükséges, de ezt le se írtam!
Alapvetően arra gondoltam, hogy ha mondjuk 5 perc szabad játék megy szétesés nélkül, akkor ezt veszem figyelembe a napirendnél, ha 1 óra, akkor 1 órát. Ha tudom, hogy fárasztó neki a feladat, amit berakok, akkor utána beteszek 5 perc kódost. Stb. Tehát túl se legyen terhelve, de ne is menjen az unatkozás. És persze ezt igazítom a hangulatához is...

Szanya: ja igen, ha viselkedésproblémát okoz a szabadidő, vagy a váltás, akkor kell a szoros napirend. Teljesen igazad van, bocs, most nem néztem mi miből jött. :blush:

Jó az, ha pontosítjuk, más se biztos, hogy elolvassa az előzményt.

Az asszisztens kérdésre akartam még írni. Már nem jár semmire se. 3 óvodai csoportra kötelező 1 asszisztens. Elvileg! Hogy gyakorlatban lesz-e, az majd kiderül. Ha van valamivel gond, akkor azt jelezni kell és segítséget kérni, de nem biztos, hogy asszisztens lesz a segítő, lehet, hogy a dadust fogják megkérni.
A gyp. asszisztenseknek szóló cikkünket érdemes kinyomtatni és odaadni, még ha nem is gyp. asszisztens lesz a segítség. Persze attól is megsértődhetnek... Hát, valahogy diplomatikusan...

Igazából úgy kellene a csoportokhoz alakítani a felnőtt létszámot, hogy egy felnőtt soha ne legyen egyedül a gyerekekkel. Azaz nem két óvónő és egy dadus, hanem két óvónő és két dadus, vagy 3 óvónő egy dadus kellene, akik elcsusztatott munkarendben dolgoznának mint most, csak soha nem lenne csak egy felnőtt egy csoportban. El se tudom képzelni mit csinálnak, de komolyan, az osztályból még kimegy a tanár ha muszály 5 percre, de egy ovis csoportból?? Ha kikiséri a gyereket a WC-re az ovónéni, akkor a többi gyerekkel egy se marad?? Nincs erre előírás?

Bár még az iskolában sem ártana alsóban, de legalább az első két osztályban két tanítónő, vagy legalábbis két felnőtt egy-egy osztályba ...