Ahogy előbb írtam, mostanában jobb napjaink vannak, főleg mióta elkezdődött a vakáció. Az első héten Á. is táborban volt, a fejlesztőhelyen a saját csoportjával. Először nem nagy kedvvel ment, mert inkább pihenni szeretett volna, nem pedig megint újabb feladatokat, új helyzeteket, de aztán rájött, hogy mennyire jól érzi magát és utána örömmel ment minden nap. Tényleg nagyon szuper dolgokat csináltak. Viszont délutánra már rettenetesen elfáradt minden nap. A végén azt sajnálta, hogy júliusban nem mehet megint egy hétre.
Később vidékre utaztunk tíz napra, igazából az volt a teljes kikapcsolódás. A nővéreméknél voltunk egy alföldi kisvárosban, de a mamáékat is majdnem minden nap meglátogattuk. Á. nagyon élvezte, bármikor kimehetett az udvarra, locsolhatott rengeteget (a nővérem még egy vízporlasztót is beszerzett, amit a napernyőre aggatott fel "szökőkút gyanánt"), szaladgálhatott, kutyázhatott és vizsgálhatta a klf. ablakokat, ajtókat, lámpákat, amiket aztán nagy intenzitással fényképezett... sajnos ezek a sztereotípiák mindig előjönnek újra és újra.

Többször volt itt már szó, hogy mennyire nehezen fogadják el a rokonok az autizmust. Ilyenkor, ha több időt náluk töltünk, akkor sokkal jobban előjön, hogy mennyire nem értik a probléma lényegét. A mama többnyire mindent megenged Á.-nak, viszont a papával többször is "összevesztek". Megkaptam megint, hogy meg kell nevelni a gyereket. Ő egyáltalán nem érti a problémát, és ahelyett, hogy megkérdezné tőle, hogy mit miért csinál, rögtön jön azzal, hogy milyen rossz gyerek, szófogadatlan...
Szanya, nagyon szuper az a kiadvány, ha legközelebb megyünk, kinyomtatom, hátha segít majd valamit.
A nyaralásban még az volt nagyon jó, hogy sokat bicikliztünk a gátoldalon (persze csak én vittem Á.-t, mert a biciklijét nem vittük le a vonaton), én kicsit nosztalgiáztam, Á. pedig nagyon élvezte a végnélküli utakat, egyik oldalon a "vadregényes" folyó, másik oldalon a szántóföldek. Éppen aratás volt, amit sosem látott ilyen közelről, mondta is, hogy anya én még sosem láttam ilyen közelről szalmabálát, így aztán lementünk megnézni az ottmaradt kalászokat, és próbáltuk arrébb gurítani a bálákat.

Nagyon sok élménnyel lett gazdagabb, amit az itthoni játékába is beépített, így mióta hazajöttünk, azóta megépült a legótanya, állatokkal, traktorokkal, sőt még bálázógép is akadt ideiglenes papírhengerbálákkal...
Már mondta is, hogy karácsonyra bálázógépet meg kombájnt szeretne kapni.
Ja, és volt egy kerek szabad napom, amikor az unokatesója elvitte egy napra + egy éjszakára, egy közeli városba, a barátjához. Á. nagyon jól érezte magát, szerencsére semmi gond nem volt vele.