Maxfaktor, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Andesz, a konkrét sztori úgy volt, hogy a nyaralószomszéd (nem itthoni szomszéd...) már évek óta mondja,hogy milyen hisztis N. (hiszti, ja...). Hogy neki ez nem tetszik. De B, na ő milyen kis helyes gyerek, hallgat rá, lehet vele kompromisszumot kötni, tud alkalmazkodni, figyel rá stb. (hát igen, N. legnagyobb baja ez a három dolog, én is átélem naponta, nem csoda, hog ykiszúrta ez a nő is és élből a kicsihez hasonlítja). Egyik alkalommal átjött hozzánk a nő, a gyerekek éppen a desszertet fejezték be az asztalnál, elkezdett velük beszélgetni. N. éppen egy letapadásban volt benne ("de én MOST akarok hajózni a balatonon", de N. nem érted, hogy nem indul hajó délután már? és ez a körforgás ment egy ideje, mikor megjelent a nő) és mivel nem tudott kapcsolatba lépni N-dal normálisan (N., aki így hisztizik, az holnap sem fog hajózni, N. ha most abbahagyod, akkor mondok neked valami érdekeset - a gyerek persze kb meg sem hallotta, amit mondott neki a nő), közölte, hogy na ilyen hisztis gyereket ő nem visz el, ellenben B-t elviszi, mert azt látja,hogy szegény B. csak ül és vele már nincs energiánk foglalkozni (hát ebben azért van igazság). És akkor kézenfogta B-t, az meg örömmel ment vele. Ekkor N. visított, hogy ő nem mehet, magába roskadt és nem tudtam megnyugtatni. Mert nem tudtam ott hirtelen, hogy mi lenne a helyes reakció, hogy engedjem Bt vagy ne engedjem, sodortak az események, nem tudtam jól dönteni hirtelen. De most sem tudom, im a helyes. Látván N-t, ahogyan nem értette, hogy B miért mehet és ő nem, azt azért felfogta, hogy egyértelműen őt utasította el a nő, ez nekem akkor ott (mikor már a kicsit elvitték) azt jelentette, hogy ez így a legrosszabb megoldás volt. És szerencsére anyám is érezte, velünk volt és a nő után rohant, hogy értse már meg, 2 éve mondjuk neki, hogy N autista, nem hisztizik, nem egy pofon kell csak neki stb stb. Akkor elbeszélgettünk a nővel, aki megint elmondta, hogy érti ő, érti, csak hát nem tudja tolerálni. Mit mondjak erre???? Igen, iszonyat nehéz elviselni ezeket a kitöréseket, letapadásokat... nekem is az. Hát még egy idegennek. Még csak nem is tudom nagyon hibáztatni, nem érti az autizmust sem, de hát nem várhatom el egy nyaralószomszédtól, hogy olvasson erről. Mert abban is igaza van, hogy B-nek meg kell a társaság. De valahogy nem így, ilyen formában. Azt hiszem, ezért nem engdem el többet Bt így. Máshogy lehet, de más meg nem kapálózik, hogy elvigye. A szüleim nem akarják elvinni, apám csak N-nel jön ki, anyám egyiket sem akarja elvinni. Az ovis barátok elvihetnék, én már hoztam is kisbarátját jó sokszor, de mivel látják N-t, látják, hogy fura, félnek tőlünk. Nem tehetem be a sarokba N-t, amíg B barátaival vagyunk. Utálom ezt az egészet.