Téma: Autizmus mindennapok

Manka: ez is aranyos beszólás!

Maxfaktor: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Maxfactor: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Maxfaktor:


Többször felmerült ez a téma, nem mondom ,hogy keresd vissza, mert ilyen hozzászólás- számnál ez teljesen lehetetlen:D
Mindenképpen el kell mondani, még kamaszkor előtt, mert csak úgy tud megbirkózni ezzel a problémával, ha tudatában van, hogy mik a gyengeségei (és mik az erősségei), miben különbözik másoktól.
Jól elő kell készíteni sok beszélgetéssel, 'Én könyvvel', fontos , hogy nagyjából lehetőség szerint pozitív legyen az énképe, különben nagyon megsínyli a dolgot.
A mi fiunk (7 éves), már egy ideje "érezgeti", hogy más, de soha nem beszéltünk vele erről konkrétan, de már próbáljuk a dolgot előkészíteni. Szóba kerül most már, hogy bizonyos dolgokban ő különbözik másoktól, de nem nevesítjük, nem mondjuk, hogy ez rendellenes, és persze nagyon hangsúlyozzuk közben, hogy ő miben nagyon ügyes.
Nyilván attól függ a felvilágosítás ideje, hogy mikor kezd kíváncsi lenni a gyerek.. szerintem (bár lehet, hogy ez nem vág egybe az ideális módszerrel:) amíg egyáltalán nem érdekli/ nem érzi, hogy valami gond lenne, addig talán nem jó ötlet a gyereket felvilágosítani. Mi úgy tervezzük, hogy még 10 éves koráig jó lenne megejteni a felvilágosítás, konkrétan az autizmus szót is használva.

Sajnos egyébként nem úgy tűnik, hogy a fiam pozitívan fogja ezt megélni ..nem hinném, hogy az lesz, aki valami szubkultúraként fogja fel az egészet.
Érdekes, hogy ő magától közli időről időre , hogy 'fura agya van', ki akarja cseréltetni az agyát , stb..pedig sehol nem hallotta ezt, az óvodában sem tudtak a gyerekek a problémájáról, elég kedvesek voltak vele.
. Újabban rájött, hogy másokat fog utánozni mindenben, hátha úgy jobbak lesznek a dolgok ; kicsit szomorú vagyok, mert úgy tűnik, hogy a saját egyéniségét nem tartja jónak..
Most a vele egykorú rokonát kopizza, aki kb legjobb (egyetlen:P) barátja, mindenben benne van, mindenben próbál ugyanúgy viselkedni..

Tábor

Picit aggódunk, mert most jött elő nagyon erősen egy rossz álomból fakadó félelme ..mindenkinél úgy látja, hogy piros a szeme ( 'piros szem'), és a szemkontaktust is alig meri felvenni idegenekkel az elmúlt hetekben.. Sajnos pont az a nő nem lesz ott ma velük, akivel beszélgettünk erről a problémáról. Szegény elképesztően izgult/félt reggel, remélem , hogy kicsit felengedett nap közben, és nem ennek a félelemnek a hálójában vergődik egész nap. Megbeszéltük, hogy ha akar ,akkor felhívhat nap közben..eddig nem történt meg, úgyhogy remélhetőleg minden rendben.

Köszönöm szépen a válaszokat, nagyon kedvesek vagytok!
Ezek szerint ráérek még a felvilágosítással.
Marco: Rossz lehet, hogy nem tudja magát igazán elfogadni a kisfiad. Pedig ilyen korban még az önfeledt gyerekkor a jellemző és nem az, hogy "milyen is vagyok." De lehet, hogy a mai gyerekek már nem is olyan önfeledtek, mint mi voltunk...

Labolen: Ez nagyon jó ötlet, hogy autista= nehezen barátkozik. Pár év múlva majd én is így fogom elmondani neki.
Biztos kell majd nekünk is Én könyvet készíteni, de ez még nekem nagyon nehéznek tűnik.

Nem tudjátok, a Delejben is van szülőképzés?

Champ: A kislányom 3 és fél éves. Milyen jó, hogy a fiad ilyen büszke magára! De azért az jó, hogy azt nem teszi hozzá a bemutatkozáshoz, hogy autista.

Erről jut eszembe: az oviban mindannyian elmondtátok a diagnózist az óvónéninek? Megkértétek, hogy bizalmasan kezelje az infót?

Marco: Képzelem, milyen aggódással engedtétek el, és hogy mennyire várjátok a délutánt, hogy megnyugodjatok, jól telt a napja. Remélem tényleg feloldódott napközben, és csupa jó élménnyel tér haza majd.

Olyan érdekes, hogy M. ezt így megéli, hogy ő különbözik a többiektől. Szerintem ez jó jel, mert a belátása meglesz ahhoz, hogy a nagyon kirívó viselkedést kicsit visszafogja, és ez elősegíti a beilleszkedést. Nehéz lesz majd megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor mennyit adjon fel magából, és mit tartson meg. Az sem mindig jó, ha szubkultúrának tekinti magát, és mereven elzárkózik az alkalmazkodástól. Valahol a középút lenne jó szerintem. Bízom benne, hogy az én fiam is eljut majd idáig, hogy maga lássa meg, hogy hol tűnik ki nagyon az eltérő viselkedése, és ahol, amikor ez probléma, akkor tudjon visszafogni rajta. nehéz kérdés.

A mikor mondjuk el kérdésben egyetértek veled. Lehet, hogy most én sem mondom az autizmus szót, csak a nehézségeket s a pozitívumokat tanuljuk most meg. És a nehézségek miatt megy majd külön suliba. Aztán valamikor idővel elmondjuk mi is az autizmus szót is. Bár tényleg mindennap hallja, azt is, amikor róla beszélek, és elmondom valakinek, akkor is ott szokott lenni. Még nem kérdezett rá sose.
és igen, el kell mondani neki valamikor, szerintem is a legrosszabb lehetőség, ha magától jön rá kamaszkorban és traumaként éli meg.

Mi elmondtuk, nem is tagadhattuk volna, annyira kirívóan más a fiam, mint egy tipikus ovis. Nem kértem diszkréciót, igazából nem mondhat semmit a szülőknek szerintem, ha nem engeded. Az viszont biztos, hogy az óvoda összes dolgozója tudta, hogy a fiam különleges gyerek, nem csak azok, akik az ő csoportjában voltak. Hiszen bármikor lehetett helyettesítés, vagy óvodai program, ahol találkozik más óvónőkkel. Illetve a vezető körbe vitte mindenkinek megmutatta, és elmondta, ha ezt a gyereket látják egyedül a folyosón, ne csak szóljanak neki, hogy menjen vissza a helyére, hanem fogják kézen és vigyék. Én ennek örültem, hogy így nagyobb biztonságban lesz, illetve senki nem nézi se siketnek, se zavarodottnak. És engem se néznek rossz anyának.

Maxfactor: csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz, hogy mikor mondd el és hogyan készítheted fel rá. Az érdekes, hogy a fiad kapásból tiltakozott, hogy "nem vagyok autista!". Biztos azt leveszi a beszélgetésetekből, hogy valami nincs vele rendben. Lehet, hogy ha az ember nem is mondja el, de mégis ennek az állapotnak a pozitív voltát kell erősíteni benne (a kirohanása is ezt jelezheti), erősíteni, ami őbenne pozitív, hogy meglegyen az önbizalma.

Labolen: nálunk a lányom érzékeli, hogy ő más, de mégis, ugyanúgy tiltakozott, mint L., ha
elmondtam, miért is kellett fejlesztésre járni (én is pont ezt mondtam, hogy nehezen barátkozik).

Marco: remélem, Marci megnyugodott később. Hátha a jó programok feledtették a félelmeit. Úgy tűnt, jó kezekben vannak. Kíváncsi leszek a mieinkre is.

Maxfaktor: hát, hogy mennyire jó ez a "büszkeség", nem tudom...
Tényleg fogalma sincs a szó jelentéséről, ő nem érzi, hogy különbözne a kortársaktól, vagy legalábbis nem mondja. Szerintem ő szociális készségeiben annyira érintett, hogy ez még nem esett le neki.
A lányomnak kb. egy éve viszont részletes el kellett magyarázni, mert rengeteget kérdezett a testvéréről: miért nem iszik csak bubi mentes vizet, miért nem figyel, ha szól hozzá, miért tud olvasni, ha még nem is jár iskolába stb. Ezután, ha a bátyja valamit másként csinált, mint ő, akkor rögtön közölte, hogy azért, mert autista. Na ez azért hozott kellemetlen szitukat, úgyhogy pár hét alatt gyorsan leszoktattuk róla a kisasszonyt.

Champ, szerintem a lányok szociális érzékenysége már 5-6 évesen is fejlettebb a fiúkénál Ugye nálunk is hasonló korkülönbség van, mi tartunk ott most pont, hogy a nagyfiam 1 éve ír-olvas pl, de még pont nem iskolás, a kicsi most pont 5 éves és nemhogy az lenne a gondja, hogy miért más a bátyja, miért nem játszanak a bátyjával a többiek az udvaron, a focipályán, miért röhögik ki a bátyját stb, inkább még mindig istenként tekint rá, akit mindenben utánozni KELL. Egyik gyerekem sem fogta még fel, hogy N. más. Pedig most nagyon sok gondunk van ebből, mert rengeteg elutasításban van részünk most már (nem értik, minket miért nem hív meg senki magához, ha mi meghívunk valakit, miért nem jön el, de a kicsi pl mehetne szomszédolni, őt szívesen látják, de a nagyot nem, így visont a kicsi sem megy, nem engedem, mert azt a nagy nem tudja elviselni és szerintem gusztustalan dolog stb stb, tehát a kicsinek rengeteg hátránya van most már a nagytesó másságából, amit már éreznie kellene és valamit nyilván érez, mert hihetetlen módon torolja meg a tesóján ezeket, szekírozza rendesen, közben meg mindenben utánozza).
Én már örülnék, ha megértené N., hogy ő más. Időnként mondja, de szerintem csak hallotta valahol, nem hinném, hogy érti is. Csak mond mondatokat, amiket hallott valaha valakitől, de a jelentése nincs meg neki. De sok problémán már most átsegítené, ha felfogná, hogy ő más, mint a többiek, de nem fogja... így meg nem kezdhetem el magyarázni, próbáltam, de azt sem érti. Én is mindig azt mondom neki, amit Labolen írt, hogy neki az a problémája, hogy nehezen megy neki a barátkozás. Ezt mintha időnként értené, de erre sem vennék mérget, hogy érti, sokszor csak azért ismétel el dolgokat, hogy hagyjuk már abba a beszélgetést és mintha szándékosan fel sem akarná fogni, amiről beszélünk. Elképesztően szar a szövegértése (a hallás utáni, mert amit olvas, az rendben van nagyjából, de még azért nem olvas pl folyékonyan, tehát nehezebb szövegeket így sem tud értelmezni még), mert nem érdekli, amit mondanak neki. Ideges attól, hogy beszélgetnie kell, frusztrált lesz és mindent megtesz, hogy gyorsan vége legyen. Így rohadt nehéz vele olyan kényes dolgokról beszélni, hogy miért nem barátkozik vele senki...

Ja, és vége a rajzolásos magyarázatoknak. Akármit rajzolok le, csak a rajzokat nézi, ki milyen rajta, ő is akar pont ilyet rajzolni és nem érdekli a jelentése a rajznak, csak az, hogy elengedjem már és ő is ugyanazt lerajzolhassa.

Voltunk egy kis kiruccanáson a hv.
Andris a szálláson rögtön megtalálta az esővízgyűjtőt. Egy kisfiú M. nagyon szeretett volna kapcsolatot teremteni vele:- Nézd a kardomat!
Ő csak rohangált köztem és a víz között. Addig M.-től megtudtam, hogy sulis lesz, honnan jöttek...stb. Én is elmeséltem, hogy Gizmo is 7éves...stb.
- Mért ilyen morcos az Andris, mért nem akar játszani velem?
- Tudod ő nem beszél?
- De hisz 7éves, nem? De majd fog ugye? Régen tudott?
Ezer kérdést zúdított rám. A témát végül azzal zárta, akkor beteg.
Érdekes, mert ezen a hv. több gyerek megtalálta és akarta a kapcsolatot, sajnos ő viszont nem.
A fesztiválon viszont remekül érezte magát, csak a nagy ne morgott volna a nyomába.

Marco: néha M.-nek, azért vannak szubkultúrára utalós mondatai is, de van a második verziós is, hogy igen ez vagyok ez a problémám, hogyan oldjuk meg.
" Újabban rájött, hogy másokat fog utánozni mindenben, hátha úgy jobbak lesznek a dolgok ; kicsit szomorú vagyok, mert úgy tűnik, hogy a saját egyéniségét nem tartja jónak.." (hosszú távon nehéz utánozni)
Mindenképpen növelni kell az önbizalmát. Baromi nehéz az az érzés, hogy te vagy valaki akit vmennyire szeretsz, de ez nem felel meg mindenkinek. Emiatt lehetnek hangulat ingadozások is.

Labolen: háztartási papírra rajzolj, pl: gyümölcs, jármű, foglalkozás...stb. ikont. Te mondsz egy szót pl:kéményseprű és nekik egy légycsapóval, babzsákkal az ikonra kell csapni. Vagy ugyanezt számokkal, ha B. is ismeri őket.
Csinálj egy kincsesládát dugd el a lakásba és adjál hozzá egy térképet. pl: menj a fürdőbe (jelölje egy kád)-onnan lépj 5öt, a lépcsőn gyere le (lépcső rajz)...stb.
Ha nem térképet adsz, akkor legyen a következő cetli a fürdőkádban az utasítással.

Labolen:

Hát sajnos attól még azért fényévekre vagyunk, hogy pontosan lássa, miben más a viselkedése, mint a többieknek:) Ő sincs ezzel tisztában.. van ez az utánzás, de máskor meg az összes többi gyereket idiótázza le, hogy mindenki hülyén viselkedik rajta kívül (Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter esete:)

Süni: Hát, nagyon van mit gyúrnunk az önbizalom témán, sajnos M. ilyen önmarcangolós, pesszimista típus.. Amennyire túláradó kedvességgel közeledett régen másokhoz, ahhoz képest most már nagyon óvatosan mer csak idegen gyerekhez közelíteni, hogy úgy sem játszanak vele, vagy szívatni fogják. Sokszor van, hogy kedvesek vele, ő mégis inkább azonnal otthagyja a többieket, ha nem érti a szituációt, vagy a másik fél szándékát, nehogy valami nagyobb baj történjen..

Tábor:

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tábor: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marco: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka, Marco:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Voltunk este a Ramadában, hát a fiam most is előadta a nulla sebességes csúszást és képes állva is lesétálni.
+ még az összes fülzsír remélem kijött a füléből, mert baromi nehéz a fültisztítás!

Sünöcske: ja, nagy csibészek!
Mi ez a Ramada, valami jó kis fürdőhely?

Manka:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Süni: Köszi az ötleteket! Mind a kettő tetszik, és tudom, hogy mind a kettőt élveznék. Tegnap sima jégkockával is jól elvoltak, pedig én már nem is akartam ezzel foglalkozni, de kikövetelték.
Sajnos most nagyon kevés időm lesz rájuk, ki kell festeni a lakást, és egy hét múlva vizsgázom egyet, de a légycsapósat valahogy összehozom. Annyira érzem, hogy ez a csapkodás tetszene nekik.
Kösz a tippeket!

Marco, Manka: Irigykedem ám! Annyi élmény, és a tudat, hogy jó kezekben vannak, hogy nem lógnak ki a sorból, és hogy nem nézik ufónak őket. Jövőre szerintem megyünk mi is. Most már kitaláltam, hogy a lányom meg majd megy máshová a nyáron, így igazságos is leszek.

Na megyek, megpróbálom szobafestőnek tettetni magam.

Marco: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Manka: amit írtál a lányod öltözködéséről, az olyan, mintha az én fiamról írtad volna! Vasárnap csak nagy egyezkedéssel sikerült lebeszélnem a téli, hosszú szárú pizsamáról a nyári rövidnadrágos verzióra. Egyfolytában csak azt mondogatta, hogy ő szereti a meleget. Nem is tudom tavaly mivel vettem rá, hogy a kánikulában csak alsónadrágban aludjon... Ő nem akar a kertben sem póló nélkül lenni, mert "nem mutogatja a meztelen testét."
Zokni imádat dettó, de már nyáron sikerül valahogy leimádkozni róla. Viszont papucsban nem hajlandó elindulni sehova, minimum szandál, hogy nehogy leesen a lábáról és hozzáérjen valami. Ez mondjuk a kertben csak addig tart, amíg elkezdődik a sarazás, pacsálás, utána már egész nap elvan mezítláb.
Álmok, félelmek: ő pár hónapja mondogatja, hogy nem akar aludni, mert "Rémet fogok álmodni!" Este én szoktam neki mondani, hogy miről álmodjon, és így elalszik szépen.
Ma éjjel viszont érdekes volt. Éjfél körül bekapcsolta a nappalinkban a TV, jó hangosan. Persze azonnal lekapcsoltam. Z. kb. 1/4 3-kor kezdett kiabálni, hogy kapcsoljam le a TV és csukjam be a gyerekszoba ajtaját. Szerintetek létezik, hogy több óra késéssel dolgozza fel az agy az alvás közben kapott ingert?

Champ:

Jaj, ez a rémálmos probléma nálunk időről időre visszatér; tök jó, hogy te tudod kezelni. Sajnos hiába próbáljuk ecsetelni, hogy jót fog álmodni, másnap felkel , hogy rossz álma volt, és nekünk esik , hogy semmit nem ér az egész, úgy se tudjuk befolyásolni, hogy mit álmodik - persze ez nyilván így is van:P Próbáljuk ezt a citromfüves dolgot, valamit mintha számítana:)

Labolen:

Azért nem rémálom ez a tábor , szerintem amikor ott van biztos, hogy jól érzi magát, utána viszont sok minden összekeveredik a fejében, mostanában nem nagyon tudja az élményeit /ingereket rendszerezni (persze rajzolunk este), és brutálisan ingadozik, hogy most igazából félelmetes volt az egész nap, vagy jól érezte magát.. Ez most új, nem tudom mi lehet vele mostanában..