Leírom, hogy mi hogyan, milyen teszttel, kérdőívvel kaptunk diagnózist: 3 év 3 hónapos korától jártunk a helyi nev. tan-ba a megkésett beszédfejlődés miatt. Itt egy évig TSMT volt. Mivel ez nem hozott áttörő eredményt a fiammal elkezdett foglalkozni egy új gyógyped. kimondottan kongitív fejlesztés volt. Ő auti spec. diplomás, két foglalkozás után behívtak minket, hogy más típusú fejlesztést fog kapni. Fél évre rá már az oviban is megnézték a közösségben való viselkedése miatt. Ekkor ajánlották az 50 oldalas teszt kitöltését a nev. tan. szakemberei. Ebből ők készítettek egy kivonatot, szakvéleményt és ezzel kerültünk mi be Vadaskertbe. Először Gádoros doktornő nézte meg a fiam nálunk, a nevelésiben, majd ő hívta fel P. Csillát egy diagnózissal végződő vizsgálat időpontjáért. Mi 5-6 hét alatt kaptunk Vadasba időpontot, ott már csak az 50 oldalasból készült szakvéleményt nézték meg, kérdezgettek minket és a gyereket figyelték önálló tevékenység közben. Néha természetesen hozzászóltunk, kérdeztük, próbáltuk irányítani, zéró eredménnyel. Azt csinálta, amihez kedve volt. Nem volt túl nagy vacilálás, hogy megkapjuk a pervazív zavar diagnózist.
Nem éreztem negatívitást senki részéről. Felkészített az otthoni fejlesztő, hogy mire számíthatunk a Vadasban, lehet, hogy ezért. Velünk mindenki normális, segítőkész volt. Az az igazság, hogy magát szakembernek nevező eü. alkalmazottaktól nem tapasztaltam gorombaságot, másoktól igen (pl. óvónő), jött sok okoskodás, de azzal meg nem törődök. 4-6 év távlatából nem tudom tárgyilagosan megítélni mennyire voltak markánsak a fiam tünetei, de nekem soha senki nem mondta, hogy csak beképzelem a dolgot.

És ezek ellenére mégis "csak" pervazív diagnózisunk van, nem mintha bármit is számítana...