Téma: Autizmus mindennapok

jaj Labolen ez szörnyű lehetett...

nem is tudok erre mit írni, ez az arcfelismerési gond nagyon nehéz lehet!
Köszönöm a megértő szavakat!
Szerintem , igen ebben az esetben valóban jobb lehet a szegregált suli...

Labolen, ez nagyon rossz érzés lehetett mindkettőtöknek, sajnálom .

A Fogódzó képzésen is volt az arcfelismerési problémáról szó érintőlegesen. Az egyik előadó mesélte, hogy az irodában, ahol dolgozik, vele szemben egy autista felnőtt férfi íróasztala van, nap mint nap együtt dolgoznak, az utcán mégis simán elmegy mellette. Ez a téma egyébként a rész-egész felismerésének képessége, ill. ennek problematikája kapcsán merült fel, ha jól rémlik. Hogy ugye az autisták sokszor elvesznek a részletekben, nem látják egyben az egészt mint olyat, lehet, hogy egy arcfelismerési problémánál is van ilyesmi a háttérben?

ahajnal, dehogy vagy sok! Ide nyugodtan leírhatod a gondolataidat!
Ez a játszóteres sztori nagyon ismerős! Nálunk focizni szoktak a fiúk, a fiam meg felmászik a kapu tetejére és onnan nézi őket, mert nem tud beállni. Most először tudott beállni a héten, de idegenekhez, azt hiszem, az idegenek nem feszélyezik, előttük nem érzi magát kevesebbnek, az ismerősök meg éreztetik vele, hogy ő kevesebb (levegőnek nézik, csúfolják és folyton szívatják). Sokat beszélgetek a fejlesztőnkkel erről, hogy mit lehet tenni, de sajnos ez a legnagyobb probléma a beilleszkedni vágyó, enyhébb autikkal és nem nagyon találjuk egyelőre a megoldást. Erre sajnos az sni státusz sem segít, mert szabad játék alatt a suliban (pl napközi) ugyanúgy nem figyelnek, meg ezzel egy tanárnő, óvónő csak akkor tud kezdeni valamit, ha emberileg felfogja és megérti a problémát és van szabad kapacitása néha a gyerek mellé állni. (vagyis erre kéne egy asszisztens, de még az érintettebb, rászorulóbb gyerekeknek sem szokott jutni állandó asszisztens, suliban pláne nem)
A tsmt nagyon jó és biztos sokat fog segíteni! Mi is jártunk nagyon nagyon sokáig ilyen tornákra és valóban nagyon hasznos volt, szerintem a tornák nélkül a fiam futni sem tudna, de nálunk nagyon durva mozgásproblémák is társultak az AShez.

Labolen, ez tényleg nagyon szívbe markoló, én is elsírtam volna magam.... annyira sajnálom, hasonlón megyünk át mi is, csak kisebb adagokban kapjuk a sorstól ezeket, vagy a fiam a kisebb ilyeneket is felfogja, nem tudom, de átérzem teljesen, amit érezhetsz. És valóban, annyira jó nektek, hogy a szegregáltba mentek!!! Én azt hiszem, hogy nagyrészt az óvónők hibája, hogy nem tudták elfogadtatni a másságot a gyerekekkel. Voltam nyílt napon múlt héten a miénkben és nálunk ugye van két sni-s kisfiú, egy hiper és egy kicsit értsérült (szerintem auti,de nincs papírja) kisfiú (mindkét fiút nagyon szereti a fiam, de kb mindenki más utálja őket). És nagyon mérges lettem, mert minden feladatnál külön kiemelte az óvónő, hogy mikor pl szobrot kellett játszani, azaz meg kellett merevedni, akkor valaki mondta, hogy de P. mozog (hiper kisfiú), mire az óvónő lenéző hangon mondta, hogy "tudjátok, hogy tőle ez is nagy szó, hgy egyáltalán nem izegmozog folyamatosan", hasonlóképp a másik kisfiúra is tett ilyen megjegyzéseket, szerintem megalázó volt. Meg ilyeneket mond a többi gyereknek, hogy hagyjátok P.-t, mert ő rossz gyerek. (nem, nem rossz gyerek, ilyet nem lehet mondani egy hiper kisgyerekre) Nem véletlenül csak a fiam próbál velük játszani, mert a fiam is kívülálló, vele is így viselkedik. És merő jóindulatból csinálja, ez nem gonoszság, aki nem ért az integrációhoz, az többnyire ösztönből ilyen (pl anyám is állandóan ilyeneket mond a furcsa gyerekekről, ez szerintem a tudatlanság miatt van).
Ezért lesz nektek jó a szegregált!

Üdv az újaknak.

Bocsánat, de a jó idővel egyszerűen képtelen vagyok követni a fórumot, de ezt le kell írnom.


Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen:
Z. már jó ideje mormog amiatt reggel, hogy B itthon marad. Az rendben van, hogy Apa elmegy dolgozni, A. iskolába, ezért neki is le kell mennie óvodába. Na de ha B. itthon maradhat, akkor ő miért nem. Mert B. kicsi , mondom én, de én is kicsi vagyok, cuki kis óvodás, mondja Z. erre. Múlt héten beírattuk az oviba B-t, így most szinte minden reggel megbeszéljük, hogy hamarosan B. is megy oviba stb. Tegnap megkérdezte valamelyik óvónénit, hogy B melyik csoportba kerül, és elmondta, hogy ő azt szeretné ha az ő csoportjába menne.
Sajnos Z se tudja a gyerekek nevét a csoportban. Ezt le is írták a pedagógiai véleménybe, hogy van olyan gyerek akivel már 3 éve jár oviba egy csoportba és még mindig nem tudja a nevét. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

labolen:
Igen az ilyen kiközösítéstől félek én is nagyon. Nem tudom, hogy azért köszöngetnek neki olyan nagyokat a gyerekek az utcán, mert jól neveltek, vagy mert a mókás, fura bohockodós fiúnak jó integetni, vagy valóban kedvelik egy kicsit. Nem tudom, hogy csúfolják-e az oviba, és mi lesz az iskolában.
Megértem az aggodalmadat.

kimni:
Úgy érzem, hogy nálunk ezt az óvónénik, jól csinálják, nem érzem bántónak, ahogy a gyerekek tudomására hozzák, hogy Z ezt nem tudja, de segítsünk neki stb. Szerintem aranyosan és jól csinálják. A kezdeti igen hosszú ellenállás után, most azt mondom belerázódak, és ügyesen csinálják. (azért lekopogom).
Rengeteg múlik a pedagóguson.

Kösz mindenkinek az együttérzést. Szerencsére ma már jó nagyot köszöntek neki, és így én is könnyebben hagytam ott. Bár tény, hogy szegény fél éve mondja, hogy utál oviba járni. Azt mondta, tegnap nagyon rossz volt, hogy meleg volt az udvaron. De szegény azt nem tudta, hogy szólni kell, hogy vegyék le róla a pulcsit, vagy hogy maga is leveheti. Az óvónők meg nem tudják, hogy neki melege van. Most erről délután készítek egy szoc történetet, hogy ha szomjas vagyok, éhes vagyok, melegem van, akkor szólni kell. De néha én is elámulok, hogy mennyire nem megy ez neki. Itthon fel sem tűnik, mert én automatikusan vetkőztetem, ha meleg van.

Lucy: igen ez a rész-egész probléma bennem is felmerült. De mikor voltunk kifejezetten arcfelismerési vizsgálaton, akkor azt mondták, hogy meg tudta oldani azt a feladatot, hogy ha csak virágokból raknak ki egy arcot, akkor tudta, hogy az egy arc. Ha ez lenne a háttérben, azt mondta volna, hogy virágok. Bár lehet, hogy először ezt mondta... Nem tudom, nem lehettem bent. Mondjuk én emiatt ezeket a vizsgálatokat nem szeretem, mikor kiküldenek, mert azért mégiscsak én is tudnék tanulni belőle. Lehet pl ha erre már tudnám a választ, kicsit előrébb lennék. Mert oké, nem prozopagnóziás, (súlyos arcfelismerési probléma), de azért valami mégis van a háttérben.
Tegnap csináltam neki egy feladatot, amit ezen a vizsgálaton javasoltak. Voltak képek családtagokról, voltak idegenekről. És csak simán szét kellett osztani, hogy ismered, vagy sem. Minden ismeretlenre mondta, hogy ismeri, csak nem tudja a nevét. Apját először nem ismerte meg, aztán mondta hogy ja ez apa. Minden kislány P. volt az unokatesó szerinte. Volt, amit jól eltalált, de inkább csak tippelgetett. Szóval ezt még gyakorolni kell.

Kimni: nem csak hiperre nem mondjuk hogy rossz gyerek, de semmilyen gyerekre sem. Ez nálunk pl a házirendben is benne van! Egyszerűen szabály az óvónőknek. Néha meglepődök, hogy egy elvileg integráló oviban is ugyanaz van, mint nálunk. Igazad van, nálunk sem sikerült elfogadtatni L-t a többivel. Mondjuk nálunk főleg az a gond, hogy vannak, akikkel 2 év óta együtt nőtt fel, azok megszokták. És idén jöttek újak, nagyobbak. Na azokkal van a gond, mert azok nem ismerték őt, és a többi régi is követi az ő új szokásaikat. Meg hát egy hat éves már tud gonoszkodni, míg egy három éves nem foglalkozik ezzel.

3Mackó: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

labolen:
Igen, ha megismétlődik újra, akkor valamit ki kell találnom, akár azok közül bevetni valamit, amiket írtál.

Labolen, ez nagyon szívfacsaró tényleg, de meg kell magunkat acélozni. Az én fiamnak a többség egyelőre csak nem örül, simán közömbös. Van aki örül neki, viszont az az enyhén (szerintem) aspi kislány, akiről már írtam, na hát ő biztos nem örül. Az egyik fényképen láttam, hogy milyen felháborodva néz rá, pedig csak egy éneklős szituáció volt, tehát nyilván annyi volt, hogy a fiam túl hangosan énekelt. (Sajnos ez az utóbbi időben tényleg jellemző, hogy teli torokból énekel, pedig próbálkoztam a vizu segédleteddel, de nem megy át az infó).

Nekem egyébként az a félelmem, hogy ugyan ez az integrációban biztosan gond (kiközösítés, csúfolás), viszont a szegregációban se jobb. Mivel ha auti csoportról van szó, hát ők nem az empátiájukról és toleranciájukról híresek. Ebből a szempontból talán jobb egy vegyes tanulásban akadályozott-auti csoport (ha tudnak differenciálni az anyagban). Mindegy, egy biztos: fel kell készülnünk mindenre.

Champ, megnéztem Z. képeit, zseniális!!!! Nekem a kockásfülű is nagyon tetszik!!!

Ahajnal, ahogy leírod, igazi kis aspid lehet. Jó képességekkel, de erős szociális nehézségekkel. Hát, keményen rá kell feküdni a szociális fejlesztésére minél előbb! A Cseperedőben biztos tudnak majd segíteni.

Lucy, szerintem is valami ilyesmi van az arcfelismerési zavar hátterében. Eddig azt hittem, hogy azért ismerek fel nehezen arcokat (mármint akit nem láttam még túl sokszor), mert rövidlátó vagyok, de most megcsinálták a szemem és nem érzékelek olyan nagy különbséget. Viszont mivel tudom, hogy ez nekem nehezen megy, mostanában elkezdtem azokat a technikákat alkalmazni, amit Labolen kisfiának tanácsoltok... Jól megnézem mindenkinek az arcát részleteiben... Majd meglátjuk, távlatilag jobban megy-e így.

HáromMackó, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, hát ez az, muszáj az asszisztens, de most hogy lesznek a sima ped. asszisztensek, én bepróbálkoznék a kisajátításával. Szerintem majd kérdezz rá a suliban, hátha megkaphatjátok! Ahhoz nem kell sni kód.

Szanya: első blikkre a feladatozós problémára nekem két sablon megoldás jutott eszembe: Érdekesebbé tenni a feladatot, kicsit megvariálva, mert lehet, már unja. Illetve új motivációs eszközt bevetni. De ezek tényleg csak sablonok. (ha gond, hogy kihoztam rejtettből, bocsi, csak gondoltam ez a része publikus, hogy milyen szabotálások mennek feladatozás közben.)
Nálunk most ez a letámadós módszer megy. Nincs konkrét feladatozás idő, de pl a tegnapi arcos feladatot szó nélkül megcsinálta, mikor mutattam. Sajnos ez a suli szempontjából nem jó, mert ott ugye igenis feladat idő van. De bízom benne, hogy az új helyszín, új szabályok meghozzák a hatásukat.
Ha lesz ma időm akkor megcsinálom a szoc történetet ma, hogy mikor mit kell kérni, ha rosszul érzem magam. Meg kell majd egy olyat is, hogy ki mit szeret, nem szeretünk egyforma dolgokat. Mostanában reggel a kenyérről beszélünk, hogy ő puszta kenyeret eszik, míg a többiek felvágottasat, sajtosat... Ez nálunk a nem vagyunk egyformák témakörben megy.

Labolen, itt most nem a feladat a gond, azt szereti tulajdonképpen. Csak most épp úgy döntött, hogy jó buli a ceruzaszopogatás. Azt az arcot látnád közben! Mint mikor egy saját magától elszállt értelmiségi épp osztja az észt cigivel a szájában, pont olyan.

Ez a "melegem van-szomjas vagyok", stb. nekem is jól jönne, mert az előbbi sose jut eszébe, utóbbi pedig ritkán. Érdekes, az "éhes vagyok" meg a "pisilni kell" az jól működik.

Budapest Főváros Kormányhivatal Oktatási Főosztály megváltozott az elérhetősége Cím: 1056 Budapest, Váci utca 62-64., telefonszám: 06-1/328-5844.
Tegyétek el jól jöhet még.
Az állatkert ügyben az eljárást 2013 ápr 19-én indította az EBH, jelenleg egyezséget készítenek elő az ügyben. No, meglátjuk. A tárgyalást még nem tűzték ki, de az eljárást 45 napon belül le kell zárni, vagyis ez gyors lesz.
Újabb EBH eljárást kezdeményeztünk, mert a 11. kerületben egyetlen állami iskola sem integrál autista tanulót. A beadványhoz vasárnap estig lehet csatlakozni.

Sziasztok!
Jó rég néztem be, most is csak az utolsó 3 oldalt bírtam átfutni:( Minden elismerésem a sokgyerekes családoké! A héten 3 gyereket navigálok, mert az unokatesó is nálunk lakik egész héten, nővéremék elutaztak + apánk 3 napra ugyancsak elutazott
Szóval főzök, mosok, hozom, viszem, óra csörög, maradj csöndben, másik még alszik.......
A héten én senkit sem fejlesztettem

Szülőtali, írjátok meg mikor lesz, szeretnék jönni!!!
A szombati előadás engem is nagyon érdekel, de nem tudok elmenni. Ha valaki összefoglalja, azért én is hálás leszek!

Kimni: fürdés, nem találtam meg visszaolvasva a konkrét problémát, de az én nagyfiam még mindig kéri, hogy engedjem meg neki a vizet. Sztem elég sokáig fürdettem is nagyfokú lustasága miatt. De 6 éves kora körül itt az ideje hogy tudjon egyedül. Nem láttam az összes választ sem, de csináld lépésekben ezt is. Ne akard hogy mindent egyedül csináljon, ha a fürdés lépései mennek, akkor törülközzön....
Pl a nagy anno megtanult egyedül fürdeni és még igényelte hogy kivegyem a kádból és töröljem. Sokszor még ma is csurom vizesen mászik ki, nem tud/ nem akar? törölközni. G még nem tud fürdeni, de már magától kiszáll a kádból ha gondol egyet és maga köré tekeri a törölközőt. A nagy erre pl nem volt képes 4 évesen.

Labolen sajnálom én is az ovis történetet, jó, hogy véget ér már ez a tanév.

Nálunk mostanában a legnagyobb gond, hogy G annyira önállósítja magát bizonyos dolgokban, hogy az veszélyes. Fejébe veszi, hogy ő bemegy a szomszédba nővéremékhez (mert ott ott van ananászlé és ő azt akar inni) Persze mondom hogy most nincsenek otthon a szomszédban és különben sem ihat ananászlét, mert attól hasmenése lesz. De 3 perc múlva már a kisszéken áll a kulcstartó előtt és szedegeti le a kulcsokat, hogy ő megy és hoz megának ananászlét. Folyton olyan dolgok kivitelezésén dolgozik, ami veszélys, neki nem szabad...megértetni vele pedig vagy nem lehet, vagy ha még meg is érti sem fogadja el.
Szerepjátékaiban is megálls nélkül utánozza amit lát, nagyon szeret mesterbácsisat játszani, minden bútordarabból létra klesz és azokra felmászik és szerel valamit. múgy tényleg nagyon jópofa, meg szuper az utánzás de hiába beszélekneki bármit. Lerajzolni meg ennyi mindent egyszerűen már nincs kapacitásom, tényleg fel kéne fogadni vkit aki állandóan rajzolgat neki...
És ebben csak fokozatok vannak. Most mesélte a párom, hogy egy ugyancsak aut diagnózisú kisfiú az ismerőskörünkből, 6 éves, az autót indította el és vezette neki a falnak, mert csak simán utánozta a vezetést.
Mostanában ezzel telnek a közös perceink, hogy a kicsi ámokfutásait próbálom felügyelni.
Komolyan mondom annyira agyatlan, most fáradt vagyok, hogy árnyaltabban fejezzem ki

Viki: a hangérzékenység nálunk is fokozódik. Az utcán fél a mentőtől, vagy ha egy jármű erősebb motorhanggal megy, mindig hozzám bújik, amíg az el nem megy. Mi fél évente ismételjük a Tomatist, nyáron megint sorrakerül, majd megemlítem a fokozódó problémánkat a szakembernek, ezt sztem nem lehet pedagógiával orvosolni. Korábban G sem volt feltünően érzékeny a hangokra.

A szeptemberben megrendezésre kerülő Bp-i autizmus konferenciára megy vki?

Én max akkor ha valaki megszponzorál.

bundáskenyér, hogy kell csatlakozni egy beadványhoz?

tomger, jó, hogy írtál! Nagyon kis helyes lehet G. az életben, előttem van a videó, ahogyan abban a kisházban mászik, meg te mászol be és ő vásárol, ezek után könnyebb elképzelni a létrázást, mesterbácsizást.
Az önállóság... ez nálunk is gond. Tényleg sok dologban hasonlítanak a fiaink. Nálunk ugye az volt hosszú ideig gond, hogy kimegy mindenhonnan, mert ő kitalálta, hogy valahova elmegy. De még tavaly is (6 évesen) elindult bringával a 7-es főútra balatonnál, mert meg akarta nézni a hallásból felismert mozdonyt, amit jött éppen. Úgy rohantunk utána, nagyon nagyon gáz volt, még idejében megállt szerencsére (mert torkom szakadtából üvöltöttem, végül meghallotta). Mindent ő akar, mindent egyedül akar. Ha a jó oldalát nézzük, akkor ezt ki lehet használni csomó dologra, öltözés, evésivás, közlekedés (bár, itt nem ért csomó mindent, de mégis könnyebb vele, mint a folyton pörgő öccsével). És, nagyon nem utolsó sorban a fejlesztést is ki lehet erre élezni, ki lehet használni. A mi nagyon jó fejlesztőnk, aki már nem fejleszt (már orvosként diagnosztizál az 1-esen) ezt olyan szépen kihasznált, felhasználta, mindig elmondta, hogy mennyire lehet húzni az ilyen önálló gyereket, csak meg kell találni a módját. Na, persze azóta sem találtunk mást, aki megtalálta volna a módját. Én igyekszem kihasználni ezt, mindig kap feladatokat önállóan és iszonyúan örül ezeknek. Most már tudok hasznos dolgokat is kérni tőle, már elég nagy hozzá. Szóval, van ennek jó oldala is

Tegnap panaszkodtam Z-re, most meg dicsekedni szeretnék.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.