Szanya, jobbulást Nektek! Hogy telt az éjszaka?
Bundáskenyér, nagyon sajnálom én is, ami a Vadasban történt. De már nem lep meg. Igaz már több ismerősöm is elhagyta az országot a jobb ellátás reményében, de már maga az elköltözés is annyi energiát von el a családtól, hogy kapásból minuszból indulsz minden értelemben, a gyerek meg nagyon sok minusszal. Még a részben orvosi laborvizsgálatok miatt kint lévő családra vagyok kiváncsi, hogy jutnak e előre. De Ti, ha jól értem, az integráció miatt lépnétek. Nézegettem a blogot amit belinkeltél és nem kerülte el a figyelmememt a ritalin, még ha nagyon alacsony dózist szed is. De lehet hogy épp leteszik a gyógyszert, erre már nem jöttem rá az utolsó írásokból.
Viszont,hogy Viki ennyire szépen, látványosan fejlődik, okos ez kárpótoljon mindenért! Ez a lényeg, hogy fejlődik és nem stagnál. Ugye jössz a szülőtalira, nekem mindig nagyon jót tesz
Túl vagyunk a farsangon, fekete cica lett a fiam...Előző délután már kész volt a kutya nagy lógós fülével a sapkára varrva, amikor próbáltuk, közölte ne legyen kutya...

Jó, akkor mi leszel? Cica. Ó nagyon jó. Akkor kifestem az arcodat... Ki is festem, még hagyta is de a végén csak el kezdett húzodozni.
Ne legyen cica. Viszont nyávogni többször is hajlandó volt, úgyhogy már nem hagytam magam mégegyszer eltántorítani.
Reggel kifestve és cicafülekkel a fejemen keltettem. Mondtam cicamama vagyok és ma farsang lesz tudod az oviban. Égtelen hiszti, ne menjünk az oviba, legyen hétvége...
Aztán csak öltözködünk, észre sem vette hogy a fekete nadrágot, a fenekén a hosszú farokkal ráhúztam. Reggelizés közben egyszer csak feláll és kérdezi: Anya miért kötötted ezt ide? (Szerintem ez volt élete első miért kérdése.) Nondom mert te vagy a kiscica.
Bent az oviban égtelen hangos zene ment. Még az ajtóban tisztáztam vele hogy ott maradok egy picit (ezt pl napirenden nem jeleztem, de úgy látszik ennyire pozitív változások azért nem okoznak fannakadást) és addig fel kell venni a cicafüleket is, hogy lefényképezhessem. Aztán megeheti a pattogatott kukoricát amit vittünk.
Vissztérve a zenére. A fiam nem feltünően hangérzékeny, de hangos zene mellett nem működik. Abban a fél órában nagyon sok bebambulása volt és szerintem a zene szerves része lehetett, de lehet hogy csak simán délelőtt volt, mert G délelőtt mindig passzívabb is.
Körben ültek és a kör közepén egy cirkuszi kifutót (akadálypályát) raktak ki az óvónénik és azon mentek végig a gyerekek, ki ki a maga jelmezében. A fiam persze nem állt be amikor körbe ment a csoport kézenfogva és nem ment végig a pályán sem, de a széken szépen ült amikor leültették. Az egész koreográfia, amit eljátszottak az nem ment be neki, de ez még nem is lett volna baj. A gond hogy az óvónénik előadását gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta, semmire sem figyelt abból amit ott eljátszottak. A többi kiscsoportos is többször leült és nem vett ugyan részt csak rövidebb epizódokban, de néztem, figyeltek és ha nem is az egészet, de felfogták és követték a legtöbb utasítást.
Valójában ez a farsangi szitu nagyon speciális volt, hangos zene, máshogy berendezett csoportszoba, idétlen jelmezek, nem hasonlítható normál óvodai naphoz. Remélem hogy máskor nem ennyire holtkóros. De mivel annyit dícsérték a fiamat eddig, hogy mennyi mindenbe bevonható, festéseit adták haza, körjátékba beállt stb, most kicsit meglepett a viselkedése. Semmi rosszat nem csinált csak kóválygott s nézett ki a fejéből.