Nálunk bevált, hogy ha sokáig izélgettem, hgy nem szabad, nem szabad, akkor 1-2 hónap múlva valahogy leállt a rágcsálásról, azaz nálunk nem rágcsálás volt, hanem más, szájtörlés, gyömöszkölés, aztán jött a sóhajtás (na, azzal ki lehetett kergetni a világból!), volt krákogás, volt asztmás szerűen levegő vétel (na, ez is kemény volt, semmi baja nem volt). Jaj, nem tudom, sok iylenje volt, ezekkel telt az első 5 évünk. Amire sokáig mondtam, hogy nem szabad, nem szabad, elhúztam a kezét, azokról le is szokott egy jó idő után. Amire sosem szóltam, arról addig nem szokott le - ezért gondolom, hogy van összefüggés. Azt akarom mondani, hogy én nem hagytam, mert akkor erősödött benne az inger, amire hagytam. És, ha 3 hónapig kell mondanom, ogy nem szabad, már megint nem szabad, akkor mondom, de utána egyszer leszokik róla... (zoknihúzogatásra nem szóltam, azt 3 évig csinálta)
Persze, ami nálunk bevált, nem biztos, hogy bárki másnál bejön. Nagyon nehéz lehet ez a rágcsálás dolog, nem vagytok könnyű helyzetben

Inkább biztatni akartalak titeket, hogy nem szabad feladni, egyszer meglesz a foganatja, ha sokat mondja - mutatja az ember.