Téma: Autizmus mindennapok

Egyrészt jó, hogy anya, tanító és gyógypedagógus is vagyok egyben. Ugyanakkor nehéz is, mert varázsló viszont nem vagyok. Pedig a férjem szülei is tőlem várják a csodát.
Sokat segítenek a pedagógiai háttérismeretek, de úgy érzem sokszor az ösztön sokkal jobban segít egy adott helyzetben. Persze a hosszú és rövid távú célok eléréséhez és kitűzéséhez is, fontos a tudatosság.
Amikor az iskolában először találkoztam auti gyerekekkel, már akkor is foglalkoztatott a sorsuk, és az, hogyan tudnék jól segíteni. Sok tanulási nehézséggel küzdő gyermek volt abban a "normál" általános iskolában is, ahol a gyerekek születése előtt dolgoztam. Engem ez is motivált arra, hogy gyógypedagógiát tanuljak. Olyan speciális módszereket szerettem volna tanulni, ami segíthet a normál tartományba eső nehezen tanuló gyerekekkel való foglalkozásban is. Érintett szülőként pedig ez a vágy tovább mélyült , és kiegészült.

hűha...
Nálunk nincs ilyen, amire ennyire rákattanna, de lehet hogy csak még nincs ilyen. Most nem használunk egyáltalán napirendet. Dobozolni leül így is, megcsinálja, amit kérek. Eljátszogat, ha mondom, hogy megyünk, jön. Jó néha nem sok kedvvel jön ki sétálni, de rá lehet venni szóval is.
Majd, ha kötöttebb lesz a programunk, pl iskolában, akkor szerintem majd bevezetjük. Most én nem látom szükségesnek, de mondom csak amiatt, mert még nem ütköztünk ilyen problémába.

Igen, de itthon nem éreztük szükségét ennek eddig. Az egyetlen macera most az elalvás körül van, de pont most próbálkozunk egy új módszerrel. Eddig három estét sikerrel leküzdöttünk, ha majd legalább két hét telik így el, akkor a jelenlegi legégetőbb otthoni porblémát megoldottuk.

Képzeljétek, telefonáltam, és kiderült, hogy pont holnap 4 órakor lesz a megyeszékhelyen szülőtréning. Most azt szervezzük, hogy tudnánk eljutni. Az lenne a logikus, ha a férjem hazafelé elmenne, és szépen okosodna.

Szanya, amikor ennyire "függésközeli" állapotba tud kerülni valamitől a fiam, nálunk soha nem válik a be a részleges engedés. A számítógépet én nem engedem használni, mivel én is és a férjem is programozók vagyunk, iszonyú sok informatikust ismerek és elég valós képem van arról, hova lehet eljutni. Apukámnál van gépezés, netezés, de már neki is szóltunk, hogy ne nagyon... ha itthon megengedem, akkor nincs megállj. Ugyanez a busszal, ha egyet buszozunk, utána meg megnyugvás van, hanem napokig megy a sírás, hogy miért nem megyünk MÉG. Ezért rengeteg dologban nálunk eleve nem volt kicsit engedek, hanem egyből ment a totális tiltás és ez beválik. A férjem apja, aki szintén ASes (nagyon...) abszolút függő. Mindentől tud függni és ijesztő. Látva őt, könnyű drasztikus lépésekhez folyamodnom mind a férjemet, mind a fiamat tekintve, ha azt látom, hogy nem tudnak valamiről leakadni.

labolen, a szövegértésre visszatérve, nálunk elég nagy gond volt a beszédmegindulás is és a mai napig rosszul használ szavakat, kifejezéseket. Késve is indult be, majdnem 3 évesen kezdett el érthető szavakat mondani és bőven elmúlt 3 éves, mire normálisan megindult a beszéd (azaz mások számára is könnyen érthető, bár rövid mondatokat tudott mondani). Szóval szerintem ebben nálunk nagyobb a baj, mint nálatok. Talán ezért aggódom ennyire én a suli miatt.

Labolen, jó beszédértés mellett, ha rugalmas és nem stresszel a "jövőn", akkor szerintem is elég akkor közbelépni, ha gond van. De én nem vagyok gyógypedagógus, és Edina nagyon nem ezt mondaná... Igazából azt hiszem, elnézve az eszközeiteket, hogy jól csinálod a dolgokat. Ha szükséges lesz, úgyis tudod majd, mihez nyúlj.

Nikuc, ezt a lehetőséget érdemes kihasználni, remélem, le tudjátok szervezni.

Kimni, érdekes ez, mert a fiam egyáltalán nem rákattanós típus. Legalábbis eddig ilyen gondunk nem volt. Most arra gondoltunk, hogy felteszünk a falra egy digitális órát, és mindig felírom neki, meddig játszhat. Teljesen nem tudom elvonni tőle a gépet, hiszen a férjem és én is állandóan a gépünkön lógunk, a munkánkból adódóan. Ha nem válik be az óra, akkor nem tudom, mi lesz a B terv.

A szövegértés sokszor okoz nehézséget a normál tartományban lévő gyerekeknek is. Az átlagos, illetve tanulásban akadályozott gyerekek beszéd- és szövegértéséhez vannak elég jó gyakorlatok. Ritkán van ilyen szunyókálós napjuk a kicsikéimnek, hogy így le tudjak ülni a géphez. De majd megpróbálok adaptálni néhány gyakorlatot a feladattáramból beszélő és nem beszélő gyerekeknek is. Hátha...

Kimni: az én fiam is ilyen, mint a Tied! Nálunk az okostelefon okozza a problémát. Nagyon jól lehet vele fejleszteni, csak utána nem lehet tőle elvenni. Teljesen hisztis, alvás helyett is csak játszik, stb. Így kétszer meg kell gondolnom, hogy odaadjam-e.
Remélem, hogy ezt majd később valamilyen módszerekkel keretek közé lehet szorítani, mert a színeket is megtanulta a segítségével pl.
Ő is most 3 évesen kezd beszélni, visszaintegetni, stb.

A férjem úgy néz ki, hogy megoldotta, hogy holnap tudjon menni. Közben a gyerekorvosunk ajánlott egy hölgyet, aki a helyi auti suli szakembere. Ő ovisképzésben is tud majd nekünk segíteni, és itt van (kocsival) 20 percnyire.
A Páromat meg az előbb hívták a helyi jegyzői hivatalból, hétfőn kell bemennem, megbeszéljük Velük is, hogyan tovább.
Végre történt valami. Csak a Heim Pált nem tudom elérni a hallásvizsgálat miatt, mert oda lettünk átirányítva a Jánosból.

Szanya, ha semmilyen módon nem juttok előrébb és nem tudod megvonni sem a gépezést (mi is mindig a gépen lógunk, de ez "felnőtt dolog", ebbe nem szólhatnak bele és nem nyúlhatnak hozzá - de mi ezt születésüktől így mondtuk, szóval ők ebbe nőttek bele, egy 4.5 évesnek már nem biztos, hogy így meg lehet magyarázni, ha eddig csinálhatta), akkor én azt tenném, hogy csinálnék egy gyerekprofilt bejelentkezéskor, ahová feltennék 1-2 olyan játékot, képeket, amikkel engedem, hogy foglalkozzon. Szóval akkor én magát a tartalmat korlátoznám. Szerintem roppant veszélyes dolog egy számítógép ilyen kicsiknek, mert észrevétlen a függőség, ami kialakul, mert azt a fajta érzést, amit egy gépes játék, netezés nyújt, nem tudja sehol máshol átélni és ezért különösen vonzó a szgép mindenki számára, aki örömét leli benne. A teljesen átlagos emberek is enyhe mértékben simán kifejlesztenek függőséget főleg a játékok, netezés iránt. És ebben nem az a baj, hogy minden nap kell neki neteznie, hanem az, hogy a boldogságot egy idő után nehezen éli meg nem szgéppel, a való világban. És egy auti gyereknél szerintem ez a veszély hatványozottan fennáll. Pont a minap jutott az eszembe, hogy lassan engednem kell szgépezni a fiamat, mert teljesen eltiltani csak kicsi korban van értelme, utána jó, ha megismeri és otthon van benne, de az biztos, hogy nagyon erősen korlátozva lesz a tartalom, amit engedek neki használni a gépen az első időkben. Úgy tervezem, hogy jövőre elkezdhet majd logikai játékokat játszani a gépen, együtt megnézhetünk a neten érdekes dolgokat (bár, apukámnál tényleg netezett már sokat, abszolút ismeri a google-t, eligazodik a honlapokon, de ez ritkán van).

Nikuc, nem tudnád megoldani, hgy te menj el a tréningre? Neked lenne jobb ott lenni! A történéseknek meg nagyon örülök Végre! A Heim Pált nehéz elérni...

Igen, nálunk tényleg nem volt gond a beszéddel. Én ezért is nem értem, hogy szerintem kicsit könnyen adnak asperger diagnózist olyan gyereknek is, aki nem beszélt 3 éves koráig. Vagy ha jól emlékszem Edina mondta, hogy most már asperger diagnózist kapott a fia. Szóval szerintem ez kicsit zavaros. Bár lehet csak nekem.
Így viszont nem tudok semmit mondani, mert ezek szerint nem egy cipőben járunk. Mindenesetre én megcsináltam ma dobozolásban, amit írtam. Vagyis rövid történetet mondtam, aztán meg be kellett karikázni a jó választ. Végülis ment, majd ezt gyakoroljuk egy kicsit. Meg ezt lehet csak egy-egy mondattal is csinálni. De Majd várjuk mimmo gyakorlatait, ő szakértőbb e témában, ha jól sejtem.

Több hónapja olvasgatlak benneteket, de még mindig elszorul a szívem, hogy mennyi kihívás, munka vár az én apróságomra.

Annyi mindenkinek szeretnék írni, hogy nem is tudom hol kezdjem.

A diszesek is annyi félék ahány félék az autik.
Pl. A Dávid utál olvasni, de elég jó a memóriája. Ha nem magyar lenne, fel se tűnne, hogy az ékezetek lemaradnak. Nem akarták engedni a nagy szakemberek, hogy nyelvet tanuljon, hát most német nyelvű előkészítőbe jár.
Anyám, azért lett óvónő és nem tanárnő, mert lassabban olvasott, mint kellett.

A Cicerói körmondatokban az okoz nehezet, hogy túl kell élni a szöveget. Emiatt a szöveges feladatoknál tanítani kellett a gyereknek(magamnak),hogy egy mondaton belül hány vessző és ezáltal hány kérdés van. Megszámoztam a mateknál, hogy mire kíváncsi, ha nem volt a,b,c feladatként feltéve.
Szerintem egy normális tanár erre tud figyelni.

A szövegértés legjobban rövid egyszerű történetű mesékkel kezdeni. És minél több kép segíti a megértést annál jobb.
Én a bonyolult meséket rövidítettem és csak a lényeget v. visszatérő mozzanatokat emeltem ki.
Egy történet:
Szeretem átkölteni a meséket belevinni valamit.
A szokott esti mesét nem én meséltem a nagy fiamnak, hanem az apja.
Hát az apja elolvasta a jó hosszú mesét A-Z-ig.
-Apa nem is ez a mese!
-De, itt olvasom!
-Anya nem így szokta! Hol van ez a rész....
-Anyád nem jól olvassa!
-De igen, én úgy akarom!

Javaslom csináljatok időrendű képeket (olvadó hóember) és arra mesét találjatok ki, majd mikor már a gyerek is ismeri. A képek alapján ő is el tudja majd mondani!

Sajnos csak így tudjuk megoldani. De nem biztos, hogy ez rossz. A fiam nagyon apás. Ha hazajön, mindig egymáson lógnak, még a mentalitásuk is hasonló. Ő ilyen 2.1-es apuka típus. Fürdet, pelenkáz, tanít, játszik, ringat, mos, főz, takarít, stb... Az ovis szülőikre is sokszor Ő megy. Mindent lejegyez, és elmond. Csak a festős-rajzolós dolgok alól szereti kihúzni magát.

Nekem az a véleményem, hogy a legjobb szakemberek az érintett szülőkből lesznek.
Én egy szimpla fog.asszisztens vagyok, de mióta érintett szülő vagyok sokkal jobban tudok bánni a rendelőben a "más" típusú emberekkel. Megértőbb és türelmesebb lettem.

Be kell vallanom, hogy jobb ember lettem az Andris által!

Mimmo akkor most mehet a hozzászólásod a "Szülők írták"-ba, vagy se?

Az nagyon jó lenne, ha készítenél feladatokat! Ha az előbb megadott mailemre elküldöd, akkor felteszem a feladatos menüpontba.

Nikuc, szerencsésen alakulnak a dolgaitok!

Kimni, igazad van sajnos. A netes játékok nagyon addiktívak. Le kell korlátoznom tényleg valahogy a gyerektartalmakra, biztos vannak erre programok. Remélem ez az órás dolog azért beválik...

Labolen, ezt az AS témát én se értem. Mikor a Szakértőiben voltunk, a pszichiáter nekünk is azt mondta, hogy aspi a fiam, pedig pár szón kívül nem beszélt 4 éves koráig. Elkezdte mondani a szavakat 2,5 évesen, de aztán abbahagyta. Lehet, hogy változott az Asperger definíciója, talán ez lehet a háttérben.

Szanya: Elvileg már nincs is olyan, hogy aspi. Legalábbis hivatalosan. Ezért használják a spektrum zavart, mert csak azért, mert beszél (tehát az egyik spektrumon feljebb van), még nem kell neki külön megnevezés. Legalábbis ahogy felfogtam az indoklást a cikkben.

Nikuc, ha el tudnám mesélni, milyen sápadt vagyok az irigységtől... Klassz Apa! Ebben az esetben tényleg biztosan jó lesz így is!

Sünöcske, köszi az ötletet! Az a bajom - én nagyon rosszul fejezem ki magam, bocsánat, ha többször írok le valamit -, hogy ezen szerintem túl vagyunk. Egyszerű, képes mesék tökéletesen mennek. Amíg látja a képet, minden a legnagyobb rendben. Asszem írtam, hogy 2-3 olvasás után a 20 oldalas versikés könyvet visszamondja, ha közben nézheti a képeket. És érti is. Azt nem értem, hogy lesz ebből szövegértés? Merthogy ebben nulla, amit haladt szegényke. Hiába csináljuk ezt a képes mesélést, beszélgetést, egyrészt baromi korlátozott, amit elfogad tőlem, ami nem könyv és beszélni kell róla, másrészt ebben már totál profi, mégsem bírunk egyel feljebb lépni és picit több szöveg, picit kevesebb kép formájában is úgy olvasni, hogy értse a lényeget. Olyan, mintha nem tudná összerakni a sztorit, mert nincs folyamatábra. Az én folyamatábráimat tökéletesen érti, ő maga is folyamatábrákat rajzol (ő találja ki őket, fantasztikus különben), de nem jutunk előrébb a kevesebb képes vagy kép nélküli szövegértésben. Ezért érzem, hogy megrekedtünk, valami másra lenne szükségünk. És persze, a nagyobbik baj, hogy semmivel nem bírom motiválni, hogy egyáltalán érdeklődjön a verbális dolgok iránt. Pl, érdekelje, amit mondok... Akkor is nyűglődik, ha ő kérdezett valamit és nem 1 szavas a válasz rá. Nyilván a frusztráció tör ilyenkor fel benne, mert baromi nehéz neki követni, amit más mond. A férjem dettó különben, ő sem érti, ha nem totál egyszerűen mondok neki valamit, ami nem valami száraz téma és nem vág a szakmájába. Ebben viszont a fiam sokkal rosszabb a férjemnél és az apósomnál is, tényleg egészen aggasztó a helyzet (míg rengeteg más területen annyira jó, amiben az autik sosem ilyen jók, hogy ezért voltak kétségeink a diagnózis felől).

Szanya, igaza van Nikucnak, én is most hallottam, hogy már nem lesznek így különválasztva a diagnózisfajták, mert nincs értelmük. Nem lesz gyerekkori autizmus és külön autizmus pl, mert AS se. Nem teljesen világos, hogy ez hogy lesz akkor, de az biztos, hogy nem lehet ennyire különválasztani őket, hogy az egyik azért AS, mert beszélt 2 évesen, a másik azért autista, mert nem beszélt 3 évesen sem, holott 5 évesen ugyanolyan tüneteik vannak pl.