Téma: Autizmus mindennapok

Mimo, jó hogy leírtad a tapasztalatod, nekem is az a véleményem, hogy igenis a szülő nagyon sokat tehet a gyerekéért. Én nyelvtanár vagyok, ezért ezen az elmaradott területen agyalok a legtöbbet és mindenféle játékos feladaton gondolkodom, amivel elörébb juthatunk az értés és a kifejezés terén. Már a pecsnek is látom a fonákját(nem a magyar nyelvtan szerint építkezik), de még nem tartunk ott hogy bajt okozzon, az leghamarabb teljes mondatépítkezésnél lépne be. Bárcsak ott járnánk már. Annával legközelebb megosztom aggályaimat és majd leírom.

Most 2,5 hónap pecs után, ahogy mondogatja ki maganhangzókkal egyre következetesebben a kártyák szavait látom micsoda haszna van. Amit csak hall mindent echolál, de a pecs kártyával alkalmazott kártyák szavait kommunikációra is használja, tehát adja a kártyát és ki is mondja. Sokszor ha nincs idő (pl wc-re viszont csak szóban mondja.)
A kártyás rendszer zseniális.
Köszönöm Edinának és Szanyának, Ti segítettek eljutni a célszemélyekhez.


Az echolálás viszont tényleg vicces:
Nagyfiam a kádban a kicsihez:
-Gergő, állj fel!
Kicsi- á e (=állj fel)
- Nem, Te állj fel!
Kicsi - e á e.(=Te állj fel)

És még sorolhatnám egyszerre vicces és bosszantó, de valójában jó hogy végre halljuk a hangját!

Mimo, szerintem is tök jó, hoyg leírtad a tapasztalataidat! Nem is tudtam, hogy tanultál erről, de nagyon jó. Nekem a kisebbik fiam ezek szerint pont 5 nappal fiatalabb a te érintett fiadnál! (2008.07.06, csak nálunk a nagy az érintett)


Nálam most a nagyon aktuális téma a hallott szöveg megértése. Összefüggéseiben. Amit írtam tegnap, hogy olvasok neki és nulla, nem érti a lényeget, csak szavakat, egykét eseményt mesél el belőle (ha nagyon keményen kihúzom belőle), de a lényeget, a tanulságot, a csattanót, a történet fonalát nem érti. Rajzfilmeket érti. Szóval azt szeretném kérdezni tapasztalt anyukáktól, hogy ebben hogyan tudnék neki segíteni itthon? Azt érzem, hogy megrekedtem itt, mert hiába próbálom megbeszélni vele egy nap történéseit, egy olvasás után a történetet, nem figyel rám, nem érdekli, válaszolgat néha így félvállról, de már mozog, folyton jár keze-lába (szegénykém, annyira nehéz ezt tolerálni, hogy nem tud megebédelni úgy, hogy ül egy széken normálisan, hanem mindene folyton mozog, az egész gyerek izeg-mozog, kényszeresen megsimogatja a mellette ülőt itthon, de szerencsére az oviban csak izeg-mozog, nem nyúl más gyerekhez). Miközben mesélnék neki, hogy mi volt a könyvben, amit olvastunk, már félig le van csúszva a kanapéról és nyűglődik rendesen. Nem tudom, mivel kelthetném fel a figyelmét? Mert itt a jutalom nem számít, egyszerűen nem érdekli. Ha kap is jutalmat, akkor sem érdeklődik, így nem figyel eléggé - mert nem képes figyelni. Tudom, hogy még csak 5 éves (márciusban 5.5 lesz), de amióta felfogtam, hogy kb egy 2-2.5 éves gyerek hallott szöveg értésével egyeznek a képességei, azt is felfogtam, hogy másfél évünk van javítani ezen, hogy iskolába bírjon menni, pedig olyan iszonyúan okos!!! Most is kapott egy logikai játékot és a fél család csak ült fölötte, nem tudták kirakni, de ez a kisfiú simán kirakja, érti egyből, még magyarázni sem kellett neki!! És már 1 évesen feltűnt, hogy durván jó logikai képességei és memóriája van, szóval egészen biztosan ő az a tipikus ASes, akinek átlag feletti képességei vannak amúgy.

A meseolvasás nálunk is így zajlik. És tényleg kimerítő így olvasni, mikor ő csak ugrál, bukfencezik, minden lényegtelen dologra rákérdez, pl hányas szám van a vonaton, meg a képekről kérdez előre. Én értem, hogy ezek a fontosak neki, de mikor megelégelem és mondom, hogy akkor fejezzük be, mert nem is figyel, akkor tök komolyan mondja, hogy de igen és folytassuk. Szerintem a történetet ő sem érti. De aranyosan kérdezi, hogy melyik vonat miért bosszús, vagy miért ijedt. Jók ezek a Thomasos könyvek, nagyon kifejezők az arcok. Úgyhogy én is folytatom az estimesét, bár néha kiborító! És bár nem tudja miről szól a mese, de azt tudja hány oldalas a könyv! És hogy pl melyik vers hanyadik oldalon van!

Kimni, ne a szöveget olvasd fel, egyszerüsítsd le a mesét.
Motiváció, alapvető dolog minden tanításnál , ha nem vagy elég érdekes a gyerek otthagy, iskolában a gyerek elkezd rosszalkodni, vagy jó esetben elfoglalja magát mással. Készülj a közös mesékre. Nézd meg előre a könyvet, ill jól válaszd ki mi való neki. Ha a logikája átlagon felüli azt sződd be valahogy a szövegértésbe, azzal tartsd ott.
De én még nem számítok tapasztalt anyukának

Mimmo: Hogy anyuka anyuka maradjon, vagy fejlesztő? Nekem mindig P. Csilla szavai vannak a fülemben, hogy egész nap fejleszteni kell, és nem csak heti két órában. És ahogy most látom, én vagyok az egyetlen, aki ezt megadhatja neki. Mert nem csak a foglalkozások, dobozolások, kommunikációs gyakorlatok fejlesztik, hanem az is, ha már következetesen megkövetelem, hogy válaszoljon a kérdésemre. Vagy hogy igenis köszönjön, mikor bemegyünk a boltba. És ez biztos igaz a nem beszélő gyerekekre is, mert a napi dolgaiban, kommunikálásában Ti fejlesztitek, nem egy szakember.
Mondjuk, mikor mi megkaptuk a diagnózist, és elmentünk a szülőtréningre, én első körben kérdeztem, hogy akkor hova vihetjük a gyereket, ki fogja fejleszteni, ki segít nekünk. És elképedtem, mikor mondta Csilla, hogy senki. Pest megyében nincs erre lehetőség, az állam nem támogat semmit. Ha bekerültünk volna egy integráló oviba, akkor az más, de mi nem ott vagyunk, a bizottság sem jelölt ki nekünk semmit se. Így nálunk többszörösen is igaz volt, hogy ha én nem fejlesztem, akkor senki.
És akkor még ez a fórum se volt! Szóval köszi mindenkinek, akik tanácsokat, tapasztalatokat adnak itt, mert tényleg nagy segítség!

labolen, ha a fiad szintén 5 éves, akkor ti is másfél év múlva mentek suliba, azaz 2013-ban, ugye? Idáig én is így voltam vele, hogy elszórakozunk, mert olvasok aranyos kis könyveket neki (nagyon szereti pl a Boribont), dehát ha azt szeretném, hogy a suliban megállja a helyét, akkor ezen mindenképpen javítani kell, fejleszteni kell. Te nem tartasz a sulitól?

labolen, annyira egyetértek! Én is ezt mondom egy ideje, hogy én vagyok az egyetlen, aki tényleg tud foglalkozni a gyerekkel, nekünk a fejlesztések lényegében arra kellenek, hogy tanácsokat kapjak ahhoz, hogy ÉN mit csináljak és miben változott a gyerek. Ezért mimo szavaival is egyetértek, én is azt gondolom, hogy nem lehet különválasztani a fejlesztést és az anyaságot. És azt is gondolom, hogy ha nem lennék a gyerekem anyja (csak egy bébiszitter vagy akárki más), akkor nem is lennék képes ezt megadni neki, mert ehhez a napi 24 órás "fejlesztéshez" (én inkább törődésnek hívom) kell, hogy az anyja legyek és úgy szeressem őt, ahogy csak egy anya tudja.

Nálunk az elmúlt egy év alatt annyit fejlődött a gyerek, hogy én csak ámulok. Mindig emlékeztetem magam, hogy egy éve még azért küzdöttem vele, hogy válaszoljon igent vagy nemet, ha kérdezem. Most meg remekül eljátszanak a húgával, odaveti, hogy bocsi, ha nekem jön, állandóan kérdez mindenfélét, csak győzzek válaszolni. Mindez szerintem együttesen a fejlesztéseknek és az időnek meg a közösségnek köszönhető.
Kell fejleszteni, az biztos, de én bízok abban, hogy másfél év nagy idő, és sok minden fog változni.
Amúgy az oviban volt logopédiai felmérés, és ott 70%-os lett a szövegértése, az átlag 80 helyett. Mondjuk nálunk a beszéddel nem voltak gondok, egy évesen már szavakat mondott, csak 3 évesen abbahagyta és úgymond "nem akart" kommunikálni. Ő tipikus aspergeres, a beszédfejlődése rendben volt.
Amúgy tartok a sulitól persze. Gyűjtögetem itt a vizuális segítségeket, mit hogyan tanítsak majd meg neki.
Szövegértést lehet kisebb történetekkel kellene kezdeni. Egy 5 perces mese még sok nekik. Amúgy mi egy időben sokat feladatlapoztunk, imádta. Az is segíti az iskolai felkészülést, mert megtanulja a feladattípusokat. Színezd ki, karikázd be, húzd össze.
Mindenesetre újra elkezdem én is a napi dobozolást, kicsit elhagytuk az utóbbi időben. Lehet keresek majd rövid sztorikat, és arra készítek feladatot. Rajzolok majd eldöntendő válaszokat, és a történet végén felteszek kérdéseket. Karikázd be melyik a helyes. Nálunk, ha dobozolás van, akkor megcsinálja, talán beválik. Kösz az ösztönzést!

Pontosan! És úgy ismerd, ahogy csak egy anya ismeri! És úgy tudd a rugalmatlanságát a megfelelő határokig feszíteni, ahogy más nem tenné. Mert bizony, néha ellent kell mondani a berögzült szokásoknak, néha az élet rákényszerít, és akkor csak egy olyan ember tud megoldást, aki így ismeri.
A többi gyerekemet is "fejlesztem" nap mint nap. Csak a hároméves lányom hamarabb megérti! Ez az anyák dolga-sorsa.

Régebben kérdeztétek, kinek mi ad erőt a mindennapokhoz. Nekem ez a dal.

Szanya: Az én testvérem diszgráfiás, nincs diagnózisa (hiába tudja a helyesírási szabályokat, pocsék a helyesírása és nagyon rondán ír), és elvégezte a főiskolát (helyesírásból mindig átrúgták, tekintettel a többi jó jegyére), de az alapfokú nyelvvizsga csak vért izzadva sikerült Neki. Most másoddiplomát csinál, és azon gondolkodik, hogy elmegy a Szakértői Bizottsághoz, így 30 évesen, mert középfokút esélye nincs letenni.
Ezért írtam, hogy tanulási szempontból talán még az enyhe autizmus kedvezőbb, mint a nagyon súlyos diszfázia, mert az hozza magával a többi tanulási zavart.

Labolen: Ez nagyon kedves dal, én is szeretem!

Már én is annyira szeretnék szakirányú gyógypedagógust! Nincs valami adatbázis, ahol a Vadaskertben végzett pedagógusok bent vannak, és meg lehet nézni, ki van hozzánk a legközelebb? Őket fel lehet hívni ilyen kérdéssel?

Mimmo, nagyon jó, hogy leírtad más gyógypedagógusi szakosként a véleményedet a képzésről és az SNI fejlesztőkről! Amit magatokról írtál, az is nagyon érdekes, épp ezért szeretném feltenni kompletten ezt a hozzászólásodat a blogba, ide: auti.hu/index.php/blog , ha megengeded.

Tomger: Ha eltekintesz a PECS tanításának sablonjától, és részben a magyar logika szerint haladsz, részben a gyerek mindenkori érdeklődése és nyitottsága alapján, akkor azért elég messze el lehet jutni a PECS-el. De jól látod, mi is ezért hagytuk abba a bonyolultabb mondatok szintjén, mert nagyon nehéz a magyar nyelvtanra adaptálni ezen a fokon. De beszédindításhoz viszont nagyon jó. Anna válaszára kíváncsi leszek!

Jaaaj szívesen, , de inkább csak Edinának, engem is ő beszélt rá, és micsoda kemény munka volt!

Ez az echolálás tényleg ilyen, hol vicces, hol rettentő bosszantó. Most mi ott tartunk, hogy már csak akkor echolál, ha nem figyel, vagy ha fél.

Kimni, szerintem Tomgernek igaza van, és Edina is biztos fog tudni tanácsot adni, ha lesz ideje benézni este.

Labolen, az oldal építésében eléggé benne vagy már Te is. Úgyhogy mi is köszönjük!
(A többieknek egy kis infó: Labolen nagyon jó anyagokat küldött, amit rövidesen felteszek az új vizuális segítségek cikkbe! Aki még szeretné a többiekkel megosztani a saját készítésű eszközeit, az ne habozzon elküldeni, hétfőn szeretném feltenni az erről szóló cikket.)

Nagyon aranyos ez a videó!

Nikuc, nagyon jó kérdés ez a szakirányú gyógyped. adatbázis. Szerintem nincs ilyen. Régebben találtam ezt: www.beszed.hu/szakember/kereses
De most ez sem üzemel, és autiszakos talán nem is volt rajta.

Próbáltam röviden leírni, mi hogyan kaptunk diagnózist, és a dilemmáimat is. Így is túl hosszú lett hozzászólásnak.
Persze a helyzet ennél sokkal árnyaltabb.
A Vadaskerti szülőtréningek nekem is sokat adtak, sőt a férjem látásmódján is sokat változtattak. Nem csak Ádámmal, hanem a többi gyermekünkkel kapcsolatban is. Prekop Csilla egy kérdező szülőtársnak azt mondta, mi tudjuk legjobban fejleszteni, alakítani gyermekünket, mert gyakran a vele foglalkozó "szakemberek" kevesebbet tudnak az autizmusról, mint mi. És itt jött még az is, amit az anyaságról labolen és kimni is elmondtak. Akkor feltette azt a kérdést is, hány szakember jött el? 40-50 ember közül 3-an jelentkeztek, ők is azért voltak ott, mert Csilla a konzulensük egy dolgozat témájában...
Pedig a lehetőség adott, de sajnos kevés az olyan elszánt gyógypedagógus is, aki ilyenformán is hajlandó még tanulni, átértékelni az eddigi munkáját azért a néhány különleges kisgyerekért, akit munkája során hozzá küldtek.
Az is igaz, hogy az autista gyermekekkel jól foglalkozó szakemberek jó része is eredendően más gyógypedagógiai területen szerzett diplomát. Hosszú évek saját tapasztalata, önképzés és tapasztalatcsere útján váltak elismert autizmus specifikus szakemberekké.
Azt hiszem Edina is írta, hogy a gyógyped. asszisztensi képzésen is elhangoztak elavult és/vagy hibás információk is az autizmusról. A főiskolai gyógyped. képzésen nálunk teljesen összemosták a PECS és a napirend rendszerét, amit egy rövid kis videóban mutattak be.
Az alapján a szakemberek is , sőt egy laikus szülő pláne csak a hibákat látja. Sőt fél attól, hogy az csak árthat a gyermekének.
Tomger aggályai bennem is megfogalmazódtak, de most inkább igyekszem a pozitív oldalát minél jobban kihasználni a PECS-nek, és mellette még célirányosabban "dolgozni" Ádámmal.

Sziasztok!

A napirendet mennyi idő alatt szokják meg a gyerekek? Ma használták (volna) először az oviban a napirendet, és hát nem sok sikerrel, az óvónők szerint sehogyem múködött elsőre. Holnap találozom személyesen a gyógypeddel, gondolom ő ármnyaltabb képet ad, de érdekelne a tapsztalatotok.

Lehet, hogy Anna simán választ ezekre a kérdésekre a PECS-el kapcsolatban, csak mi nem látjuk át. Az mindenesetre biztos, hogy az első néhány fázis módosítás nélkül alkalmazható.

Szerintem jó úgy a hozzászólásod, ahogy van, de ha így nem akarod a blogba betenni, akkor pontosíthatod is, ez az e-mail címem: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. , ha szeretnéd, hogy mások is jobban átlássák a jelenlegi helyzetet. Szerintem nagyon szépen megvilágítja a lényeget, amit írtál.

HáromMackó, a napirend nem megy senkinek azonnal. Sokkal tovább tart, mint a PECS-et bevezetni. Legalább egy hét lesz, ha nem több.

Megnyugtattál, részben ettől várják azt az előrelépést is, hogy jobban be lehet őt majd vonni foglakozásokba, esetleg hosszabbítani az oviban töltött időt, neagy isten eljutni az ott ebédelésig stb. Ez az első lépés, nem lett volna jó már itt megtorpanni.
Egyébként van már külön asztalkája, ami csak az övé, hát védi is rendesen. A birtoklási vágy az megvan benne (sokszor azt is magáénak érzi, ami nem is az övé).

Biztosan be fog válni. Csak nagyon következetesnek kell lenni, én sajnos elég rendesen "ellazáztam" az utóbbi időben, meg is van a böjtje. Tegnap már napirenddel se bírtam elrobbantani a net elől a fiam.

Ez inkább a korra jellemző dolog lehet, szerintem meg fogja érteni majd, hogy az oviban közösek a dolgok.

Mi a napirendet csak eleinte kifejezetten bizonyos eseménysorok rutinszerű begyakorlásához használtuk. Pl esti rutin, vagy reggeli elkészülés ovi előtt. Ezekhez voltak hívóképek is, és a gyerek maga hurcolta a kis csíkot, amiről leszedhette a képeket. Nekünk imádta, a húgának is megcsináltuk, és együtt keresték a hívóképet szedték le, ami már volt. Tehát nekünk egyszerű volt, mert nagyon tetszett a fiamnak. És teljesen új sorrendet vezettünk be, tehát nem akadékoskodott, hogy most más jön, vagy ilyesmi.
Mióta begyakorolta ezeket, csak néha veszem elő, ha nagyon gondja van, hogy mi után mit csinálunk. De nekünk szerencsére rugalmas ebben, kis rábeszélésre hajlandó váltani is, ezért nekünk nem kell napi szinten. Az oviban meg azt mondták, hogy ügyesen csinálja amit kell, ott sem vezettük be.
Nekünk ennyi tapasztalatunk van, majd a rutinosabb, napi szinten használók is biztos mondanak tippeket. Még annyi, hogy mikor kérdeztem, hogy nekünk ez hogy fog működni, mert nem tudom előre mi mikor hogy alakul a három gyerek mellett, azt a választ kaptam, hogy elég ha csak részleteket rakok ki, nem az egész napot, és ha nem kell, mármint a gyerek működik nélküle, akkor nem kell. Mivel nálunk mindig minden változik, ezért lehet csak bekavarna, hogy kiraktam a délutánt, és mégsem úgy lett.
Szóval nekünk így vált be, de tény, hogy ezekhez a rutinokhoz nagyon nagy segítség volt.

Szerintem talán jobban menne, ha először otthon a szokásokhoz megfelelően bevezetnétek, és mikor már értené a lényeget, csak akkor az oviban. Otthon több idő, és jutalmazási lehetőséged lenne talán, mint az oviban.

Hú, ezzel vigyázz, mert én is pont így használtam, és nekünk is ezt mondták, meg általában rugalmas is, de ez a netezés most nagyon visszaütött és azzal riogat a gyógyped.-ünk, hogy még a végén netfüggő lesz a fiam, úgyhogy szorosabbra kell fogni. Persze ezt előre egyik gyereknél se lehet látni, hogy később hogy alakul, de nálunk hosszú távon nem vált be a részleges használat. Pedig eddig szuperül működött. Az oviban szabályosan megy, legalábbis nem panaszkodott az asszisztensünk. De ott nincs laptop.