Hú Glor, nagyon sajnálom hogy nem tudsz eljönni a találkozóra!

írj privit ha lenne konkrétum

Cikk: Alapjában véve én keresem, hogy van e mit tenni (túl a fejlesztéseken) és nem osztom a genetika kőbevésettségét, szemben itt többekkel, de sajnos ebből a cikkből semmit sem tudtam meg:(
Azt meg, hogy némelyek diagnózist kapnak és semmit sem tesznek, majd a gyerek kinövi, nos ezt már egyáltalán nem hiszem.
Nálunk azért nem afelé halad a gyerek

Igaz, ma is a fejemhez vágták hogy ne legyek már elégedetlen állandóan!
Kimni írj majd, kiváncsi vagyok, hogy sikerül a barátkozás
Viki, ősszel megy elsőbe a fiad? Az oviban nincs barátja, akivel esetleg egy iskolába mennének? Tudom ez így túl bonyolult (hiszen alapjában véve jó tanítónénit keres az ember). Az én nagyfiam oviban, de még 1-2. osztályban is szociálisan nagyon visszahúzódó, ügyetlen volt. De a legjobb és egyetlen barátjával, az unokatesóval járt egy csoportba majd azóta is egy iskolába és osztályba. Sztem ez életmentő volt neki. Mára, nagyon szépen kinőtte magát szociálisan.
Az első osztály (kistesó születése + hogy el kellett mennie erdei táborba amitől rettegett)annyira megviselte, hogy első tanév második felében elkezdett dadogni. Jártunk logopédiára kb másfél évig, nem sokat segített. Kb 1 éve magától elmúlt.
Visszatérve, ha lenne egy ovis kisbarát az első osztályban, az sokat segítene.