Szanya, eleinte, ahogy olvastam ezt a verbálrituálét, azt hittem, ez butaság, de aztán megértettem. Első ránézésre a fiamnak sem okoz gondot, hogy pofázok neki (vedd a cipőd, most a sálad), de igazad van. Valszeg pont ezért nem csinálja normálisan egyedül, mert várja, hogy mondjam! Azt hiszem, ezért is van az, hogy az oviban magától felöltözik simán, itthon meg mindig mondani kell neki, hogy öltözz már, csináld már (az oviban nincs fél óra egy öltözésre és megy neki), mert az oviban nem szokta meg ezt a mellé dumálást.
A naptár dolgot nem tudom idekapcsolni viszont. Nekem az a tapasztalatom, hogy azt ettől az egész verbálrituálétól függetlenül nagyon jól megértik. Sőt, szerintem az autiknak jobban megy ez, mint az NTknek. Könnyebben értelmezik és igazítják magukat hozzá.
Én azt hiszem, ez lesz az, amit nem fogok tudni és nem is igazán akarok (energiát szánni már erre) megváltoztatni. Tuti mindig mondani fogom, túl nagy erőfeszítés lenne, ha nem így tenném és ígyis az idegösszeomlás szélén állok

De most már tudom, ha valami nagyon nem megy, akkor arra speciel pont érdemes csinálni úgy folyamatábrát, hogy nem pofázom mellé. Na, az öltözést lehet, hogy megoldom így.
Asszem, nálunk ma tetőzött ez a negatív passz. Kész vagyok

Az idegeimnek ennyi volt.
Szanya,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.