Téma: Autizmus mindennapok

Jaj, Kimni, ha tudom, milyen hatással van az a honlap, akkor nem linkelem be neked!
Én is hasonklóan látom, mint a többiek, nem is tudom olyan klasszul megfogalmazni, az angliai út biztos segít. De neked mindenkitől függetlenül és mások történeteinek befolyása nélkül kell döntened az életedről. Piszok nehéz, mert másik három ember életéért is felelsz. Illetve, ők is felelősek magukért, még ha AS-es is a férjed. Nekem az a véleményem, hogyha úgy látod, egyedül nem bírod, segítséget kell találnod, akár a család más tagjai, vagy igazi barátok személyében. Nekem sokszor még a férjem sem elég, állandóan kell a külső segítség lelkileg (mármint ha a gyerekeknél van megoldatlan problémám, akkor írok ide a fórumra, vagy szakembernek). És klassz anyuka vagy és feleség, hogy ezt így csinálod.

Edina:
Leginkább azért aggódom a kicsinál a kaja miatt, mert féelk, hogy ez csak a kezdet ...

Zolika sokat fejlődött viszont ezen a téren, viszonylag sok mindent hajlandó megenni, vagy legalábbis enni belőle.

Nekem a férjemen kívül ez a fórum a segítség, meglátjuk elég lesz-e hosszútávon.

Hárommackó!

Van más utaló jel is ??

A férjem szokta mondani .
-Azon a hídon majd akkor kell átmenni ha oda értünk.

Előre ne idegeskedj.
Bármi lehet még.Nem minden autizmus szerencsére .

Csak a hiszti, a nem evés, és a makrancosság, a rendmánia és ezzel együtt a rumlizás. Apróságok, valószínűleg csak túlaggódom a dolgot, igen az én férjem is hasonlóakat szokott tmondani, bölcs gondolat, de nem tudok kivetkőzni a bőrömből. Amióta tudom, hogy Zolika auti, és olvasom, olvasom az autizmusról szóló irodalmat, azóta parázom.

Ja és persze ő is csak pár szót mond csak még, de talán ő legalább érti, hogy mi mit mondunk neki (úgy tűnik). De az a folytonos nem, nem nem ... ez is olyan ismerős. Na inkább abbahagyom.

NT gyermek fejlődésében is meg van ez a "nem" korszak , abszolut normális viselkedés.

Régen az oltási kiskönyvben , levolt írva mi jellemző az adott fejlődési ídőszakra érdemes megnézni.
Ha nincs benne , akkor előkerítem amit jegyzeteltem és begépelem ide.

HáromMackó, az M-CHAT-et megcsináltad már? www.arnics.hu/index.asp?inc=reszletek&id=61&s=0

Mi most tartunk a NEM korszaknál. Őrület. Akármit kérdezek, arra NEM a válasz. Remélem, hogy hamar megunja!

" fél éve lettem a nevelő anyja egy Asperger szindrómás gyermeknek.Van 2 saját gyermekem is akik egészségesek.Rendkívül nehéz, próbáltam azonosulni a feladattal, utána jártam, olvastam de sajnos most úgy érzem nem vagyok ura a helyzetnek.Azt hiszem ehhez mindenképp kellene anyai ösztön, hogy elég erős légy a feladathoz.Az a gond, hogy ezáltal elvesztem az apját aki életem igazi társának bizonyult volna.Borzalmas ez a dilemma...

Silvuple, szerintem ha nem érzed magad alkalmasnak, ne erőltesd. Férfi jöhet másik. Ez egy egész életre szóló elkötelezettséget jelent nem csak Neked, hanem a gyerekeidnek is.

Igen , sajnos érzem, hogy igazad van de óriási kudarcnak élem meg ezt a helyzetet mindenféle végkimenetellel. Szerettem volna megoldani ezt a feladatot de azt hiszem fogalmam sem volt, hogy mennyire nehéz.Nagyon magam alatt vagyok és tényleg nem a férfiről van szó csak hanem, egy segítőszakmában dolgozó ember kudarcáról is. És igazán szeretem a kisfickót is, csak ezt az állandó mentális igénybe vételt rettentő nehezen bírom.

Sajnálom a helyzetedet. Nagyon nehéz döntés és biztos életed végéig rossz érzéssel fogsz erre emlékezni, de ha nem érzed, hogy menni fog, akkor nem szabad csinálni, mert mindenkinek csak rossz lesz.

Köszönöm Szasza a megértést, jól esett.

Azaz Szanya már olvasni sem tudok...

Silvuple, hasonlóan gondolom mint Szanya, bár Neked kell látnod mennyire fontos neked a férfi. Egy életet nem él le az ember csak segítőszándékból...


Szanya az én fiam is sokkal többet mondja mostanában, hogy nem és sokkal többet ellenkezik. Már szállóigévé vált a acsaládban az hogy ...emm. Időnként rákezd a nagyfiam és az ugyancsak 11 éves unokatesó is ezzel jópofizni, na akkor aztán elég.

Én egyértelműen a hallási tréning után éreztem ezt felerősödni. Sokszor alapból em a válasz, egy állandó ellenkezést érzek sokszor értelem nélkül is..

silvuple, hajjaj, de megértelek... de jó, ha tudod, hogy nevelőszülőként is megvan a gyászfolyamat, ami az AS elfogadásához vezet, ezen itt mi szerintem mind átmentünk. Ennek a végén erősebb leszel és megszokod a mentális igénybevételt is jobban, könnyebb lesz valamivel! Mióta neveled a kisfiút és mennyi idős?

Manka, nagyon is sokat segít az a fórum, hatalmas élmény nekem, nagyon jó, hogy átküldted! A válás 1 éve téma nálam, csak mivel sokáig magamat hibáztattam sok problémáért, most, a fórumot olvasván jövök rá, hogy mennyi minden nem az én hibám volt és, hogy nem tudok rajtuk változtatni (amit érzek egy ideje, de magamat ostoroztam miatta). Ennyit adott összegezve az a fórum, aminek én örülök, mert hátha segít helyretenni az önbizalmam egy részét, ami kell ahhoz, hogy lépni tudjak és kikerülhessek ebből a szörnyűségből, amiben most vagyok...

Kimni 2-ős gyászfolyamatban is vagyok , az anyja a fiúnak fél éve halt meg azóta nevelem...és már úgy érzem apátiába ment át a dolog. Minden napom egy harc.. annyira jó lenne jó lenne végig csinálni, tudom, hogy meg lenne a jutalma de félek , hogy rámegyek.

Silvuple, van egy film, ami hasonló sztoriról szól, mint amiben vagy. Esetleg nézd meg: Dear John.

Sziasztok!

nostenyek.com/2012/07/17/otven-dolog-ami...ta-gyerek-szuleinek/

Ezt a hivatkozást Katalyn76 osztotta meg ma a FB-on. Egy-kettőtől kinyílik a bicska a zsebemben (35.; 41.), de az én kedvencemet nem találom a listán: "Tényleg, autista, de hát nem is látszik rajta!"

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.