Téma: Autizmus mindennapok

[quote="kimni" Ha ti ilyen diagnózis kaptatok, akkor érdekelne, hogy nálatok, mik a főbb tünetek és miért nem kaptatok auti vagy AS diagnózist? Mindenesetre jó hír, amit írtál... de még nem merek ebben sem bízni...[/quote]

Egyoldalú az érdeklődése, idegeneknek nem nagyon, nem hosszú ideig néz a szemébe (a miénkbe simán), nem hozható feladathelyzetbe, vagy legalábbis nem könnyen és nem hosszú időre, beszédértése és beszéde elmarad a kortársaitól (kb 3 évesnek felel meg, és ő 4 éves), oviban nehezen kezelhető.

Kimni, ezt az egyéb pervazív diagnózist a kicsiknek szokták elsősorban adni, ha nem súlyos. Mintegy átmeneti diagnózis.
Büntetésnél elsősorban a megütést kell elkerülni. Én kissé lobbanékony vagyok, és korábban néha elszállt a kezem, de hiba volt, mert a fiam rászokott, hogy lehet ütni, és időnként minket ver. A testsémája meg még nem az igazi, úgyhogy én ugyan a fenekére húztam rá, ő viszont az én vesémet veri le.
Aztán mikor rászólok, hogy nem verjük anyát, akkor saját magát kezdi ütni. Na ez se jobb!
Úgyhogy mostanában inkább elszámolok jó sokáig és magyarázok, ezért aztán most már csak nagy ritkán kapok ki...

Hat hónapos korában kaptam tőle az első, jól célzott, határozott pofont. Hogy honnan vette, rejtély. De látszott a szemén, hogy nem véletlen volt. És egy oltás után jött, szóval oka is volt rá.
Innentől nekem nem voltak illúzióim.
De ő egyre kevésbé agresszív a kor előrehaladtával. 2-4 éves kora között volt veszélyes.
2 évesen hozzávágta a kisszékét a gyerekszoba ajtajához, és megrepedt a 6 mm-es katedrálüveg.
Őt éppen az szorította vissza az agresszióban, hogy rájött, ha alkalmazza, akkor visszakaphatja.
Érdekes, de ő tényleg eléggé fordítva működik egy csomó dologban.

Jellemzően mi csak fenyegetőzünk és csak néha váltjuk be a fenyegetést, csak hogy tudja, olykor valóban elérheti a viselkedésével.

Igen, általában elég. Még ha vigyorogva mondom, akkor is pucolnak, és megcsinálják, amit kértem,, és ők is nevetnek. De működik.

Erre én is rájöttem, hogy utánozzák a bünti módszereket... én nem igazán ütöttem rájuk, talán az elmúlt 5 évben 3x csaptam a kezükre, mert már annyira plafonon voltam, de az egyéb büntiket simán alkalmazza a nagy a kicsinél Elküldi a fürdőszobába büntibe De nem megy be persze a kicsi... meg ugyanazokat a szavakat mondja, mint én szoktam és csípőre teszi a kezét és totál mérgesen kiosztja az öccsét, aki jön hozzám sírva, hogy azt mondta a Nimród, hogy meg lesz mosva az arcom, ha nem adom vissza a játékát Én ezeken elég jókat szoktam nevetni, tök aranyosak... Igazán a kicsinél vettem észre, hogy a testi dolgokat visszakapom. Amikor rácsaptam először a kezére, másnap simán visszacsapott rám, úgyhogy ez egy NTnél is simán így van sajna... a nagyot nem is lehet bántani, ő túl érzékeny.

Képzeljétek, a sógornőméknél nincs jutalom és nincs bünti. Elég modern család, egy 5.5 éves kisfiú van, aki nagyon okos és ügyes. És nem büntetik soha, de jutalom sincs, ne azért csináljon meg valamit a gyerek, mert jutalmat kap, hanem, mert ő akarja. Mi, a férjemmel, amikor ott vagyunk, sokszor érezzük, hogy Jézus, már rég megmostuk volna az arcát.... annyira nem tudom elképzelni, hogy ez működik is, amit ők csinálnak. Majd kiderül úgyis a suliban...
Engem ti megnyugtattatok, hogy egy NT gyereknek is jó a jutalmazás, csak nála is le kell redukálni majd dicséretre.

Szanya, nem tudom, hogy 5 évesen még belefér-e az egyéb pervazív fejlődési zavarba? Már nem? Amikor első beszélgetésen voltunk a klinikán júliusban, akkor már mondta a dokinő és le is írta a nekünk adott látogatási lapra, hogy pervazív fejlődési zavar. De persze pont azért kérte az 1 hetes vizsgálatot, hogy kiderüljön, hogy pontosan mi is a probléma. Hát, én nem hiszem, hogy fogunk diagnózist kapni most már...

Ez a kategória állítólag, a "nem tudom mi, de valami van" kupac, amit később majd pontosítani kell.
Lehet, az én fiam is ezt kapta volna, ha 4 vagy 5 évesen viszem el.
Akkor csak egy pszichológusnál voltunk párszor, és ő szóban annyit mondott, hogy "autisztikus viselkedés formákat mutat".
De amikor 10 évesen felvittük, akkor a doktornő kb. 5 perc múlva már az Aspergeres könyvet ajánlotta nekünk olvasmánynak, és az egy hetes vizsgálat csak arra kellet, hogy valahogy számszerűsítsék a véleményt.

Mondjuk a fiam bemutatkozott.
Megkérdezte tőle mit szokott játszani.
Fiam: Az osztályból egy páran el szoktunk menni a bázisra, és ott játszunk.
Doki: Milyen az a bázis, meséljél róla.
Fiam: Mért? Te nem tudod mi az a bázis?
És a hangsúlyt nem tudom ide prezentálni, de elképzelhetitek.

Ez érdekes, hogy pont 4-5 évesen nem tudták még megállapítani nálatok! Nagykönyv szerint ez a legrosszabb kor AS szempontból, ezért ilyenkor könnyű diagnosztizálni - de ezek szerint ez sem készpénz.

Én el tudom képzelni a fiad hangsúlyát

Nálunk is van bünti. Olyankor beküldjük a szobába, és le kell ülni az ágyra. Muszáj, ha nagyon elharapódzik a helyzet, mert abból ért. Ha azt érzi, hogy büntetlenül lökdösheti a testvérét, max. rászólok, akkor teljesen kezelhetetlenné válik. Szerintem gyereke válogatja, van, akinél beválik.
Mikor kisebb volt, egyszer én is rácsaptam a kezére, mikor konnektorba akart nyúlkálni. Nagyon vicces dolognak tartotta, utána azért nyúlkált bele, hogy pacsizzak rá.
Néha Ő is csapkodja a fejét, ha rászólok valamiért. Vagy a lábamat, esetleg próbál megfejelni. Az óvónéniknél is próbálkozik, ha valami nem tetszik neki. Nem tudom, hogy kéne róla leszoktatni. Olyankor mindig lefogom a kezét, és mondom, hogy nem szabad. Ha a kezemet fejelgeti (mert még játszana az udvaron pl.), akkor úgy fogom meg a kezét, hogy ne tudja. Kb. 1,5-2 évesen kezdte, előtte semmi agresszív megnyilvánulása nem volt. Először hisztizett úgy, hogy letérdelt, és verte a fejét a parkettába. Elég durván néz ki, de úgy csinálta, hogy ne fájjon. Egyszer megfejelte a kanapé karfáját, mert azt hitte, az is olyan puha, mint a párna. Akkor leszokott róla. Mást nem csinál. Nem csapkod játékokat, nem rugdos, meg ilyenek. Ismerősök gyerekei, meg az én lányom sokkal durvábban hisztizik. (földön fetrengés visítva, ha kézbe vesszük, kapálózik, stb)

Ő nem alkalmazza a testvérén a büntit. Viszont régen sokkal kezelhetőbb volt, mert ha azt mondtuk, hogy "nem szabad", akkor max. hisztizett, de nem próbálkozott. A Húgától viszont eltanulta, hogy nem muszáj szót fogadni.

Hu, nálunk is volt és néha most is ez a fejelés... de sokszor örömében és nekünk nagyon fáj, amikor hasba fejel minket puszta szeretetből. Meg ránk ugrik örömből... az is fááááj.... ezeket nem érti, hogy nekünk miért rossz.

A testvért nálunk is próbálják nevelni mindketten, meg néha minket is. Tőlem mindig megkapják, hogy "Te magadat irányítsd! Majd ha a saját dolgoddal minden rendben van, akkor lehet nevelni, meg tanácsokat osztogatni."
És persze a saját dolgaik sosincsenek teljesen rendben, szóval ez hat.
Meg azt is szoktam mondani, amikor valami elmaradt dologért reklamálnak, hogy "amikor ezt megcsináltam volna, akkor éppen helyetted takarítottam, vagy a te széthagyott cuccodat szedtem össze." ÉS akkor azért látják összefüggéseimben, hogy az anya ideje sincs gumiból, ha ők plusz feladatot csinálnak nekem, akkor valami más marad el,a mi esetleg ugyanolyan fontos nekik, vagy még fontosabb.
Néha érzékelem is, hogy már a maguk szintjén próbálnak időt spórolni nekünk.
És tegnap a lányom próbálta kúrálni az apját, akinek most diétáznia kell. Édes volt.

Igen a nem meghatározott pervazív zavar - a munkaközi diagnózis, vagy ahogy egy másik doki mondta, a "szemeteskosár", ahova beteszik azokat, akikről nem tudják mi a bajuk.
Sokszor egyébként olyan dolgokat is elvárnak egy vizsgálaton mondjuk egy 4 évestől, amit a legtöbb normális fejlődésű gyerek sem tud ennyi idősen megcsinálni, vagy a normális gyerek is lusta rá.
Nem tudom, hogy egy még nem négy éves gyereknek mért kellene tudnia bekötni a cipőfűzőjét pl?

Nálunk nem volt cipőfűző kötés... pedig 5 éves. Nem lehet, hogy csak azt figyelik, hogyan áll neki, hogyan használja a kezeit (finommotorika) és nem elvárják, hogy bekösse?

Igen, csak ilyenkor nem csak az a lényeg, hogy tudja-e vagy nem, hanem hogy hogyan tudja, vagy hogyan nem tudja.

Csak kérdésnként tették fel, csak felmerült bennem miért kérdeznek ilyet egyáltalán. Én akkor kérdezném ezt, ha szinte minden 4 éves gyerek meg tudná ezt csinálni. Hozzá teszem, hogy jobbára tépőzáras cipőink vannak.

Az én kölköcském sok mindent nem akar megcsinálni, így aztán nem is tudjuk, hogy meg tudná-e csinálni.
Vagy lusta, mert fel tudja venni a cipőjét, nadrágját, pulcsiját stb. de sokszor nyavalyog, hogy adjuk rá stb.

Kimni, szerintem simán kaphat egyéb pervazívot. De gondolkodtam rajta, hogy ha a fantázia területe egyáltalán nem sérült, akkor lehet, hogy csak részképesség-zavar.
Pont most beszéltük a Delejben a fejlesztésen, hogy nem akarnak öltözni a gyerekek az istennek se.
Mi már kiötöltük Edinával a folyamatábrát az öltözéshez, már csak meg kéne csinálni. Olyan jól bevált a fogmosós folyamatábra, képzeljétek el, már időnként hajlandó magától megmosni! (Aztán persze alaposan megmosom.) Sőt van, hogy soron kívül is kimegy és próbálkozik! Néha persze ellenáll továbbra is, de újabban mindenben ellenáll, ha olyanja van. Eddig abszolút szófogadó volt. (Kivéve persze a rettegett hajmosást és darabos kaját.)

Ez a fantázia dolog, a kreatív játék a férjemnél is megvan, pedig ő 100%-osan ASes. De ezekben a játékokban sosincs érzelem, abszolút jelentéktelenek a személyek, általában a tárgyakra terjednek csak ki. Az érzelmek abszolút nem értése, a saját érzelmeit kifejezni nem tudás (most már egész jól megy neki, de csak a tanult sémákkal) és a kommunikációs zavar, a megrögzött cselekvések, a letapadt gondolkodás egy témakörben, mások iránti közöny (csak azért megy másokhoz, hogy az őt foglalkoztató dolgokat megtudja), a szabálykövetés és mással betartatás, ezek nagyon ASre hajaznak szerintem. De most jut eszembe, hiszen az ASesek fantáziája sokkal színesebb, mint NTké! Láttátok a Benx-et? Sok író is ASes különben - és ez egész más,mint a saját érzelmeinek és szükségleteinek a kifejezése.
De lehet, hogy egy ASes gyereknél ez egy kizáró tényező, hogy ha így játszik, akkor csak egyéb pervazív lehet... Biztos mások a felnőttek ebből a szempontból.

Az lenne a jó, ha csatlakozna a fórumon hozzánk néhány felnőtt aspi. Kíváncsi lennék, hogy látják a dolgokat.

Nekem az ismerősi körömben van néhány. Van, akiről feltételezzük, hogy enyhén auti, és van két olyan ismerősöm, akiknek családtagja. Ők "igazoltan" autik, az egyikük a Vadaskertbe járt 3-18 éves koráig. Mindannyian pozitív példák, teljesen önálló életet élnek, párkapcsolataik vannak, és főiskolát is végeztek. Most már felnőve nem nagyon mondanátok meg Róluk, hogy milyen problémájuk van
Azt mondták az ismerőseim, hogy segítenek, nyugodtan kérdezzek.