Sziasztok!
Próbállak benneteket követni, de csak ritkán sikerül. Szégyellem, hogy mindig csak kérdésekkel, kéréssel fordulok a fórumhoz és azt sem tudom, mi van a gyerekekkel. Attól tartok nem én vagyok a leghasznosabb tag itt. Folyton el vagyok úszva mindennel, mondtam is Kisstimnek ( egy csoportba járnak a gyerekeink a koraiba), hogy őszintén csodállak benneteket, hogy időt tudtok szánni pl.: a vizuális segítségek feltöltésére vagy egy összefoglaló megírására. Nem tudom bizonyítani, de tuti, hogy a Roxfortba járt néhányatok!
Mi ott tartunk még, mint pár hónapja, megemésztettem, hogy Jázmin nem asperegeres. Nagyon apró lépésekkel haladunk, beszédértés nem halad, mostanában folyton vizuális ingereket keres. Imádja a színes ceruzákat, egész nap firkálna. Fél órákat ülünk a kisasztalánál. Ma vettem pasztellszínű krétákat, hogy a játszótéren is tudjunk alkotni. Annyira tud örülni, imádom! A jó hír, hogy egyre több emberrel tartja a szemkontaktust, már örül a dédinek és a nagymamáknak, korábban őket levegőnek nézte. Változatlanul mosolygós és jókedvű, ha az van, amit ő szeretne. Egyre cicásabb, bújósabb.
Nehéz volt a koraiba a beszoktatás, pedig már egész tavasszal oda járt. Mostanra nyugodtabban ott hagyom, már nem sír. A zeneterápia nagyon bejön neki.
Remélem, hogy a szülőtalira el tudok majd menni.