Téma: Te hogyan vetted észre?

Szia Pacsirta,
jó, hogy írtál. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Viszont nagyon tetszik a célkitüzésed: lényeg, hogy vidám és mosolygós maradjon a gyerek! Leginkább ebben sok sikert!

Hát igazán köszönöm a gyors reagálásokat!Kicsit megnyugodtam!
Még pár jellegzetes dolog eszembe jutott:most az a legújabb mániája kisfiamnak, hogy a vízcsapot nyitogatja és csak úgy hagyja abba, ha lekapcsolom a fürdőben a villanyt.Sokszor mintha nem értené a nemet, meg mintha nem figyelne a nevére.Amúgy a hallásával tuti nem lehet gond, mert van úgy hogy kiszűri a galamb hangját, vagy egy motor hangját messziről amire nem figyelek oda, meg apró dolgokat figyel, amiket észre sem veszek-veszünk pl. a fényben szálló porszemek,.szöszök a szőnyegen.Sokszor szagolgat, van úgy hogy mentolos zsepivel alszik el.
Szereti a testrészeket, mániája a homlokunk, fenekünk, hogy ez honnan jön???
Amikor bemegyek vele egy üzletbe elég nehezen tudom kontrollálni, mindig mondom, hogy nem fogunk meg semmit és maradjon mellettem, de nagyon öntörvényű, mindent megnéz.Csak apróságokért megyek vele boltba, nagy bevásárlást egyedül rendezem, addig apa játszóterezik vele.Egy időben azért szeretett a tescoba járni, mert nyitogatta a mosógépet meg nézegette a kávéfőzőt. A bölcsiben az a legújabb vele kapcsolatban, hogy elvonul egyedül játszani, gyűjtögetni és ha megzavarják, kiabál.
Kedves labolen!Ő is furán fut, a kezeit behajlítva igen.
Készülünk a jövő hétre!

Köszönöm Frézia kedves Tőled!

Sziasztok!
Azt szeretném kérdezni, ha megyünk a Vadaskertbe ott mire számíthatunk?
Úgy értem milyen az első vizsgálat, egy vizsgálatból mit tudnak leszűrni, tudnak diagnózist adni?
Annyit mondtak nekem, mikor telefonon érdeklődtem, hogy egy jó nevű gyógypedagógushoz megyünk és hozzá értő szakember ilyen kicsi korban is tud véleményt hozni!
Nev.Tan. szakvéleményét és bölcsis jellemzést tudunk magammal vinni!
Köszönöm a válaszokat!

Gondolom a neves Gyp az P. Cs.
Tudtommal gyp nem diagnosztizálhat. Szóban mondhat valamit csak, vagy aláírathat egy papírt pszichiáterrel.
Nem tudom, mire számíts, mi rég voltunk, akkor is a férjem vitte oda a gyerket. Gndolom majd nézik a kicsit játék közben, és veled beszélgetnek. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen köszönöm!
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Megnézi a gyereket játék közben és kérdezget. Mivel elég egyértelműnek tűnik a dolog, ezért szerintem gyors lesz, felajánlja majd a szülőtréninget, azt mindenképp vedd igénybe.
A papírokat meg kiállíttatja valószínűleg egy pszichiáterrel. Ha kétségeitek vannak, lehet, hogy felajánlja a befekvős vizsgálatot. Szerintem ez felesleges, de majd eldöntöd. Még úgyis elmentek majd máshova is vizsgálatra... El is kell, az a tuti, ha legalább ketten látják a gyereket és én másodjára olyan helyre vinném, ahol jelen van fizikailag egy pszichiáter is. Pl. SOTE, Bethesda.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Pacsirta, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Köszönöm Szanya1.
Akkor hasonló lesz mint az itteni gyógypedes vizsgálat.
a helyi GYp. azt írta a szakvéleményre szoc. és kommunikációs készség, érdeklődés az adott vizsgálat alapján minőségi fejlődésbeli eltérést valószínűsít.Ez volt májusban.A bölcsiben is mióta szóltam, azóta valahogy megtört bennem feléjük a bizalom, mert valahogy azt éreztem, mintha a gyerekem sokszor teher lenne.Többször hallottam, hogy még mindig ugrál és folyamatosan le kell kötni a figyelmét.
Volt egy hét amikor úgy hoztam haza a gyereket nap nap után, hogy láttam, hogy kimerült /tág pupilla, bámul maga elé csendben/, akkor szóltam a bölcsiben, hogy figyeljenek oda rá!
A saját gondozónénivel közöltem, hogy hová viszem a fiamat, és mondtam akármi van, őt úgy kell elfogadni!

Pacsirta, azt javaslom, hogy olvasd alaposan végig az összes cikkünket, mert nem egészen így van, hogy "őt úgy kell elfogadni", hanem ennél az ügy sokkal, de sokkal komplikáltabb.

És készülj fel rá, hogy sok helyre kell még majd menned a gyerekkel és a gyerek ügyei miatt, és egy pár helyen nem lesznek segítő szándékúak. P. Cs. elhivatott, ha számára egyértelmű, hogy a gyerek auti, akkor minden segítséget meg fog adni, amit ő ott helyileg tud biztosítani.

"Volt egy hét amikor úgy hoztam haza a gyereket nap nap után, hogy láttam, hogy kimerült /tág pupilla, bámul maga elé csendben/, akkor szóltam a bölcsiben, hogy figyeljenek oda rá!" Ha majd megvolt a szülőtréning, akkor látni fogod, hogy enyhén szólva nem csak odafigyelés kell. Muszáj bölcsibe adni? Nincs más megoldás?

Szanya1, komplikáltabb lesz igen.A gyógypedagógus mikor taglalta a gyerekemről a dolgokat, rákérdezte, mondja ki, mégis mit lát, akkor mondta, hogy autisztikus tünetei vannak, de csak gyanú.Amikor a gondozónénijének kimondtam azt hogy autizmus, megrökönyödött, hogy mit beszélek...
Mit mondjak...amikor a gondozónéni tőlem kérdezi hogy mit írjon a jellemzésbe, amit Pestre viszünk....félnek?
Jelenleg nincs más megoldás mint a bölcsi.Lakhelyünkön ez az egy van, férjem és én dolgozunk.

Azt még hozzáteszem, hogy nekem nagyon jól jön ez a fórum, mert nemigen tudok erről a témáról beszélni senkivel.Férjemmel egyet értünk, hogy jó lesz elvinni a gyereket vizsgálni, de a nagyszülők pl hitetlenkednek.Nincs a gyereknek semmi baja.Legfeljebb elkényeztettük.
Úgyhogy sokszor már teljesen összezavarodom...

Pacsirta, persze, hogy félnek. Mindentől félnek ami ismeretlen, ráadásul egy dadusnak tényleg általában fogalma sincs az egészről. Nem is nagyon lehet, nem képzik őket erre. De nem erre gondoltam, hanem arra, hogy ha nem integráló az intézmény,a hol vagytok, akkor gondok lesznek. Ebbe a témába egyelőre nem is mennék bele.

Ne zavarodj össze, a távolabbi családtagoknak hosszabb ideig tart a feldolgozás, mert ritkábban látják a gyereket. Majd ha megvolt a Vadas (és ha kaptok dg.-t), akkor nyomtasd ki nekik a fenti menüsorban lévő "nagyszülőknek" fül alatt lévő kiadványt, sokat fog segíteni. Labolen és Champ anyukájával készült riport van a végén.

Kedves Pacsirta! Szívből adok neked egy jótanacsot, fontold meg kérlek, saját tapasztalatból beszélek. Holnap ha csak pervazív zavart is kaptok, akkor is sokkolni fog a dolog. Óvlak attól, hogy a környezetedben -a szűk családon kívül- bárkinek is elmond a diagnózist. Az emberek többsége azt sem tudja, hogy az autizmust eszik-e vagy isszák, nincs ertelme beszámolni. Elég, ha annyit mondasz fejlődési zavara van, és ezzel igazat is mondtál, és magyarázatot adsz az esetenkenti furcsa visekedesere. Vannak sulyos esetek amikor jobb nyíltnak lenni, de a te fiad még nagyon kicsi, sok minden belefér a viselkedésébe, és ha szerencsétek van kesőbb is max csak enyhen fura lesz. Sajnos a mi városunkban kiderült a fiamról, nekem csak negatív tapasztalatom van! Ő is úgy beszél, mint a fiad, már 4 éves, de ha nem mondtam volna el, eddig szerintem senki nem jött volna rá. Szóval egyelőre probáld magadban tartani, azutan majd meglátod mit hoz a jövő!

Domesz: sajnálom, hogy neked ilyen negatív lett a diagnózis fogadása.

De azért szerintem nem lehet így általánosítani. Ha majd tényleg lesz diagnózis, akkor nagyon sok mindent kell mérlegelni, és nagyon sok múlik a környezeten, de főleg a gyerek viselkedésén. Oké, postásnak, boltosnak nem kell elmondani, én sem mondom, de közvetlen barátoknak, vagy ismerősöknek a játszótéren, akik nap mint nap látják a gyereket, én elmondtam. Ha nem tettem volna, szerintem már egy barátunk sem lenne, mert felfoghatatlan, hogy egy gyereknek miért nem tudja megmondani az anyja, hogy nem köpködhet a homokba kísérletképpen, hogy mi lesz a nyál és homok keverékéből, hogy nem óbégathat a játszón minden kis semmiségért, és nem magyarázhatja fennhangon, hogy hogy fogja felégetni az egész világot, csak mert neki még nincs olyan ásója, mint a másiknak. Így, hogy nekünk a tágabb ismerősök, akikkel tényleg csak a játszón találkozunk is tisztában vannak a helyzettel, én nem kapok negatív megjegyzést, megmaradt minden kapcsolatunk, és elnézőek a gyerekkel, sőt segítenek is nekem, ha gond van, és mondjuk valamit nem veszek észre, mert épp a másik gyerekkel vagyok elfoglalva.
Persze ha nagyon enyhe a gyerek, akkor nem kell mindenki orrára kötni, de ha látványos viselkedésproblémái vannak, akkor szerintem az egyetlen megoldás, ha nem akarod, hogy kiközösítsenek, vagy állandóan rossz szemmel nézzenek rád.
És igen, nem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, én még négy év múlva is kapok kérdéseket egész közeli barátoktól, de hát én is tanultam rengeteget az évek alatt, ők meg kérdeznek, így ismerik meg a dolgot. Én mindig válaszolok, és jól esik, ha kérdeznek, mert úgy látom, hogy érdekli őket.
Mi négy évesen kaptuk meg a diagnózist, most mindjárt nyolc lesz a gyerek, Tényleg baromi látványos már a dolog, de én szerintem már négy évesen is elmondtam mindenkinek, aki rendszeresen látta a gyereket, még ha csak egy ismerős volt a játszón is. A családban mindenki tudja a kezdetektől.

Én nem közöltem a családon kívül senkivel. Az orvosoknak szoktam mondani, de csak akkor ha indokolt. (Az oviban sem közöltem a szülőkkel, de ott azért terjedt a pletyka. Ennek ellenére semmi negatívat nem tapasztaltam.) Nálunk nincs olyan játszó vagy egyéb közösségi tér, ahol állandó lenne a társaság, úgyhogy teljesen felesleges. Meg nem csinál semmi annyira különöset, hogy ezért vadidegeneknek magyarázkodjak. Azon, hogy izgalmában hangosan kacag vagy ugrál, vagy nem tudja magát adekvátan kifejezni egy helyzetben, nincs mit magyarázni, ilyen és kész. Ha meg nagyon gáz lenne, akkor kivinném, akkor se magyarázkodnék. Ez tényleg attól függ, hogy mik a környezeti tényezők. Egy kis faluban szerintem onnantól, hogy a gyerek dg.-t kap és azt a szakértőinél leadja és kijelölik az óvodát, onnantól mindenki mindent tud. Mármint a sztereotíp gondolatok megvannak onnantól... Mert az autizmusról persze semmit nem fognak tudni. Ilyen esetben célszerűbb valamit mondani.

Labolen, szerintem abba, hogy megmaradtak a barátaitok, erősen belejátszik, hogy van 2 NT-d is.

Szanya: igen, erre mondtam, hogy a környezettől is függ, együttesen a kettő. MI kvázi faluban lakunk, és a játszón ugyanaz a 10 család van jelen minden nap. Ha más játszótérre megyek eszembe nem jut idegeneknek megmondani, semmi közük hozzá.
Én arra reagáltam, hogy csak a szűk családnak mondjuk el, mert abba már a nagynéni, vagy unokatestvér sem tartozna bele, vagy a barátok.
Tudom, hogy nálunk itt a "félfaluban" más a felállás, mint a nagyvárosban, és a barátaink alapvetően toleráns emberek. Nem tudom, hogy csak a két nt miatt maradtak meg, vagy mert eleve kedvelnek minket...
Na mindegy, ez, hogy kinek mit mondunk el mindenkinek a saját döntése, és nagyban befolyásolja, hogy milyen közegben mozog, milyen a család, milyenek az ismerősök. Hangsúlyozom, idegeneknek én sem mondom el úton-útfélen. De én a szűk családon kívül elmondtam.
Csak szerettem volna más álláspontot is bemutatni, nehogy szegény Pacsirta már előre megijedjen, szóval hogy egy diagnózis miatt még nem biztos, hogy minden borul az életében. Sok minden változik, de nem feltétlenül csak negatív irányba.
De sajnos tudom, hogy nem mindenhol olyan rózsás a helyzet, mint a mi falunkban.

"Nem tudom, hogy csak a két nt miatt maradtak meg, vagy mert eleve kedvelnek minket..."

Bocs, ezt nem fogalmaztam meg elég jól, így félreérthető. Ha valakitől amiatt fordul el a család, vagy a barát, mert egy sérült gyereket nevel, az az ember nem szereti a másikat eléggé. Egyszerűen nem tudom elképzelni egy ilyen ember lelkivilágát, aki egy ilyen dolog miatt elfordul a másiktól. Mármint ha csak ez az oka, és nem mondjuk tudatlanság, félelem, egyéb. Ha valaki amiatt nem akar engem többé látni, mert a fiam autista, akkor én sem akarnám látni többé ezt az embert. Nekünk szerencsénk volt, hogy nincs ilyen személy a közelünkben, így nem kellett megélnünk egy ilyen horderejű csalódást.
És tényleg nagyon sajnálom, hogy másoknak meg kellett tapasztalni az ilyen elutasítást.
Remélem érthetően sikerült leírnom, amit gondolok.

Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egy autis családdal. Nincs közös téma és a gyerekek nem tudnak együtt játszani. Ritkul a kapcsolattartás aztán megszűnik.