Téma: Te hogyan vetted észre?

még azt szerettem volna megkérdezni, hogy nálatok többieknél volt-e valami gond oltások után, nagy betegség, vagy ilyesmi, főleg az mmr- gondolok... Mi most kaptuk meg, rettegek tőle

Autoagresszió: Megnyugtatásképpen mindenki érintett számára leírnám, hogy a fiamnál ez a jelenség minden behatás nélkül magától múlt el egyik-napról a másikra. És igen, mindez egy magas lázzal járó megbetegedés után. A gyerek kicserélödött. Pozitív értelemben.

Intelligenciateszt: a fiamnál 2 9/12 korában végezték el, de rögtön hozzá is tették, hogy ilyen korban az eredmény azért megkérdöjelezhetö.

Nálunk semmilyen változás nem volt oltások után.
Árgus szemekkel figyeltem a gyereket,(ill. mindkettőt) de tényleg nem volt semmi.

Sziasztok!
Bár az én fiam már 18 éves, gondolom hasznos lehet a tapasztalatom. 16 évvel ezelőtt még a pszichiáterek sem nagyon tudták mi az autizmus, hármat is elfogyasztottunk normális diagnózis nélkül. Amikor 11,5 évesen a Debreceni Gyermekpszichiátria egyik doktornője két hét megfigyelés után pontos diagnózist adott, alaposan utánanéztem. A döbbenet egy hétig tartott, az összes autizmusra jellemző tüntetet észleltem a fiamon már két éves kora óta - de nem tudtam, hogy az. Kisautóval úgy játszott, mint a jövőről szóló filmekben, az autó a levegőben közlekedett. Nagyon szerette a játékokat pörgetni, kezében az autóval (vagy bármi mással) a feje fölé tartva és a szobában körbe-körbe járva játszott. Ez a szokása a mai napig megvan, csak éppen a telefon töltőjét pörgeti a feje fölött, és amikor kedve tartja elengedi.
A másik mai napig megtartott szokása a kedvenc hangjának esetünkben tűzoltóautó hangjának az állandó utánozása volt. Akárhová ment, úgy hallottuk, mintha tűzoltóautó vitte volna. Ha belemerül a dolgaiba, most is előfordul hogy a szobából a konyhába versenyautó hangkisérettel megy.
Hiába volt társaságban, inkább egyedül játszott, a másik gyerek mellett. Veszélyérzete egyáltalán nem volt, az őrangyala állandóan edzésben van/volt, pl. amikor fogta a kisollómat és elvágta vele az éjjelilámpa vezetékét, miközben az világitott. Szerencsére ez mára valamelyest javult, de most is lazán áram alá helyet szigetelőszalaggal összetákolt vezetékdarabokat.
Az autizmusra nagyon jellemző tünet még a szobatisztaság. A nagydolgát már 3 éves kora óta normális végezte, de viszont előfordult, hogy ha bántotta valami, feszült helyzetbe került, még 16 évesen is éjszaka bepisilt.
Ha előfordult, hogy valakivel játszott, sokszor fordult a dolog verekedésbe, mert neki az jó móka volt, hogy a harmadik lépcsőfokon járó fiúnak a nyakába akasztotta a sálát és visszarántotta a földszintre, de a fiúnak erről más volt a véleménye. Csak ő volt és van a középpontban, a mások érzései-érzelmei nem nagyon érdeklik. Képes akár egy számomra szomorú dolgon hatalmasat nevetni, mert neki a történetből ez a rész nem jött át.

Gina: Olvastam a másik topikban amit az agresszióról írtál
Arra gondolok, hogy azt mondták neked, hogy azért agresszív mert nem kapott
korai fejlesztést. Azért arra kíváncsi vagyok hogy mit értettek pontosan alatta.
Szerintem így utólag felelőtlenség kijelenteni ilyet.
Nem tudhatják biztosan.
Csak a szülő érzi magát rosszabbul tőle.

Ilyet valóban nem lehet kijelenteni, ráadásul a korai fejlesztés az óvodás kor előtti időszakra vonatkozik, ami fontos persze, de a saját tapasztalatom azt mutatja, hogy az ovis-kisiskolás fejlesztés még fontosabb. Viszont az biztos, hogy jót tett volna a fejlesztés, de erősen kétlem, hogy abban az időszakban vidéken bárki is képben lett volna annyira, hogy fejlesztést tartson. És ez sem garantálta volna azt, hogy ne legyen agresszív a serdülőkori változások hatására. Szerintem.
De nyomasztásnak valóban szuper.

Igen, nyomasztásnak első rangú.
Nemrégiben esett le, hogy egy távoli felnőtt ismerősöm szintén autista.
Nem vagyok szakember, de nála egyértelműek a jelek.
A szüleivel lakik, jobb így neki.
Emlékszem mesélték, hogy amikor gyerek volt elvitték orvoshoz (innen homályos a történet hogy milyen orvoshoz, és hogy melyik városba, és hogy milyen vizsgálatok voltak)
aki azt mondta a szülőknek hogy ha két éves kora előtt (az életkorban nem vagyok
biztos, de elég korai volt)vitték volna, akkor meg lehetett volna gyógyítani, de már
késő.
Szerintem bármilyen fejlesztést is kapott volna, önálló soha nem lehetne.
Ő nem az enyhe esetekhez tartozik, de nem is a legsúlyosabbakhoz.
Döbbenet hogy sárba tudják taposni a szülőket egy ilyen megjegyzéssel.
(Hozzáteszem, itt azon van a hangsúly, hogy a doki azt mondta meg lehetett volna gyógyítani.)

"Megtenné, hogy megbeszéli a kollégájával akihez akkoriban jártunk a gyerekkel? A neve..."
Persze hasonló esetekben az ilyesmi csak utólag jut az eszembe, a helyszínen csak kapkodom a levegőt.

Sziasztok!
A fiam az első fejlesztő foglalkozását a logopédián kivül 12 évesen kapta. Még a pszichiáter sem ismerte fel szakrendelésen, hogy autista. A mai eszemmel még annak is örültem volna, azt azt mondják, hogy itt nem tudnak vele foglalkozni és ha normális ellátást akarok neki, akkor költözzek fel pestre. Megtettem volna. Mivel a normál tantervű osztályba a gyerekek nagy létszáma miatt nem tud beilleszkedni, kis létszámmal meg nem indul, most olyan osztályba jár, ahol ő az egyetlen ép értelmű és ő az egyetlen autista. Az oktatás jóval az értelmi szinvonala alatt van. Sok mindent szerettem volna neki megadni, de amikor szüksége lett volna rá, még azt sem tudtam, hogy autista. Most meg nincs az a gyógypedagógus, aki egy 16-18 éves gyereket kisiskolásokkal együtt fejleszt. Néhány helyen megkaptam, hogy ő már nagy ehhez.

Gina, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!
Már ott tartok, hogy egy hónapja munkát keresek Pesten, és amikor találok, akkor költözök. Dehát ez egy autista gyerek mellett, akivel egyedül vagyok még két felsőfokú szakma és diploma mellett sem megy könnyen. Ha munka van, én már itt sem vagyok.
Csak hát vagy dolgozom (igaz négy órában) vagy a gyerekkel vagyok. Annyit beszél, le sem lehet lőni, ráadásul olyan témákról, amihez hozzá sem tudok szólni.
Ha esetleg valaki tud szakmunkásképzőt kollégiummal... - jelenleg kertészetet tanul.

Szia Gina!
Van ilyen a közelünkben, de nem tudok róluk most sokat, (csak hogy édesanyám 40 éve itt tanított és csodaszép a japán kertje, amiben kicsiként sétálgattam.) Működik, de mást konkrétat nem tudok róla.
www.vmszki.hu/

tomger: köszi!
Holnap utánanézek, hogy fogadnak-e autistákat. Valami jó suli kellene hosszú távra. Érettségiről álmodom! A drága most éppen animét néz japánul, angol felirattal... és állitólag érti!
Ha tévén keresztül kapja az információt, akkor a 90%-át még hónapok múlva is szóról szóra visszaadja. De az ilyen anyag rémesen kevés.

Sziasztok!
tomger: megnéztem a suli honlapját... osztálylétszám 34 fő, autistákkal nem foglalkoznak. De azért nem adom fel!

sajnálom:( , csak hirtelen megörültem, hogy a paramétereidnek megfelel. Azt, hogy auti-fogadók-e, azt nem tudtam.
Azt, hogy a mi gyerekeink hol találnak megfelelő szakiskolákat, egy rejtély. Hiszen már az általános iskola megtalálása is olyan nagy gond. Sőt sokszor még az ovi is.

Középiskola választásnál egy ötlet:
minden autistának van egy mániája, amit állandóan csinálni akar, amiről mindig beszél. Ha lehet, akkor ebből a mániából kell valami szakma felé terelni a gyerkőcöt. Nekem azért tanul csak kerészeti munkásnak, mert a városban nem volt más iskola, ahol tanulhatnak, de a szerelés a mániája meg a repülőgépek. De ebben tényleg profi. Ha megvan a szakmája, két év alatt érettségi, és mehet főiskolára. Lehet hogy addig beleőszülök, de akkor azt fogja csinálni, az lesz a szakmája, amit szeretne.

Sziasztok! Régóta olvasgatlak titeket, szeretnék én is hozzászólni. 5,5 éves a fiam, diagnózisunk még nincs, a Vadaskertben voltunk vele egy egy órás konzultáción, megfigyelésen, ott azt mondták, valószínűleg rajta van a spektrumon, de ezt egy egyhetes bentfekvéses vizsgálattal lehetne eldönteni. Mi viszont diagnózis nélkül is biztosak vagyunk benne, hogy az. (igaz, én sokáig ellenálltam, letagadtam magam előtt, hogy ordító jelek vannak, de most már én is belátom). A tünetei sorban:
- kiskorától fogva állandó opponálás, szembenállás a szülőkkel szemben minden téren. Bármire mondtuk, hogy nem!, ő csak azért is csinálta, és közben a hatást figyelte, hogy reagálunk. Ez a mai napig megvan, emiatt küzdünk vele a legtöbbet. Rettentő öntörvényű és makacs, amit nem akar, azt nem csinálja meg, vagy hosszadalmas alkudozások és kérlelések után hajlandó. 15 hónaposan a játszóházban, amíg a többi gyerek szépen csöndben a szülei ölében ülve csinálta a feladatokat, addig ő ment a játékokhoz, úgy kellett állandóan erőszakkal a feladatban tartani. 3 évesen csoportos tornára hordtuk, ahol a szülők is bent voltak a gyerekekkel, és ő ahelyett, hogy a feladatokat csinálta volna, direkt a földön fetrengett és zavarta az órát. A helyzet akkor javult, amikor átraktuk egy olyan csoportba, ahol a szülők már nem lehettek bent, és egy szigorúbb, következetesebb mozgásterapeuta volt velük. Na, ott csinál azóta mindent, mint a kisangyal.
- ha valami nem tetszik neki, nem úgy történik, ahogy ő akarja, megrúg, leköp, káromkodik.
- állandóan rajtunk lóg, állandóan foglalkoztatni kell, egyedül nem képes hosszabb ideig elmélyedni semmiben, ez ma már valamelyest lazult, illetve mi is efelé tereljük. Első gyerek, első unoka a családban.
- 11 hónaposan beindult a beszéde, 2 éves korára folyékonyan, mondatokban beszélt. Jól ragoz, érthetően artikulál, illetve mindig elmondja mit szeretne, mit kér. Élményeit megosztja velünk, elmeséli kivel, mi történt az oviban, kivel játszott, stb. Állandóan kérdez, rengeteget beszél, nem tud csöndben maradni. Nem veszi észre magát, a szavunkba vág, nem lehet mellette két értelmes mondatot elmondani, mert állandóan azt akarja, hogy rá figyeljünk. Nagyon jó a memóriája, két évesen az utcán mentünk és az összes autómárkát felsorolta, ahogy haladtunk a parkoló autók mellett.
- a játszótéren sokáig nem találta fel magát, míg a többi gyerek a nyakába vette a világot és ment felfedezni, őt mindehová kísérgetni kellett. Mozgásában nagyon ügyetlen, még most is le van maradva a kortársaihoz képest, de hála a mozgásfejlesztésnek, (TSMT, Dévény), ebben rengeteget javult. De hintázni, biciklizni, úszni nem hajlandó. Kisebb korában el kellett jönni sokszor a játszótérről, mert ott gyerekek vannak. Szocializációja a bölcsiben és az oviban sokat javult (3 éve jár intézményes keretek közé). Viszonylag könnyedén beszokott mindkét helyre, az elején voltak kisebb sírások, de aztán a helyzet fokozatosan javult. A bölcsiben és az oviban sem volt vele soha semmi gond. Sokáig nem kezdeményezett kortárs kapcsolatokat, ez a mai napig is megvan, bár az ovi erre is jó hatással volt. Van 2-3 jó barátja, velük sülve-főve együtt van az oviban, és velük játszik egész nap. Az óvónőktől külön kértük, hogy figyeljék őt autizmus szempontjából, és ők ennek eleget is tettek, és nem láttak a gyereken semmi eltérőt. Az oviban minden szabályt betart, jól viselkedik, nem káromkodik, nem köpköd, játszik a barátaival, minden csoportos feladatba bevonható, cserfes, beszédes, mosolygós, kedves. A mondókákat, verseket könnyen megtanulja. Csak itthon vadul meg, ha velünk van.
- szerepjátékozik, bár játéktevékenysége szegényes, nem talál ki újat. Amit egyszer megmutattunk neki, azt következő alkalommal is úgy csinálja. Nála az a legózás, hogy mi építünk helyette, az a homokozás, hogy mi ülünk a homokozóban és homokozunk helyette, ő meg mellettünk ül és dumál, ahelyett, hogy ő is építene.
- állandóan etetteti magát, meg hogy én öltöztessem, én adjam rá a ruhát, én etessem, holott képes lenne rá egyedül is, de nem akarja. Az oviban bezzeg önállóan csinál mindent.
- bújós, szeretettel teli. Sokszor elmondja, hogy mennyire szeret minket, anyát és apát szereti a legjobban a világon. Ha fáj valamim, megsimogatja és megkérdezi, hogy most már nem fáj, ugye? Nemrég született kistestvére, őt nagyon szereti, reggelenként üdvözli, összebújnak, dögönyözi, büszkén mutogatja az ovistársainak, és mondja, hogy majd megtanítja sokmindenre, meg nekiadja a játékait is.
- nem tud viselkedni. Sose tudhatom, hogy mikor jön rá az ötperc. Pl. orvosi rendelőben ülünk, és amíg a többi gyerek betegen, lázasan csendben kókadozik, addig őneki be nem áll a szája, rohangál, izeg-mozog, hangoskodik, muszáj valamivel lekötni, akkor is ha full lázas. Káromkodik, mint a kocsis, és élvezi, hogy ezzel milyen megrökönyödést vált ki. Néha el is mondja, hogy ő szeret rosszalkodni. Sokszor voltunk már kellemetlen helyzetben miatta. Ilyenkor elmondjuk, hogy mi az elvárt viselkedés, meg is érti, majd lekgözelebb újból megcsinálja. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mondd meg, ha velünk vagy, vagy a nagyszülőkkel, akkor miért viselkedsz így, az oviban meg miért fogadsz szót? Azt felelte, azért, mert ti nem vagytok szigorúak, az óvónénik meg azok.
- vannak megrögzött esti rutinjai, emiatt a fektetése elég hosszúra nyúlik. Még egy mese, még egy utolsó mese, meg még egy mese, és ha nemet mondunk, elkezd hisztizni.
- Nagyon rossz étvágya van, csak kevésféle ételt eszik meg, szinte állandóan édességen élne.
- 3 évesen lett szobatiszta, de 4,5 éves koráig visszakérte a pelust a kakiláshoz.
- a játékaival egyébként rendeltetésszerűen játszik, nem pörget kerekeket, vonatokat tologat, most már pályát épít, közlekedési balesetest játszik, beöltözik lovagnak, képzeletbeli sárkányt öl, királylányt szabadít ki.

Tudom, hogy sok a nevelési hiba is, illetve az öröklött dolog (én is ellenálló típus vagyok, mindenre nemet mondok én is és vannak rugalmatlanságaim nekem is, illetve a káromkodást sajnos tőlem is hallhatja), de vannak tünetek is. A VAdaskertben azt mondták, hogy jó az az út, amin haladunk a fejlesztését illetően, sokkal többet ők sem tudnának javasolni. Az egy hetes bentfekvéses vizsgálattal egyelőre várunk.
Elnézést a hosszúra nyúlt bejegyzésért.

Szia Halacska! Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.