Jaj, ezek annyira helyesek.

Nálunk is megy az állandó szövegelés, csak nálunk a végén mindig felteszi a kérdést, hogy igen? És ha nem figyelek, akkor nem tudom a választ, ezért megkönnyíti a dolgot: minden kérdéssor végére odateszi, "ha igen, mondd azt, hogy igen". És mivel általában jól mondja, és csak ismételgeti magát, ezért mindig csak igent kell mondai.

Persze néha beleszaladunk őrült nagy tévedésekbe is, és ha nem nézek, utólag gondolok csak bele, hogy te jó ég, mire is mondtam igent????

De tényleg állandóan dumál, és nem érdekli, hogy én éppen telefonálok, vagy a húgával beszélek valamit, ő csak nyomatja a szöveget. Emiatt szoktam néha kihagyni a lényeget, és csak monoton módon válaszolni.
Mostanában letettem a népmesékről, még egyszerűen magas neki, és csak azokat szerette, ahol elpáholnak valakit, vagy valami nagyon mozgalmas dolog van, ettől meg bepörgött, szóval most hanyagoljuk. Viszont visszatért Anna-Peti, és ezen gyakoroljuk az érzelmeket. Nagyon jó erre amúgy ez, ki miért mérges, vagy szomorú, vagy aggódó. Van, amit tök jól ért, van amit tanulunk, pl ha egy szomszéd mérgesen néz, mert hangosan rohangálnak a gyerekek, akkor nem azért mérges, mert fél, hogy elesnek...

Na egy ilyennél apa azért mérges, mert nem a gyerekszobában építőkockáznak a gyerekek.
Én: miért mérges apa?
L: Mert a felnőttszobában építőkockáznak.
Hát nem logikus?