Téma: Gyász, veszteség

Hogyan magyarázzuk el autizmussal élő gyermekünknek, ha egy családtagunk/szerettünk meghal? Hogyan kezeljük a helyzetet, ha valakitől el kell szakadjon, akit szeret?

Ez meglehetősen világnézet-függő szerintem.

Részben. Azért van közös nevező, miszerint aki meghalt, az a továbbiakban fizikailag nincs jelen.

Ha lesz később időm, akkor majd írok ezzel kapcsolatban, . (+konzultálok Andival, mert ő beszélt ezek kapcsán Marcival).
Két olyan személy halt meg (az elmúlt 2 évben történt), akit Marci szeretett (az én nagymamám és Andi nagymamája), de egyébként szoros kapcsolatról nem lehet beszélni, mert elég ritkán (évi 5-10 szer) találkoztak.

Szanya:
Nálunk ez a téma nov. 1 körül mindig szóba kerül. Z. látszólag azt megérti, hogy akire azt mondjuk meghal, azzal többet nem lehetséges találkozni, a temetőben van, ott alszik örökre. (Én így mondtam neki) Múlt héten temettük el az unokatesóm édesanyját, csak én mentem. A gyerekek kérdezték hova indulok, a válaszomra ezek voltak a reakciók:
G: Akkor halottak napjára már oda is viszünk gyertyát?
Z: Anya, te dobod majd rá a homokot?
Szerintem az ő szintjén, de mond el neki az igazat: hogy nem találkozhat azzal a személlyel többet, de a temetőbe ki lehet menni emlékezi. Nekem azt is el kellett mondanom, hogy a test maga ott van a sírban. Bár tény és való, hogy még senkit nem veszített el, aki tényleg fontos volt számára...

Óóó, azt hiszem, ez a topicindítás félreérthető lett! Szerencsére nekünk ilyenről most szó sincs. Meg aztán a fiam se beszédszintre, se általánosan megértési szintre sem lenne alkalmas arra, hogy ilyesmit megbeszéljek vele és nem is kötődik igazából senkihez nagyon, csak hozzánk, a szüleihez. (Az ovis asszisztensét nagyon szereti még, ha hosszabb idő után megyünk, akkor ez látszik, de ha nem találkozik vele, nem hiányolja - mivel azt sem tudja szerintem, hogy hiányzik neki, de ki se tudná fejezni.) De ez egy rendkívül nehéz ügy, akkor is, ha a gyerek már jobban érti a beszédet.

Champ, tulajdonképpen Szanya miattunk indította ezt a topicot, mert én eléggé bizonytalan voltam, hogy írjak-e erről a témáról, és így hozzáfordultam.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Miri, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Miri:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

A halál téma nekünk is csak november 1-én szokott előkerülni. Akkor többet beszélünk róla. Aztán mostanában csak annyit jegyez meg a fiam, hogy aki meghal, abból csontváz lesz. Néha kérdezték tőlem is, hogy mit érez a papa a koporsóban, vagy a lányom kérdezte, hogy szomorú-e a papa, hogy nem tud visszajönni. Nehéz kérdések ezek, pláne mert kicsik még.
Én is azt tudom mondani, hogy minden kérdésükre az én elképzelésemnek megfelelően válaszolok, még akkor is, ha mint ateista, ezek a nézetek nem túl gyerekbarátok. Egy túlvilági életben hinni könnyebb lehet egy gyereknek, de én ezt nem mondom az enyémeknek.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Az én édesapám 5 éve halt meg, a nagyfiam nagycsoportos volt. Édesapám évekig betegeskedett és mi már beszéltünk a halálról a fiamnak az utolsó hónapokban. Én úgy emlékszem, hogy az én fiam nem kérdezett nagyon semmit, a totál lefagyást láttam rajta a hír hallatán és aztán is nagyon keveset beszéltünk erről.
Miri, ezek a kérdések egyáltalán nem tűnnek nekem abszúrdnak, hiszen nem tudott a témáról semmit és ezek fontos részletek.
Túl a materialista tényeken mi adtunk hozzá némi vallási magyarázatot is, úgy gondolom a fiamnak segített ez a feldolozásban. De autizmusban ez még sokkal nehezebb lehet, nem biztos hogy hozzátenném.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Részvétem!

Nagyon nehéz feldolgozni, még egy NT felnőttnek is! Amikor 3 éve meghalt anyukám, az én fiam is állandóan azt kérdezgette, hogy ugye mi a szülei, nem halunk meg. Én is csak azt tudtam neki mondani, hogy mi vigyázunk magunkra. Az én fiam rettentő szorongó alkat, sajnos, pont olyan mint én. Ha belelovalja magát vmibe csak úgy sikerül megnyugtatni, hogy leírjuk, vagy lerajzoljuk, esetleg szociális történetet gyártunk hozzá, mostanában már közösen.

Sokszor gondolkodom azon, hogy majd ha mi leszünk öregek, és kiszolgáltatottak, mennyire tudatosul ez bennük, s vajon mennyire számíthatunk majd rájuk.. vagy lehet, hogy nagyon önző vagyok, hogy erre gondolok? Biztos az influenza teszi, amivel itthon vagyok betegállományban....

Az én anyukám még nem halt meg,de csak napjai vagy órái vannak.Edina már hozzászokott nagyon nehezen,hogy nincs itthon egy éve van kórházba.Nagyon sokat sírt,hogy hiányzik Mami.De hetente egyszer látta.De mostmár nem láthatja,mert sokkoló a látvány.Úgy,hogy a neheze ezután jön.

Szomorú Anya, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Sosanna, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Sziasztok!ölelés mindenkinek?nálunk is tud a fia a meghalt kistestvéréről(2éves volt akkor a fiam).amikor virágot ültetünk a sírra,mindig kicsit beszél róla(nem temetőben van).de úgy szerintem nem fogja föl a dolgot,mivel nem látta,nem ismerte.mi is azt mondtuk neki,hogy az égben van,az angyalok között...de ez is olyan megfoghatatlan neki,gondolom...

Szomorú anya, nagyon sajnálom!
Kár, hogy nem látja lányod a nagyiját mégegyszer. [hide]Ha tényleg nem lehet, akkor talán egy fényképet készíthetnétek róla és azon megmutathatnád, hogy most beteg és nem fog hazajönni. Ha ez a fénykép kivitelezhető.
Nálunk is picit hasonló, ám árnyaltabb a helyzet, még is leírom itt. A fiam az utóbbi 1 évben már nem volt olyan közvetlen jó viszonyban a dédijével. Mikor kezdett feltűnni fiamon valami, a dédi még jó állapotban volt és maga is kérdezgette, hogy mi lehet vele, de aztán rohamos leépülés következett szellemileg Arzheimer/demencia révén.
MostanraVendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Nagyon nehéz jó tanácsot adni - mivel Szanya is írja a félelmet a fiában- nálunk is nagyon sok van. Nem tudom, hogy lányodnak mennyire lenne félelmetes a valóság meglátása. Ha a kórházi helyzet durva látványt nyújt, persze nem szerencsés.
Ha mégis megoldható egy olyan kép ahol az elmúlás látható, de nem félelmetes (kórházi környezet minimális) az lenne szerencsés.

Sosanna, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Tomger, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.