Téma: Viselkedésproblémák

Márpedig az óvodában ütnek, és harapnak, meg lökdösődnek. Mondjuk ha a kisfiad, amolyan szelíd elhúzódós fajt, akkor kevesebb trauma fogja érni ...

Igen van köze , a "DISZES" PREVENCIÓ , fontossága kivan emelve a mi TAnulási kép.vizs. papírunkban is .

Nem kimondottan elhúzódós. Nyugodtan elvan. Kivéve, ha sikítanak, üvöltenek, mert akkor bőg, és a keze ügyébe eső felnőttet elveri. De ez viszonylag eddig ritka volt. Ha megütik, az nagy baj, mert akkor nem visszaüt, hanem lejátssza még 3x, hogy őt hogy ütötték meg. Tehát az óvónő azt fogja látni, hogy bőg és pofozza magát.
Harapnak???????? Tényleg??????

Az, hogy mi lesz az oviban nagyon csoport és ovónéni függő. Csak míg az egészséges gyerekemnél megnéztem 3 óvodát és választottam a szerintem legjobbat, most diagnózissal oda mehetek, ahol egyáltalán szóbaállnak velünk.

Igen oviban csípnek harapnak, lökdösődnek. A beszoktatásnál azért látszik már ez az és szerintem azt kell elérni, hogy lehessen hosszabb az a beszoktatás.

Ez borzasztó.
De miért? Én ilyenre nem is emlékszem ovis koromból.
Itt 1 hét a beszoktatás. De csak vigyáz majd az asszisztens????

Nálunk meg az van, hogy azt látja az óvónő, hogy a másik gyerek bőg, mert a fiam megütötte. De csak a nevelési tanácsadós nőnek tűnt fel (mikor az oviban megfigyelte őt), hogy nem ő volt a kezdeményezi, csak ő nem bőg, ha megütik.

Igen harapnak. Először a fiam jött haza harapásnyommal, aztán már pár napra rá - mint jó kisdiák ő is harapott. Szerencsére ez csak egyszer fordult elő.

Mikor összedöntötte a nagyok homokvárát, az egyik nagytól kapott egyet a szemére, hát a piros monokli még akkor is látszott, mikor hazahoztam. Vagy homokot szórnak a szemébe, mert nem megfelelően játszik. Megértem én a gyerekeket is, minden átlagos gyerek valamennyire agresszíven viszonyul ahhoz, ha valaki elveszi a játékát, vagy szétrombolja a homoksütit, vára stb. csak erre az óvónőknek kellene figyelni, és mind a két felet a megfelelő eszközzel rendbe rakni.

Amikor a fiam megkarmolt egy gyereket, az óvónő,mint véres kardot mutatta a másik gyerek alkarját. De mikor a fima arcán a szemén keresztül volt egy jó kis karmolásnyom, arról nem tudtak semmit.

Sajnos idén, nem tudom miért többször fogadnak azzal, hogy a fiam megint verekedett. Ez semmiképpen sem jó, de távolról ezt hiába próbálom befolyásolni. Mindig megbeszéljük előtte, hgoy nem szabad verekedni, nem üt meg senkit, nem bánt senkit stb. de aztán nem így lesz, sajnos.

Amikor nyáron ott voltam egy hétig vele, semmilyen verekedés, várrombolás nem volt. Játékon veszekedés igen. De olyan bőven láttam, hogy más gyerek törte el a játékot, öntötte a másik gyerek fejéra a homokot, vagy gáncsolta el a másikat, vagy éppen vette el az én fiamtól a játékot ... Anyósom szerint ha én is ott vagyok máshogy viselkedik, mint ha nem. Gondolom ez így van.

Hát tulajdonképpen még mindig beszoktatom a fiamat, mivel még mindig csak 2 órát jár naponta.
Hidd el ezzel nem lesz gond, örülenk, ha minél kevesebbet lesz ott (tisztelet a kivételnek)

Az én gyerekem nem vesz el senkitől semmit. Max átgyalogol a homokváron, mert észre se veszi, mit csinálnak. Viszont fejlődik, mert eddig semmit nem mert csinálni, ha elvették az ő játékát, de nemrég egy baba elvette a játszón a labdáját és vissza merte venni!
De azért az tényleg felháborító, hogy ha egy gyerek nem tud beszélni, azt szegregálni kell, ha verekszik, meg agresszív, akkor meg "majd kinövi". És nem növik ki, mert én jól emlékszem, hogy általánosban folyton verekedett nálunk több fiú.

Szanya, ne hergeld magad, lehet hogy szerencséd lesz, jó kis közösséggel és kedves segítőkész óvonénivel, ha nem ráérsz törni a fejedet. Inkább hívd fel a figyelmét az ovónéninek és a dadusnak is fiad gyámoltalanságára. Egy kellö anyai ösztönnel megáldott nőben ez inkább odafigyelést vált ki és ott lesz még az asszisztens is...

Igazad van. Az óvónénik egyébként aranyosak, kifejezetten szimpik.
Hát reméljük a legjobbakat...

Erről hallottatok?
index.hu/tudomany/2011/03/09/a_legvitato...zichiatriai_zavarok/

A fiamnak ma megmutattam egy babát, és kijelentette, hogy baba. Persze azóta sem tudtam belőle újra kihúzni. Erről jut eszembe, hogy múltkor keze ügyébe akadt egy elég élethű, de pici baba. Nagyon tetszett Neki, megfogta, óvatosan kihozta a kanapéra, és "puszit" adott a fejére. Aztán ennyi volt.
Az egyébként általános auti szokás, hogy sokszor "szómenésük" van, és egész nap karattyolnak? A fiam sokszor énekel, mondókázik, meg csak úgy gagyarászik valamit, de nem sok értelme van. A mondókákat meg lehet ismerni a dallamról, lehet, hogy a többinek is van valami értelme. A hinta-palinta pl. így hangzik: Bi bi, ui bi, ui bi, ui bi

Az én gyerekem óvatos szerencsére. Még nem csinált olyat eddig, hogy bármin keresztülgyalogolt volna. Nagyon vigyáz a játékokra, de homokvárral még nem találkoztunk.
Ő nyáron árulkodott, ha ismerős kisfiú piszkálta. Odament a srác anyukájához, és odahúzta a kezét a fiához, hogy rendszabályozza meg. Nem ütött vissza. Remélem, az oviban is megtartja ezt a jó szokását.

Mármint arra gondolsz, hogy nem lesz benne az Asperger? Igen, mondta a Simó doktornő. Hát igen, a kettő azonos, minek rá két besorolás.

Nálunk az állandó éneklés, mióta tud énekelni. Most már szerencsére érti, ha rászólok, és általában abbahagyja.
Ez tényleg jó, ez az árulkodás, nagyon ügyes!

Sziasztok!

Az én fiamnak, csak apróbb, de annál idegesítőbb problémái vannak. (főleg, hogy saját magamat juttatja eszembe, gyerekkoromból)
Egy két példa:
A KuBus üveg: Mindig a KUBUs üveget használjuk kocsiba inni és néha elfelejtek neki vinni benne szörpöt így vennem kell neki valahol útközben.
Az új üvegnek sajnos már más a "csőre", rövidebb más formájú.
De ugye ezt csak akkor látni ha kinyitottuk, legalább is én csak akkor látom.
Ha ilyet viszek neki nem iszik és hisztizik, hogy ez rövid ez nem kell.
Még jó, hogy tele van a kocsi általában másik KUBUs üvegekkel (üres), s ha szerencsém van átcserélem és ráteszem a hosszút, de ha nem te jó ég inkább szomjan hal, de mára eljutottam vele odáig, hogy ha nagyon szomjas leveszem az egész tetejét és úgy szelep vagy fedő vagy nem tudom mi nélkül iszik belőle.(ez több hétig, hónapig tartott) Na persze ha vele együtt megyek boltba ő tudja hogy melyik a jó szájú üveg, hogy honnan nem tudom mert én kívülről semmi különbséget nem látok.
Másik: Imádja a vonatokat, mármint a legjobban a kerekeit dugattyúit,a gyártásukról szóló filmeket, szóval az egész mindenséget ami a vonattal összeköthető,állandóan talál valamit: két filctoll, két faág (na igen ez a másik ezt az erőből hoztuk már egy hónapja és azóta nem lehet kidobni itt van a lakásba), az én vagy más két ujja, vagy az ő két ujja, amivel a vonatnak a tolórúdját utánozza és járatja a szeme előtt.
Vagy ha valamit meg akar nézni a youtube-on (persze nekünk minden megvan dvd-n, telefonon, számítógépen is) mint pl tegnap a bolondos dallamok Tapsi rapszódia című mesét, és én egy olyanra léptem rá ami cartoon networkről volt felrakva, huha, hogy ő boomerangosat akarja nézni és nem ezt, mondtam ne nézz oda, letakartam, akkor ez volt a baj, hogy belerondítottam, ezek az apróságok, amik még mindig bosszantanak.
Persze mára már azt mondom ez van akkor, nem iszol, nem nézed meg, nem játszol, és néhány dolog talán egy 10-20 perc után mehet is tovább, eszik iszik erre ő azt mondja: na jó csak cartoon network van, na jó csak vedd le a tetejét és úgy iszom, na jó akkor ha nincsen meg a faág akkor a kezeddel csinálom, de mire idáig eljutunk az idegeim szanaszét állnak. A dühítő hogy hiába iszik mondjuk csőr nélkül már nem először akkor is el játssza a hisztit, hiába nem először tünteti el a faágat és kell a kezével csinálni, akkor is hisztizik és ez az ami dühítő benne. Ha tudja és a megoldást is miért kell előtte hisztizni, mondogatni, hogy keressem csináljam, ha utána úgy is megtörik!
Ja és még egy, ha pocsolyát látunk abba nagyon fontos követ dobnia!!! Ha nincs keríteni kell valamit mert bele kell dobni, és bizony ezért már sokszor késtem le hévet,buszt!!!!
Hála égnek azért sok mindent elhagyott már. A mese mondogatás, meg pörgetés és sorolhatnám. Végre lehet vele beszélgetni, megkérdezni mi volt az oviban és elmondja mindig (na persze ha hisztizett azt ritkán)
Most a napokban megtanulta a szabotázs szó jelentését (rákérdezett mit jelenet és az ő nyelvén elmagyaráztuk), és tegnap már a Capitaly (társasjáték) során alkalmazta is (nem ő nyert volna hanem én), mondtam neki ne hisztizzél, ne csalj,: nem, szabotálom a játékot! volt rá a válasza 6 évesen.

A pocsolyába az én fiamnak is muszáj követ dobni. Szerencsére csak ha eszébe jut. Nem veri ki a hisztit, ha nincs rá idő. Viszont ha van, órákig eljátszik azzal, hogy vízbe kavicsokat dobál. A kerti csapnál szokott lenni egy vödör vízzel. A leendő sziklakertünket (még csak egy kőkupac) belehordja a vödörbe. Múltkor feltettem vizet forrni, hogy főzzek neki tésztát. Elszaladtam kiteregetni, és mire visszaértem, főt benne két háztartási keksz. Szerencsére tudja, hogy forró, így messziről hajította bele.

Meg az enyémnek is.
Vagy labdát! Amit utána a kocsiba kéne tenni...
Háztartási keksz-főzés! Ez jó! Végülis az is tészta...

Van valakinek tapasztalata, kiskamasz (tizenéves)aspergeresekről? Mások is agresszívvé váltak? Meddig maradnak ilyenek?

Az eddig csöppet sem agresszív kisfiam mostanában dührohamkor közveszélyessé vált. Én pedig teljesen tehetetlennek érzem magam. Legutóbb a tanító néninek is neki akart támadni, az őt lefogó biztonsági őrt pedig úgy megrugdosta, hogy lejött a bőr a sípcsontjáról. Az igazgató nővel is kiabált ( érdekes, hogy a hangnemet kivéve rendkívül udvariasan, önözéssel), majd mikor érte mentem, engem is megütött. Ilyenkor mindenkit meg akar ölni. Borzalmas őt hallgatni! Főleg, hogy egy olyan kérdésre várt volna választ, amit több órája tett fel.
Egyenlőre nem járhat iskolába, mert így nem lehet viselkedni. Ilyenkor annyi erő van benne, hogy három felnőtt képes csak lefogni a 43 kilós gyereket. A támadás előtt az összes ceruzáját kettétörte. Állítólag az egésznek az volt az ( egyik?)oka, hogy reggel a tanító néni felkapcsolta a villanyt az osztályban, mert sötét volt. Őt zavarta a fény, és nem fogadta el, hogy a többiek nem tudnak sötétben dolgozni. Ez volt reggel, az első óra elején, majd a dühroham a 4. óra végén jött.

Van valami, amit tehetek ilyen esetben, hogy ne bántson senkit? ( mondjuk öngyilkos is akar lenni) A pszichiáter szeretné benyugtatózni, de azt én nem akarom. ( az Atanaxon túl vagyunk, attól még agresszívebbé vált)Máskor semmi baja. Kedves, udvarias kisfiú. A történtekre minden esetben emlékszik, de nem akar róla beszélni, mert nem tudja érzelmeit értelmezni. De sajnos belátni sem képes, hogy hibázott...

Sajnos én nem tudok tanácsot adni, mert az én fiam még kicsi.

Mostanában nekünk is a hiszti a problémánk. Tudom, hogy valamennyire életkori sajátosság, de szörnyű. Régen nem volt ilyen.
Fejelgeti a kezemet, viccből rugdalózik, sokszor ütöget. Ha rászólok, sokszor odamegy a testvéréhez, és fellöki. Nem tudom, mit csináljak vele. Sokszor lefogom, és rászólok, hogy nem szabad, de akkor is próbál csapkodni. Mintha olaj lenne a tűzre.
Mondta valaki, hogy ne vegyem figyelembe, de hogy ne vegyem figyelembe, mikor az egy éves húgát lelöki az ágyról, vagy fellöki? Valamit kellene vele csinálnom, hogy leszoktassam.

Még NT estén is nehéz ügy a hiszti. Náluk szokták ignorálni, de ott is van egy határ, amikor muszáj beavatkozni, pont ezt a határt feszegetik. Autiknál viszont nem (csak) erről van szó. Meg kell keresni a kiváltó okot, és azt kiiktatni, mert leszoktatni nem lehet szerintem. Láttam rá példát, mikor gyógyped. próbálta, és még neki se sikerült az adott helyzetet teljesen megoldania.

Valószínűleg a tanárnő hibázott, nem a fiad, aki először felkapcsolta a villanyt, és nem szólt, a fiadnak pedig ez éles fájdalmat okozott, mert túlérzékeny a látása.
Mi a munkahelyen, pedig senki nem túlérzékeny is előre szólunk a kollégáknak, ha borús idő esetén napközben kapcsoljuk fel a villanyt.
Ha a fiadnak lett volna ideje felkészülni, az egész eset nem harapózik el.
De biztos, hogy történt más is, csak nem fogsz tudni róla.

A fiam most 12 éves, ő kiskorában volt agresszív, mostanában nem, bár igen erősek a tiltások otthon ezzel kapcsolatban, és komoly megelőző munkát folytatunk. De ha barátai jönnek, akkor mindig at udvaron "kardoznak". És még személyi sérülés nem történt. (Hála a jó égnek!)
De ő is jön haza lelkileg végletekig kimerülve az iskolából. A felső nem olyan, mint az alsó, a tanárok nincsenek berendezkedve arra, hogy figyelemmel legyenek a diákok igényeire, ők ahhoz vannak szokva, hogy az első négy évben a gyereket az alsós kollégák már kondicionálták és betörték.
Mi most hatodikosok vagyunk, az előző év nem volt könnyű, mert idő kellett a tanároknak, nem mindegyik találta meg a hangot a fiammal, van, amelyik nem is nagyon akarta. Az egyikük nekem is előadta fogadóórán, hogy "hogyan kell a gyerekeknek viselkednie órán, hogy Ő jól érezze magát".

Ha a fiad nem jár a suliba, se a tanárok nem tudják kitanulni őt, sem ő nem tudja megszokni a másfajta bánásmódot.
Ha ennyire zavarja a fény, akkor esetleg vihet napszemüveget?
Csak egy ilyen eset volt, vagy több is?

Nekünk eddig az egyik legkomolyabb hiszti negyedikben volt. Az idegen nyelv (mivel a magyar is) értelemszerűen nehezen megy neki, bár nyelvtanból jó, de szavakat nehezen tanul, és gyorsan felejt.
Na, hozott pár rossz jegyet, de aztán szülői ráhatásra nekiállt tanulni. És akkor jött jó pár sikerélmény (többek között két ötös), és ott tartottunk, hogy szívesen tanulta az angolt.
És akkor hívták az apját, hogy a gyerek beguggolt a sarokba, és fél órája nem tudják előcsalogatni, ott gubbaszt. Akkor az apja elment érte és hazahozta. Órákig nem tudtuk kihúzni belőle, hogy mi van. Aztán kiderült, hogy valami olyasmit hallott (nem tudom még most se, hogy neki mondta az angoltanárnő, vagy másik tanárnak és meghallotta), hogy meg akarja buktatni angolból.
Én teljesen meg tudom érteni, hogy ettől zárlatot kapott, mert én is kiakadtam volna rendesen.