Szerintem ez alapvetően minden gyerekre igaz, hogy világos szabályok nélkül elkallódhat. Pont az utcán menet hallottam fél füllel, hogy mögöttem egy anyuka teljesen letörve mesélte a barátnőjének, hogy a tini gyereke nekimegy, és gondok vannak az iskolában is. Már fél tőle.
Lehet, hogy nekünk kicsit keményebb munka, de a "normál" gyerekek között is vannak nehezebben kezelhetőek.
Én ezt a napirendet olyan nehezen tudom elképzelni.

De mindegy, pár éve még az is nehezen tudtam elképzelni, hogy valaha gyerekem lesz.

Mindenbe bele lehet rázódni. A férjem mindig mondja is, hogy tervet kéne csinálnunk, mik az elvégzendő feladatok, és mennyi időt szánunk rá, mert anélkül nekünk annyi, kifolyik az idő a kezünk között.
Szanya: Azért ne törj le, ha nehezen megy. Én 2 héten keresztül úgy vonszoltam be, hogy közben üvöltött. Már ha mentünk, mert mindenféle nyavalyát összeszedett. Aztán már csak megszokásból húzatta magát az oviig (volt ám izomláz, de már olyan karom van, mivel a másikkal a babakocsit ráncigálom), most meg már Ő húz. Ennyi idő kellett, hogy élvezze. Ráadásul amivel itthon kínlódunk, ott látja a gyerekektől, és csinálja.