Szerintem az alapítványik jók is lehetnek, ha van megfelelő szakemberük, és nyitottak az autizmus specifikus módszerekre. Engem az keserített el, hogy volt, ahol furán néztek rám a timer miatt, vagy hogy folyamatábrát, gyors napirendet rajzoltam a gyereknek, hogy most mit kell csinálni. (menjen el feladatozzon, aztán jöjjön vissza.). Megmondták, hogy ha ilyen segítségekre van szüksége, akkor ez nem fog itt menni. Még a napirendre is néztek, hogy hát azt még talán. A másik helyen, hogy nem értenek hozzá. Így kerek perec. És mondom, ezek azok a helyek, ahová két év múlva is el fogom vinni, mert nincs jobb alternatívánk. Vagy most gyorsan kiépítünk valamit...

Ja és mindezt úgy, hogy jelen pillanatban még mindig nem integrálható a gyerek, mert annyira alulmotivált, és szétszórt a figyelme. Csak a remény él bennem, hogy ez javulni fog, és bizakodva nézegetem a lehetőségeket. Aztán ki tudja, mi lesz két év múlva...
(alulmotivált és szétszórt: ez nem egyszerű módon, még a szegregáltban is ezt hozzák ki legnagyobb problémának! Vagyis egy enyhe szétszórtság és figyelmi probléma még nem generálja automatikusan a szegregált beiskolázást, csak hogy ne ijedjen meg senki.

Nálunk ez olyan mértékű, hogy tényleg állandóan ott kell ülni fölötte, és mondani, hogy csináld, figelj, erre még motiváció sem igazán van.)