Téma: Autizmus mindennapok

Labolen, úgy értette, hogy pl. mikor ott a napirendi kép a délutáni sétához, játszóterezéshez, akkor írjam azt a kép alá, hogy: "Szeretnék lemenni hintázni a játszótérre." vagy valami hasonló megfogalmazás. Mert én említettem, hogy ezt pl. sosem mondja a kisfiam, pedig nagyon szeret lemenni. De ha tudja, hogy du. kb. 5 felé jön a séta, a napirend szerint készül rá. Meg kell tanulnia kérni magától, hogy menjünk le. Így a kép és az adott mondat össze fog kapcsolódni a fejében. Valahogy úgy mondta a hölgy, hogy szociális helyzetekhez kell kapcsolni a képeket a fejükben. Ne csak kép maradjon, amiben ők erősek, hanem tanulják meg hozzá az adott szitut és kommunikációs formát.
Igen, már olvas H., mondjuk enélkül gondolom nem alkalmazható ez a módszer, ha a szülő felolvassa, nem tudom, elegendő-e.

Sephora, én megértelek teljesen. Mi most a második ovit kezdtük, a tavalyiban nem érezte jól magát H., és sajnos az egyik óvó nénivel nem volt meg az összhang, egyszerűen nem ment a dolog. Ehhez azért kellett egy idő, mire megérett bennem, hogy másik oviba viszem a gyereket, de ha tartósan fennáll ez a rossz érzésed, érdemes elgondolkodni a váltáson. Persze ti még az elején jártok nagyon, tényleg alakulhatnak még jól a dolgok. Mi félnaposak voltunk ott is (sajnos kényszer szülte az itthonlétem, nem vettek vissza a munkahelyemre gyes után, és nem találtam másik munkát), kivéve egy rövid időszakot, mikor megpróbáltuk az ott alvást. Akkor csúsztak szét végleg a dolgok, úgy érzem. Most ebbe nem megyek bele, hosszú, de az biztos, hogy nem bántam meg eddig a váltást, teljesen más hozzáállást tapasztalok az új oviban. Igaz, még mi is csak most kezdtünk itt, de bízom a sikerben. A legalapvetőbb a nyílt megbeszélés, erre viszont rájöttem, meg kell próbálni tisztázni mindent.

A hölgy, akiről írtam, azt is tanácsolta, érdemes éreztetni az óvó nénikkel, hogy megbecsüljük, amiért ennyit foglalkoznak a gyerekkel és szeretik (már ha így van persze, vegyük az optimális esetet), és időnként csempésszünk be némi könnyen emészthető szakirodalmat, netről szedett cikket stb., főként ha gond van a gyerekkel, ami az autizmusból fakad. A lényeg, hogy ő pedagógusként azt a tanácsot adta, éreztessük az óvónőkkel, hogy méltányoljuk az erőfeszítéseiket, és akkor ők is jobban együtt fognak működni. Kiemelte még, hogy a világért se mutassuk, hogy el vagyunk keseredve, igenis örüljünk az egészséges gyerekünknek (akinek legfeljebb másképpen van összerakva a kobakjában egy-két dolog), máris jobban elfogadnak minket és a gyereket is. Ne erősítsük a betegségtudatot senkiben, beleértve a gyereket,magunkat stb.
Ajánlotta, hogy keressek rá a google-ban óvodai program címszó alatt anyagokra, abban körvonalazódik nagyjából, mit kell teljesítenie egy hasonló korú gyereknek, és igyekezzünk azt elérni a gyerek lehetőségeihez mérten. Ha az oviban nem követelik meg, nekünk kell otthon megpróbálni.
Tényleg sok jót mondott, és nekem jól jött nagyon, mert bevallom őszintén, hogy kissé sötéten látom mindig a dolgokat, és most jól esett, hogy volt, aki megért, ugyanakkor felráz, hogy igenis próbáljam minél jobban erőltetni, amit tudhat már. Azt mondta, amit csoportban tud, abból otthon sem szabad engednünk, minél nagyobb önállóság a cél.
Ez elhangzott persze a tréningen is, és mindnyájan tudjuk, de most még jobban rá fogok én is állni. Az a gyanúm, hogy túlféltem és nagyon "alámegyek az igényeinek", meg kell találnom a mértéket. Most sürgősen veszek egy homokórát vagy konyhai főzőórát, és gyakoroljuk az önálló tevékenységet emelkedő időtartamokkal.

Utolsó bekezdés mára, aztán pihi, szóval,

Champ, nálunk is volt ilyen gond, hogy elkezdte a következő napirendi pontot, de nem vette le a kártyát, és később eszébe jutott, ezért hisztizett, hogy elfelejtette levenni.
De most megszokta az új rendszert, hogy fenn maradnak a kártyák, persze tartjuk a pontokat, most még az ovit is lefotózom holnap, és beteszem neki a sorba, és tervezem, hogy az ovira írok a naplójában egy írásos-képes mini napirendet, amit itthon átnézünk, és akkor jobban képben lesz az oviban. Meglátjuk, az elegendő-e, boldogul-e ennyivel.

Labolen, 4 éves múlt H. szeptemberben.
Nálunk ami még mindig nem megy, hogy szóljon, ha wc-re kell mennie. A fürdés előttre tettem be neki egy ilyen napirendi pontot, akkor zokszó nélkül elmegy. De azt túlzásnak tartanám, hogy napi x db wc-képet beszúrjak, lehet, hogy ezt kéne mégis?

Lucy, ne haragudj, de ez...A napirendet nem lehet mondattal kiegészíteni! A napirend nem "szeretnék", hanem a szülő által meg van határozva. Ha úgy megy, mint a parancsolat, akkor lehet adni lehetőséget pl. a hétvégi napirend választható programjainak eldöntésére, de az szintén nem "szeretnék", hanem a szülő felajánl annyi választási lehetőséget, amit teljesíteni is tud, és abból a gyerek dönt!
A "szeretnék" az a PECS. Keveri a szezont a fazonnal. Elszúrod így az eddigi beleölt energiád! És igenis alkalmazni kell a képeket, pont, hogy megragadjon az infó. A szociális történetek: ha már a beszéd jól megy, akkor valóban kell szociális történetezni. Szintén ábrákkal.
Számítógép: vannak akik esküsznek rá. Az én véleményem az, hogy pont az élő kommunikációt és szociális helyzeteket kell gyakorolni, a számítógép meg majd jól jön az iskolában. Nem vagyok szakember, de láttam már sok fejlesztést és módszert. Nem jó az irányotok most, kérj kontrollt megbízható helyről.

Na még egyszer bekukkantottam és látom Szanya leírta azt, amin agyaltam, de nem mertem leírni, mondván lehet merevek vagyunk így is működhet, bizonyára a szakemberetekre hallgatsz majd, hiába mormogunk mi itt.
Lucy:

Én így tanultam a Vadaskert Alapítványnál:
PECS ezzel a gyerek kér
NAPIREND ezzel a szülő mondja meg mit akar
Elsőnek a pecset érdemes tanítani, hogy a gyerek tudjon kérni, ha az megy, jöhet a napirend. Ha a gyerek igen jól beszél már (kommunikációra használja a beszédet, nem csak verseket mondogat ...) a pecs elhagyható.
Pecs módszer első mondata is ez: Kérek ...(vizet). Majd minden más amit kér (tehát más igék is bejönnek) Menjünk boltba! vagy Nyisd ki az ajtót! stb

Az én fiam pecs-szel kezdett el beszélni. 4-5 hónapig nagyon aktívan használtuk a pecset. Aztán már csak a konkrét mondatokat tanítottam neki ezzel, vagy ha valami nagyon nem stimmelt, vagy szavakat nem értett. Konkrétan ilyen oldalunk is van a pecs mappánkban: Menjünk és egy csomó kis kártya, hova lehet menni és ezeket ő teszi ki szavanként! (Menjünk fagyizni/Menjünk boltba/ Menjünk...)
Egy másik példa erre: Megtanulta hallás után azt: Nyisd ki az ablakot! Hú de örültem, aztán egyszer csak hozza a kis táskát és közli, nyisd ki az ajtót! és nyújtja táskát. No ekkor csináltam meg a nyisd ki/ csukd be pecsd oldalt egy csomó lehetőséggel, hogy még mi illik ehhez az igéhez (ajtót, szekrényt, táskát, hűtőt...)

Lucy:
Tomgernek és Szanyának igaza van! Mi szintén PECS-szel tanultunk meg beszélni, tapasztalat, hogy a gyerek ezzel közöl, Te meg a napirenddel. Lehet, hogy ha nem vagy biztos a vizuális eszközök alkalmazásában, akkor érdemes lenne felmenned Vadasba S. Annához, vagy P. Csillához. Mi 4-5 hónapig keményen betartottuk amit mondtak, akkora eredménye lett, hogy a napi rutinból mindkét eszközt ki is iktattuk, de a mai napig használjuk,ha szükség van rá.
Az én fiam is 4éves olvasott (vicces, előbb, mint beszélt volna), de úgy egy évvel ezelőttig nem értette a felolvasott szöveget. Csak a gyerekaggyal felfogható, képek mellé rendelt szöveget értette. Ennek ellenére gyönyörűen felolvasta a HVG-t is. Szerintem egy 4 éves gyerektől nem kell elvárni, hogy leírt mondatok alapján cselekedjen.
A számítógép szerintem jó, de kizárólag akkor, ha már kommunikál! Értékes időt tud elvenni a fejlesztésektől, ha leül elő és egyedül pötyög!

Látom nem egyedül akadtam fenn a szöveges napirenden. Egyetértek az előttem szólókkal mindenben. Legyen a szó a kártyán, de ne egy mondat. Egy 4 évesnek én mindenképpen rajtahagynám a képet is. Tényleg lehet, hogy felolvassa a szöveget, de nem érti a jelentését. Aztán, hogy te a napirend levételekor milyen mondatot ismételtetsz vele, az szerintem már más téma. Leveszitek és mondjátok, megyünk a játszótérre. A szeretnéket lehet máskor gyakorolni, és aztán majd át tudja ültetni szabadidős tevékenységre is. Ha megtanulja, hogy szeretnék inni, akkor majd tudja mondani a szeretnék játszanit is.

Champ: mi legelőször az otthoni fejlesztésre használtuk a napirendet, csak három kártyával, hívóképpel. : torna, dobozolás, beszélgetés egy képről. Aztán az esti rutinhoz, hívóképpel. Aztán már csak a napot raktuk ki, de azt már nem szedtük le. Nekünk annyira nincs behatárolva, csak szabad játék van fent. Hogy azalatt mit csinál, ő dönti el. Inkább a mozdulások miatt van kint, megyünk-e mamához, lesz-e ma játszótér, lesz-e ma ovi... Szóval igazából nem nagyon szabályszerű, de az biztos, hogy mondat nincs rajta. Én erre értettem, hogy érdemes szabályosan elkezdeni. Igazából csak jeleztem aggodalmamat, hogy én ezt a mondatos formát még sehonnan nem hallottam. De a többiek el is mondták ezt.

Lucy: mi ismételtetéssel tanítottuk az udvariassági formulát. kezdetben a gyerek azt ordítja szörpöt, ma azt mondja kérek szörpöt. Én meg akkor adok neki, ha rám néz, és közben azt mondja, kérek szépen szörpöt. Idővel csak megtanulja. Szociális történetet is csinálhatsz neki képekkel erről. Kisfiú képe, gondol ábrában egy játszótér. Mellé kisfiú képe, mond ábrával szeretnék menni a játszótérre. De a napirendet én nem kavarnám ebbe bele.

Amúgy aranyos a fiam, mostanában nem akar fejlesztést otthon, mutatom neki, látod ott a napirendben. És akkor morog magában, hogyha felnőtt lesz, majd akkor ő rakja ki a napirendet... és gondolom majd nem rak bele fejlesztést!

Sziasztok,
hát, köszi a hozzászólásokat és az észrevételeket.
Tudom, hogy kell a napirend, van most is, mi is két hónapig leszedegettük pontról pontra.
Ezt a szöveges kiegészítést meg majd megpróbálom megbeszélni a Vadasban is, megyünk fel úgyis még a tréningek után egy összegző-kielemző találkozásra (teszteredmények, továbbiak megbeszélése). Elképzelhető, hogy elhajtanak vele, ha ez ennyire kötött.
A leszedegetéssel volt csak gondom, írtam is, miért. Most kint van, mint nálatok, Labolen, de nem szedjük le, csak időnként ránézünk. Többen is írtátok, hogy elhagytátok később.
Lehet, hogy ez a két hónap kevés, amióta csináljuk, de nem megszüntetni akarom, csak a leszedegetéssel gyűlt meg a bajunk.
Az udvariassági formulákat egyébként megtanulta H., azzal nincs gond, csak több kezdeményezést várnék el tőle a beszédben. Viszont mikor korábban felvetettem a PECS-et, többen is írtátok, hogy ez beszédindításra való, nagyon egyszerű szerkezetekre. Olyanokkal nincs gond, hogy "Szomjas vagyok!", "Kérem szépen a Legót!" stb. Nem tudom, akkor most lenne-e értelme a PECS-nek.
Kissé elbizonytalanodtam most, de majd ha megyünk legközelebb a Vadaskertbe, rákérdezek.

Labolen: Mivel mi az olvasás ellenére a nulláról kezdtük a kommunikációt, próbáltam nagyon szigorúan betartani a vadasban tanultakat. Ezért volt annyira konkrét a napirendünk. Igazából meg lett az eredménye és elég hamar le tudtunk mondani róla. Nálunk PECS előtt az innivaló kérése az volt, hogy odarángatott a csaphoz. Képzelheted hogy bőgtem, amikor első alkalommal mondta, hogy "kérek vizet!". Én az ovira is elég részletes napirendet csináltam volt vagy 30-40 kártyánk. Most már nincs otthon napirend, de pl. vasárnap délelőtt is úgy állt neki nagy boldogan gyurmázni, hogy elrángattam a laptop elől és megkérdeztem, hogy gyurma vagy rajzolás. Aztán meg alig akarta abbahagyni, de magától nem kérte.

Champ: szerintem mi egyetértünk. Nálunk amúgy szabad játék igazán csak 1-3-ig van, akkor tévézik, netezik, vonatozik. Akkor pihen, mert ő két éves kora óta nem alszik napközben. Úgy gondoltam pihenjen úgy, ahogy neki tetszik. Aztán úgyis megyünk mamához, vagy a játszóra.

Lucy: szerintem nem gond, ha nem szeditek le. Pecs-et semmiképpen nem kezdeném el egy ilyen jól beszélő gyerekkel. Ha tudja az udvarias formulákat, akkor mi a gond? Hogy magától nem használja őket?
Magától nem fog kitalálni programokat, hogy akkor én most szeretnék ezt vagy azt csinálni, ide-oda menni. Szerintem ehhez kicsi még, és hát azért csak aspergeres. Bocs, hogy itt értetlenkedek, csak tényleg nem tudom mit gondolt elérni a logopédusotok.

Szanya: módosítom a feltöltött ovis napirendi kártyákat. Itt látszik mennyire nem vagyok szakértői szinten, sőt semmilyenen! Nekünk itthon a kép mellett van a szöveg, mert hosszúkás kártyáink vannak... Ó és nyugodtan javíts ki, meg adj építő kritikát, nem vagyok olyan véresszájú ám!

Labolen: Igen, mi totál egyetértünk! Csak van amit nehéz elég egyértelműen lefórumozni! Sebaj, pár hét, és kidumáljuk magunkból a nagy egyetértést!

Labolen, az lehet, hogy nem vagy szakértő, de a férjem az imént mondta, hogy az egyik hsz-dat tegyük plakátra. (Még egyeztetem, mire gondolt pontosan, aztán kérem az engedélyedet.)
Kijavítalak én teljes nyugalommal, csak előbb megyek a közjegyzőhöz a végrendeletemet megíratni. (De csak a tervezett műtétem miatt persze! )
Nekünk is a rajz mellett van már a szöveg a napirendben.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Lucy, a napirend leszedéshez nem kell ragaszkodni, ha ennyire nyomasztja a gyereket, és PECS-eznetek sem kell, csak azt magyarázzuk mindannyian, hogy ha pl. az iskolában az órarendben a következő óra matek, akkor a gyerekkel nem mondatom ki, hogy "szeretnék matekórára menni", mert ez nem opcionális és valószínűleg nem is lenne igaz.

Naaa, lányok, egy kis építő veszekedés...? Olyan uncsi ez az állandó egyetértés.

Vigyünk a talira box kesztyűt és akkor meccselhetünk is!

Király ötlet, viszek egy tartalékot is, ha valakinek nincs esetleg.
Kisstim majd egy ringet légyszi...

Jaj, annyit írtatok, nem tudok mindent elolvasni, semmire nincs időm Persze, ez tök jó, csak én érzem rosszul magam, hogy nincs időm

Tomger, sajnálom anyukád hozzáállását! Nem tudom, emlékszel-e, talán én viszem a pálmát a családi meg nem értésben. Mert nálunk jóformán az apámon kívül senki sem érti meg, mindenki engem néz hülyének. Az apám sem mindig különben, azért úgy egy az egyben nincs meg neki és sokszor bánt ő is. Szóval baromira megértelek! Én tehetetlen vagyok, mi mindent végigpróbáltunk, MINDENT. Aki nem akarja, aki erősen tagadja magában, azt TE (vagy én) nem tudjuk meggyőzni, csak saját magától tud rájönni. Más az, amikor a tudatlanság miatt tagad valaki, nekik hasznosak azok a módszerek, amiket összegyűjtött már sokmindenki. Nálunk nem a tudatlanság miatt tagadnak sajnos.

Labolen, ha jól értem, csak te gondolod, hogy azt fogják talán mondani, hogy ne maradjon 4 órát L., ugye? Én rákérdeznék. Szerintem nem fogják ezt mondani, mert pontosan ezért fogadták be oda L.-t is, hogy ezt segítsék neki. Ha más is van a háttérben, akkor meg arról beszélnetek kell mindenképpen. Én simán rákérdeznék egy óra után, jó lenne, ha legközelebb te is el tudnál menni L-ért és akkor ott hirtelenjében rá tudnál erre kérdezni. Fognak válaszolni!

Elfogadás: nyilván én sem fogadtam el 100%-ban Csatlakozom. Én is érzem a hullámokat magamon, de valszeg ez mindig meg is lesz. És azért, mert enyhe eset a fiam. Mert néha totál NTként viselkedik és akkor azt is várom el tőle, hogy ő legyen éppen NT, pedig nem az.
De nincs ezzel baj szerintem. Lehet, hogy ez nektek nem fog tetszeni, amit írok, de én azt gondolom, hogy egy bizonyos határig nagyon fontos, hogy valamivel többet várjunk el a gyerektől, mint amit éppen tud. Ez az NTknél is így van, csak ott ugye ezt tekintjük normálisnak (pl az oviba beszokás: amiket írtatok, hát az sokszor az NTknél is így van, ők is kiszolgáltatottak, visszatartják a pisit, nem isznak, nem esznek, nekik is sokszor hónapok kellenek, hogy beleszokjanak a helyzetbe, egyedül téblábolnak a sarokban). Az autiknál azért különösen fontos, hogy picit többet várjunk el tőlük (pl az enyhe eseteknél ez az ösztönös elvárás időnéknt, hogy NTként bánok vele), mert csak így fogják tudni megtanulni készség szinten elsajátítani az NT világhoz szükséges viselkedést. Ezt könyvből, fejlesztésen nem lehet megtanulni. Minden gyereknél van ilyen határ, mindenkinél más. Mindenkinek más a célja, de időnként túl kell lépni a gyerek adott, pillanatnyi képességein ahhoz, hogy esélye legyen a legtöbbet kihozni magából. Az autiknak többet kell tanulniuk, mint az NTknek és több szenvedéssel is jár, de megéri!

Szanya: hűha, mit mondhattam...

Kimni: nem ők ezt mondták anyukámnak, hogy ezt akarják megbeszélni. Mert hogy mikor én kérdeztem, hogy biztos megfelelő-e a csoportos fejlesztés a fimnak, ők azt úgy értették, hogy nem lesz-e neki túl sok. Abban bízom, hogy inkább jóindulatúan, csak sajnálják a gyereket, hogy kifárad, és neki akarnak jót. Nem pedig arról van szó, hogy annyira nehéznek tartják és bomlasztónak, hogy emiatt szeretnék kevesebb ideig bent. Ha csak sajnálják, akkor oké, mert veled egyetértve én is úgy gondolom, hogy teher alatt nő a pálma, és igenis minden nehézség ellenére neki egy év múlva napi 6 órát kéne szabályok között eltöltenie. És ezt vagy most megtanulja, vagy nem fog menni a normál suli. Oké, ha nem megy, elvisszük kislétszámúba, de adjunk esélyt a nehezebb formátumnak is. Szóval remélem, ha kicsit erőltetem, megtartják a fiamat 4 órában. Persze sajnálom őt, de muszáj megtanulnia a dolgokat, muszáj beleszoknia, hogy nem csak 1-2 órát kell figyelnie, hanem többet.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Üdv mindenkinek,

Labolen, igen, igazából az a gondom, hogy magától nem szervez bizonyos dolgokat.
Bár, valóban néha sokat várok el tőle talán, nem tudom. Majd még átgondolom a dolgokat, meg menet közben kiderül, mire haladunk. Az igaz, hogy tudja a formulákat, de tényleg az hiányzik, hogy magától vegye elő. Van, hogy előveszi, nem mondom, hogy sosem, de sokszor figyelmeztetni kell.

Szanya, kapisgálom, mire gondolsz, talán tényleg keveredtek kissé a dolgok, de még visszavan a napirendi előadásunk a Vadasban, ott majd igyekszem bővíteni az ismereteimet. Abban maradtam magammal, hogy folytatjuk így nem leszedegetősen a napirendet, aztán bővítem neki ovisokkal is, meg ami még kell. Meglátom, mire van szükségünk és miket mondanak majd még az eddigiekhez.
Igazándiból én úgymond elébe szaladtam a dolgoknak, mert még a tesztjeink sincsenek kiértékelve és az összejövős találkozás sem volt meg, magam feje után kezdtem a napirendezést és az én-könyvet (erről majd talán most lesz szó pont a tréningen).
Ötleteket innen is sokat vettem és olvastam is róla valamennyit.
Személyre, azaz gyerekemre szabott tanácsokat viszont majd csak most fogok kapni, ha október közepén kielemezzük az eredményeket. Még azt is kilátásba helyezték, hogy be kell feküdnünk.
Na, majd kialakul a rendszer nálunk is.
Írjatok nyugodtan, ami eszetekbe jut, minden ötletet szívesen fogadok, most is adtatok kis lökést, hogy még egyszer gondoljam át a napirendezést, köszi .

Lucy: az én ismereteim szerint ez felnőttként is gondot fog neki okozni. Mármint, hogy magától találja ki mikor mit fog csinálni és azt mennyi ideig.

Szanya: módosítottam a napirendet, kérlek nézd meg, hogy jó lesz-e akkor így. Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Labolen, szuper a rajz különben, amit feltettél A béka állati jó
Ja, értem már a fejlesztést. Mindenképpen rá kell kérdezned és ezt tisztázni kell, de szerintem csak L.-t akarták kímélni és nem ők nem tudják kezelni a szitut. Kíváncsi vagyok, mit fognak mondani!
Mi most jöttünk haza a 3. alkalomról, már 6-an vannak, mindegyik helyes, okos, aranyos gyerek, 5 fiú, 1 lány (a kislány szenzációs, odavagyok érte, anyukája mondta, hogy tulajdonképpen mintha már nem is lenne auti, annyira enyhe), a fiam nagyon szeret ott lenni. De még minidg az a baj, ami eddig és sajnos nekem most már nagyon erős kétségeim vannak, hogy ebben fog-e változni, ez is annyira aspis dolog, meg egyéniség is, hát nem tudom. Az a baj, hogy ha nem passzol bele valami feladat vagy teendő a fiam aktuális gondolataiba, tervébe, akkor egyszerűen nem csinálja, kimegy, elmegy, feláll, és még mondja is felháborodottan, hogy de ő most ezt és ezt ELŐBB befejezi és mérges. Meg a kommunikáció is izgi, mikor körben ülnek és irányított téma van, akkor van, hogy nagy erővel jelentkezik a fiam (ha lenne pad, majd' kiesne onnan - gondolom), de amikor szót kap, akkor nem is odaillő dologról kezd el beszélni, hanem olyanról, ami éppen őt foglalkoztatta. Meg ugye feláll valami cselekmény közben és akkor ő most kimegy pisilni, kakilni, inni (nincs az a helyzet, amiben hajlandó lenne várni ezekre), de vissza már nem jön simán, hanem eldalolgat, talál valami bizergálható akármit és elvan vele, úgy kell szólni vagy utána menni. Ezeket mind otthon is csinálja, úgyhogy abszolút pont jól látták őt, valóban ezek a gondjai (ezért is tetszik ez az egész, mert pont azokat a problémákat látják ők is, amiket én is, megvan az összhang).

De, ahogy hallgattam, mindegyik gyereknek más a gondja. Hihetetlen egy sokrétű, szerteágazó betegség, állapot ez. Ilyen gondja, ami nekünk van, másnak itt pl nincs. De nincs két gyereknek, akiknél azonos gondok lennének, ami az egyiknek gond, a másiknak nem az, annyira érdekes ez.

Labolen, írom itt a regényeket, te pedig megoldottad egy mondattal: teher alatt nő a pálma Ja, pont ezt akartam kifejezni, csak nem sikerült ilyen szépen