Téma: Autizmus mindennapok

magántanulóság: én magántanuló voltam, a viselkedési problémáim miatt. Annak egy hátránya van, nehéz utánna beilleszkedni a felnőtt "társadalomba". A tanulás szempontjából jó volt. De nem tudom jelenleg hogy működik. Akkor volt államilag finanszirozott módja, nem kellett érte fizetni. Osztályba nem soroltak hivatalosan, nem voltam benne a naplóban, és egész más szabályok voltak a suliba járásra. És évközben nem kaptam jegyeket, csak vizsgáznom kellett. Egyes tárgyakból felmentettek: nyelvekből, meg tesiből-de a tesi helyett kellett kikérőt hoznom sportegyesületből aszthiszem (de nem emléxem pontosan), és nem feletettek, az írásbeliket megírhattam, és beszámolták a vizsgába, de ha nem írtam meg sem volt semmi. A hiányzásaimat nem kellett igazolni. Csak késve nem mehettem be az órára, és ha bementem nem jöhettem ki óraközben-ezt az utóbbit nagyon nehezen tudtam megvalósítani, sőt soxor nem is. de járhattam az osztállyal, és a suli tanárai tanítottak. és főleg: kérévnyt kellett irni az oktatási minisztériumba, és azt elfogadták és így INGYENES VOLT!!!!

Piros Zsuzsa: Azért ez sem semmi: férj és testvér is érintett... És a gyerek.
Nehéz lehetett azért feldolgozni ezt a helyzetet is.
Amiket írtok a felnőtt érintettekről mind megerősít abban, hogy nagyon kell ápolni valahogy a testvér kapcsolatokat már most. Nem szeretném a lányomat erre nevelni, inkább csak bízom benne, hogy ösztönösen kialakul benne majd egyfajta anyai-testvéri gondviselő természet, és segíti majd a bátyját. És remélem, majd a kisfiam is ilyen segítő lesz, és nem segített.

Labolen:
Szerintem ha van leírt, BNO kódos diagnózisod nem nagyon lehet megúszni a bizottságot. Ha a gyerkőc a spektrumnak azon a részén van, hogy így vagy úgy, de elvsziszed egy diagnózis kiadására jogosult helyre és közösségbe jár (ovi, suli), akkor ők is észre fogják venni az NT-től való eltérést és mehetsz a bizottsághoz! (mi ugye így jártunk!) Az első bizottsági vizsgálatot az ellenségemnek sem kívánnám!

Az én ismereteim szerint nem kötelező elmenni a bizottság elé. Minek, ha felveszik egy nem integráló intézménybe, ami nem kap utána emelt összeget, és fejlesztést sem kap a gyerek. Akkor érdemes, ha van integráló intézmény a közelben, ami felveszi. Én szerintem. De lehet, tévedek...

Labolen:
Igen, én is bízom benne, hogy a tesó egy életre lehet társa és segítsége Zalánnak, de örülök, hogy van egy NT-s gyerekem és szeretném, ha legalább neki lehetne átlagos gyerekkora, felnőttkora. Nem szeretném azt a felelősséget rá hárítani, hogy örökre vigyáznia kell a bátyjára. Nagyon nehéz ezen a téren egyensúlyban maradni, mert tudom, hogy emberileg mindketten profitálnának belőle.

Labolen:
Majd megnézem a bizottságos "behívónkat", de nekem gyanús, hogy menni kell. Ha azt jelentik a jegyzőnek, hogy "szar anya vagy", mert több alkalommal későn értél oda a gyerekedért az oviba, akkor az sem marad retorzió nélkül, ha nem akarod a legjobbat neki! Ez most egy bürokrácia összeesküvés elmélet, 'a la Champ!

Igen, erre gondoltam, mikor azt írtam, hogy nem akarom erre nevelni tudatosan a lányomat, és remélhetőleg a kisebbik fiamat, hogy majd segíteni kell a bátyjuknak. De valahogy nálunk ez természetesen belém ivódott, hogy a rokonokat támogatjuk. Ezért is bízom abban, hogy a lányomban is kialakul ez magától. Nekem a bátyámék itt laknak két percre, anyukám 10 percre, remélem, hogy a gyerekeimnek ez lesz a természetes, és valahogy maguktól is ilyen életformát választanak majd felnőttként, hogy közel egymáshoz.
De ahogyan mi sem választhattuk az életünket, úgy azt gondolom, hogy a lányom sem választhat. Nem tudatosan, de azért csalódnék benne, ha felnőttként magára hagyná a testvérét. Nem gondolom, hogy vele éljen, vagy ilyesmi, de azért hetente legalább egyszer ránézhet a bátyjára, vagy odatelefonálhat, szóval hogy igenis tartsa szemmel kicsit. Persze ha lesz felesége a fiamnak, vagy míg mi élünk a férjemmel, akkor ez nem olyan szoros odafigyelést igényel, de ha egyedül állna a világban a fiam, akkor azt hiszem igenis abban kell bíznom, hogy a testvérei vigyáznak majd rá.

Én úgy gondoltam ezt a bizottság kikerülés dolgot, hogy amíg csak a pszichiátriáról van diagnózisod, addig azt senkinek nem kell megmutatnod. Az oviban mondhatod, és ha szerencséd van, mint Kimninek, nem küldenek el. (Vagy most szeptemberben...) Szóval, hogy addig csak a fióknak szól. Ha be vagy jelentve a mák-hoz, szerintem még akkor sem kerülsz a bizottság elé. Vagy ezt már rosszul tudom?

Amúgy ha voltunk, akkor már kötelező visszamenni? Nem sunnyoghatom el a suli előtt?
És ha viszek új orvosi papírt, amin az áll, hogy nem autista?

Mármint, hogy csak viselkedés, és magatartászavaros, vagy ilyesmi. Vagy idegrendszere kissé fejletlen. Szóval valami persze legyen, csak nem az asperger szó. Vagy naív vagyok megint?

Ha sni-s gyereked van, akkor az iskolaérettségi vizsgálatot meg sem csinálja az ovi, csak a bizottság. Ha egyszer tudnak rólad, akkor visszahívnak, mert azt tudják, hogy a mi gyerekeink nem gyógyulnak meg. Azt hiszem Edina írta, hogy a bizottság nem hatóság, ők tuti nem büntetnek, de kapcsolatban állnak pl. a jegyzővel és ő már bír hatósági jogkörrel. Én egészen jóban vagyok a nálunk illetékes bizottság vezetőjével, nekünk ugyan ez a téma már mindegy, de ha szeretnéd, akkor megkérdezem ez a kötelező-e megjelenni dolgot.

No de csak akkor lesz sni-s a gyerek, ha már voltál a bizottság előtt. Én úgy gondolom, hogy ha pszichiátrián kapsz diagnózist, akkor nem kötelező elmenni a bizottság elé. Ha van integráló intézmény, akkor igen, akkor érdemes elmenni, de nekünk csak a hátrány van az sni kódból.

Nem kell megkérdezni, szerintem biztos kötelező elmenni. Nehogy azt higgyék, te nem akarsz menni, csak egy ismerősre hivatkozol...

Más téma: Egy hete újra adom az espricot a fiamnak, igaz csak napi egyszer, mert annyira utálja szegény az ízét. (aki adta, mivel adta?)
Szóval lehet butaság, de én úgy látom, hogy jobban beszél tőle. Tegnap tök spontán közölte, hogy: "Anya képzeld, mikor napos vagyok az oviban, azt mondom, hogy jó étvágyat." Ez már olyan összetett mondat, hogy namég! És eddig, ilyet nem mondott, pláne, hogy a múltra vonatkozott, és élményt oszt meg.
Most meg szépen kérdezte, hogy Anya, mikor lesz kész a hal? És nem kiabálva, hogy halat! vagy ilyesmi, ami eddig ment.
Szóval nagyon örülök, és szegénykém emiatt eheti tovább azt a borzalmas ízű dolgot. Szegény amúgy sem érti, minek kell ennie, mert nem beteg. Mondtam, hogy azért, hogy kevesebbet kiabáljon!

Mi is Espricot adunk neki, ő simán lenyeli a bogyókat. Amikor elkezdtük , nem tűnt fel különösebb változás, 2 hónap fogyasztás után elhagytuk 1 hónapra, és ekkor már feltünő volt, hogy nélküle többet tekergett, figyelmetlenebb volt, kevésbé lehetett vele szót érteni.
Azóta folyamatosan kapja, napi 2 szemet adunk.

Sajnos nekünk nem tudja lenyelni. Pedig már folyamatábránk és videós segítség is van erre. Mondta is, hogy nem tudja...

Kimni,
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Marco, és mindenki aki leírta a személyes tapasztalatait az érintett családtagjairól: Köszönöm az őszinteséget, mindenképpen hasznos erről az oldalról is megismerni a helyzetet.

Kimni, Marco, Labolen:

Megint elszállt egy csomó beírt betűcském!
Én az öcsémről írtam, aki a 90-es évek elején "csak" hiperaktív diagnózist kapott, ma tuti megkapná az aspergert. Nagyon tipikus!
Beszéd 3 évesen indult, a 0 szóról két hét alatt jutott el arra a szintre, mint ma, gyűjtögetett!
Zéró barát, beszűkült érdeklődés (repülés és katonaság), 16 évesen diszkalkulia diagnózis (ez mondjuk megváltás volt, eddig nekem kellett vele matekoznom, birka türelmem van, de iszonyú volt: 12 évesen alapműveletek színes korongokkal, stb.)Mindezek ellenére 130 feletti IQ és fotografikus memória.
Olyan helyes, sportos, jóképű srác, de nem volt még barátnője, szerintem azt sem tudja mit kezdjen a helyzettel.

Bizottság előtti megjelenéshez:
vizsgálat alapvetően kérelemre indul, kérheti szülő, oktatási intézmény.
A szülőt minden esetben értesíteni kell, akkor is ha oktatási intézmény kérte és jelen lehet, sőt átlagkereset és utazási térítés is megilleti.
Ha oktatási intézmény kérte a szakvéleményt és szülő nem viszi a gyereket, jegyző lépni fog.
A szülő kérésére akkor vizsgálnak, ha kéri, és megindokolja, hogy miért.
Ha SNI minősítést kap, be fogják hívni kétévente és intézmény váltásokkor is.
Jól meg kell gondolni szülőként, hogy kérjük-e, ha határeset a gyerkőc, mert kikerülni, szinte nulla eséllyel lehet.

Bundáskenyér:
Nálunk évente hínak vissza.
Nekem az ovi értesítette a fura viselkedés miatt a nevelésit, így a diagnózist sem tudtam eltitkolni. Amint megvolt Vadasból a papír, anélkül, hogy nekem szóltak volna, értesítették a bizottságot. Tök megijedtem, hogy jött onnét a "behívó"! nem jutott eszembe, hogy nem viszem, nem feltételeztem rossz szándékot sem az ovi, sem a bizottság, sem a jegyzőnk részéről.
Az iskolaérettségi vizsgálatra idén márciusban Apa vitte, nem engedték be a felmérés idejére a gyerekhez, rendesen alul is teljesített, de így is megütöttük az integráló sulihoz szükséges mércét.

Más:
Nem tudná valaki feliratozni a DB-ba feltöltött képeket?
Mindösze 4-5 nevet tudok archoz rendelni a taliról, pedig Latka szobájában jót beszélgettem Sünöcskével és még egy anyukával, szégyen, nem szégyen, nem tudom a fórumos nevét, de az arcát megismerném.