Agiviki:
Az én fiam az ovi első 1,5 évében senkivel nem tartott fenn direkt kapcsolatot. Tudta az óvónénik és a gyerekek nevét (nem beszélt, de a csoportképen megmutatta őket), nem volt soha "hiszti", ha reggel mentünk, de az oviban lefeküdt a heverőre és csak enni és mosdóba kimenni kelt fel onnét.
Egyedül a mesés és bábos foglalkozások érdekelték, a diavetítés és bizonyos feladatok a tornaórán. De végig "ott volt a füle és a szeme". Ezt az óvónénije mondta így. Miután beindult a beszéd, szépen lassan előjöttek az élmények az első naptól, és a beszéddel jöttek a kortárs kapcsolatok. Amikor már kicsit tudott kommunikálni a gyerekekkel, akkor érdekes lett az ő szemükben és a hóna alá nyúltak, főleg a lányok. Az utolsó két oviévben, már kereste a kedvenc csoporttársakat, de ha megkérdezzük ki a barátja, azt mondja az óvónénik, gyerekek közül senki. Pedig egy-két kislányhoz nagyon kötődik, de nem tudja, hogy ez a barátság. Nálunk így alakulgat, a mai napig is , de ez persze nem törvényszerű.
Már ő nyit gyerekek felé, egyenlőre utánozz, amit ők csinálnak, de ez lesz az útja a beilleszkedésnek és ha ügyes, akkor az elfogadásnak is.
Nálunk a 2 évvel fiatalabb lány tesóval első pillanattól fogva ideális a viszonya: ha őket együtt nézzük, nem látni, hogy Zalánnak vannak gondjai. Szerintem a hugi az igazi, egyetlen barátja, de ebben benne van az is, hogy őt születésétől fogva ismeri. Nagyon jó tesók, de komolyabb dolgokban Gréti, a kisebb a megbízhatóbb, benne nagyobb a felelősség tudat. Viszont van betyárbecsület, nagyon összetartanak: ha valami gubanc van, vagy nem mondják el, hogy ki volt a rossz, vagy mindkettő a másikra mutat.

Azt mondják, az autik nem hazudnak. De füllentenek, mert félnek a következménytől: anya vagy apa mérges lesz!