Téma: Autizmus mindennapok

Edina, Champ: ügyesen kivágtátok magatokat a helyzetből. Nekem ezt még tanulnom kell. Remélem, ahogy nőnek a gyerekek, egyre kevesebbszer lesznek ilyen "incidensek".
Champ: az ovis szereplése a fiadnak első olvasásra szomorú, de valóban büszke lehetsz rá, hogy ő megpróbálta és nem adta fel. Majd legközelebb jobb lesz biztosan!
A mi ovis ballagásunkon láttam, hogy a többi kislány milyen boldog, hogy szerepelhet, és büszke, hogy tudja a verseket, szinte dugároztak. Az én lányom egyszer került sorra ( a többi lány sokszor), a többiekkel együtt mondott egy verset, de közben mérges arcot vágott, vagy elfordult. Közölte velem, hogy azért v(is) volt mérges, mert én mosolyogtam rá! És az egész a háta közepére hiányzott. Itthon pedig sokat énekelte a ballagási dalokat.

Champ: Szerintem is nagyon-nagyon ügyes volt a kisfiad! már az is csodálatos, hogy tudja az összes gyerek szövegét! és tényleg nem adta fel!
Kistim: Remélem, hogy egy csoportban lesznek a gyerekek, mi is hétfőn - kedden leszünk délelőtt!
Elvileg egy hónapban egyszer lehet a tükrön keresztül nézni a gyerekeket, én ugyan gyakran leselkedtem, nem szóltak rám, de szerintem nem vették jónéven.
Kimni, szuper, hogy viszel minket. Már csak egy kérdés, Jázmin esernyőre csukható babakocsija befér még? Sajnos hazafelé az kell, mert nem sétál 10 méternél többet.
Gyakran meg is bámulnak minket, hogy egy ilyen korú gyerek már nem babakocsizik, Jázmin pedig kifejezetten magas kislány, egyébként is idősebbnek látszik.

Szanya, elhoznád a mappát 24-én is?
Érdekes, ezt a Hol a ... kérdést nagyon sokszor és jó helyen is használta azóta, de mégsem érzem még életszerűnek. Még ha stimmel is az adott szitukban olyan furcsán betanult. Hiányzik belőle valami, ahogy mondja, még nem fogalmazódott meg bennem pontosan (de félek az értelem).

Gergő álló nap ugyanazokat a mondatokat kántálja.
Mondja már Valamelyikötök, hogy ez nálunk is így volt és aztán ez szépen megváltozik!
Játékát most egyébként az jellemzi, hogy bármilyen hosszúkás tárgy a kezébe akad az valamilyen vonat/metró/villamos vagy hév és keres hozzá valami sínekre emlékeztető mélyedést és abban húzogatja. Ha ezt megzavarom égtelen hiszti.


Más. Ovit nyűvő anyukák:
Ma lesz az új ovinkban a szülői értekezlet. (A legfontosabb tudnivalók, jelválasztás, szeptemberben lesz mégegy.) Azon tépelődöm mit is mondjak. Azt hiszem leginkább most nem mondanék semmit, majd csak ősszel. De ha mégis kellene? Ti mit mondanátok?

Glor, persze, befér hát, jó nagy kocsi! És ne gondold, hogy ilyenkor már nem mennek babakocsiban! Itt van NT kislány, akit 3 évesen még azzal hoztak oviba simán! Az érintett fiam még 4 évesen is inkább ült a babakocsiban, a 2 éves öccsét meg cipelte a férjem a nyakában... Nekünk is sokáig kellett nagyon.

Champ, nagyon ügyes a kisfiad!!!

Manka, tudom, beszéltünk már arról, hogy ebben az anya te tehetsz mindenről-ben hasonlítanak a gyerekeink (a lányod és a fiam), viszont nekem az jutott az eszembe, hogy amióta olyan nagyon erősen ráálltunk az érzelmekre (1 éve) itthon főleg (sokat magyarázok neki ilyenekről, rajzoltam sokat erről, állandóan téma), mára sokkal jobb a helyzet, már csak ritkán mond ilyet, hogy "miattad van" meg "nem szeretlek". Már értékeli a mosolyt is, az ölelést is és már igényli. Azért jutott ez az eszembe, mert a fiamnak még a kezét sem foghattam meg 1.5 éve, úgy viselkedett velem,mint valami idegennel, nulla érzelmet mutatott felém, sőt, még bántott is sokszor szavakkal. Napokat sírtam át magamban, hogy miért van ez, aztán erre nagyon ráálltam az AS felfedezése után és hihetetlen nagyon javult, sőt, majdnem eltűnt teljesen ez a viselkedése (persze, a fejlesztéseken is foglalkoznak ezzel, mert én mondtam, hogy ez nagy baj). Szerintem nálatok is fejleszthető!

tomger,
én most még nem mondanék semmit a szülőin, de persze ezt neked kell eldöntened. Nálunk az augusztusi szülőin még nem volt meg a diagnózis, igy senkinek nem mondtam semmit, a novemberin viszont előzetes megbeszélés alapján az óvónő fantasztikusan érzékeltetve a helyzetet elmondta a szülőknek hogy van egy kisfiú a csoportban akinek ilyen és ilyen nehézségei vannak, ezt igy hivják és hogy Gergő az. Akkor már el tudták mondani, hogy a többiek nagyon szeretik, hogy nem bántja a többieket, és mennyire sajnálják a többiek hogy nem beszél és nem tudnak vele játszani, s mennyire szeretnének segiteni neki. Többen elsirták magukat a szülők közül átérezve a helyzetünket, s volt aki azt mondta, hogy ne haragudjak, de nekik az csak jó, hogy mi ott vagyunk, mert a gyereke legalább megtanulja hogyan viszonyuljon egy kicsit más gyerekhez is, ezáltal ők is csak tanulnak, többek lesznek.
Szóval szerintem ha el akarjátok mondani, akkor az óvónőnek kellene elmondania, mert rá mindenki hallgat, hisz neki, s persze a mondandó tartamától is függ, hogy reagálnak a szülők.

Kimni: ügyi vagy, hogy ekkora változást értél el a fiadnál! Majd beszélhetnénk róla, hogy Te hogy csinálod. Most mi is rágyúrunk erre, mert a fejlesztő ped. is ezt emelte ki a legfőbb hibának, hogy nem érti az érzelmeket, másokét, és néha a sajátját.
Tomger: a kisfiadról látszik, hogy más, mint a többi? Mert ha igen, egy jó pedagógus leszűri mindjárt az elején. Az én vélemyényem szerint ilyenkor jó tiszta lapokkal játszani. Mi így jártunk tavaly a fiammal. Felvették az oviba és utána volt egy ismerkedéses nap. Az óvó néni pár perc után leszűrte, hogy a fiam nem egy átlag kisfiú és rögtön családlátogatásra akart jönni. (Aztán kiderült, hogy figyelmeztetni akart: az ő óvó néni társa nem toleráns az ilyen gyerekekkel és ha lehet, vigyem el onnan! Így kerültünk a mostani ovinkba, ami integráló és szuper!)

Tomger, elviszem.
Ugyanazon mondatok kántálása: nálunk az volt (van), hogy kitalál valami jó kis ritmusos "mondókát" és mikor olyanja van, vagy eszébe jut, akkor mosolyogva (mintegy jó poénként) elverseli. Egyébként általában tényleg jópofa dolgokat talál ki, csak egy idő után azért már sok. De régebben sokkal többször ismételt, most már a "megfelelő" helyzetben mondja el néhányszor.

Ovi: szerintem a szülőin nem kellene szóba hozni, legalábbis Neked biztosan nem, max. az óvónőnek. De én úgy vagyok vele, hogy ha a gyerek nem agresszív, nem hangos, akkor minek is kell ezt a szülőkkel kitárgyalni? A lúdtalpat/származást/vallást sem beszéljük meg a szülőtársakkal.
Nálunk annyit mondtak az óvónők, hogy lesz SNI gyerek a csoportban. Senkit nem érdekelt, hogy milyen SNI. Persze most jönnek az újak, a kicsik. Érdekes lesz, hogy most lesz-e kérdés? De az óvónők ügyesek, majd megoldják.

Glor, ez tényleg így van, nagy gyerekek is babakocsiznak. A barátnőm annó a 3,5 éves fiát szépen feltolta (billegtette) hozzánk a lépcsőn, mert még azon sem volt hajlandó feljönni. Pedig teljesen NT.

Jó az ilyen szülői közösség.
Az én fiamtól másodikban egyes szülők szó szerint el akarták tiltani a gyerekeiket. A tanárnő is ledöbbent ezen, meg én is. Szerencsére a gyerekek meg nem hallgattak a szüleikre.

Minden gyerek más. Az én fiamat már nyolc hónaposan be kellett szíjazni, mert nem akart bennmaradni, menet közben, amíg toltam, ki akart szállni, noha járni még nem tudott. Olyan volt a szíj, hogy simán mozoghatott benne, még megfordulva fel is tudott térdelni.
Az etetőszékben is be volt szíjazva mindig.
És megszokta nagyon. A babakocsit elhagytuk hamar, az etetőszékkel meg az volt a vicc, hogy már rég maga mászott bele, két évesen, de ha beült becsatolta magát, és ha befejezte, akkor engedélyt kért a távozásra, én megadtam, és akkor kicsatolta magát, és kimászott.
De talán ezért nem volt gond a biztonsági öv használata az autóban, simán elfogadta azt is, és mai napig is rendesen becsatolja magát, bár a nagyszülők próbálják néha leszoktatni róla.

Ovi: bocs, én az óvónőkre gondoltam, ha ők még nem tudnák...
A szülőknek én nem mondtam el, az óvó néni elmondja, ha akarja a szülőin.

Kisstim, jól írta Glor, havonta egyszer lehet nézni a gyerkőcöt, esetleg eleinte sűrűbben, de aztán havi 2 napból választhatsz, hogy melyik nap jó Neked nézni és konzultáció is általában akkor van. Megbeszélitek a gyógypeddel a dolgokat. Felteheted a kérdéseidet, meg ők elmondják hol tart a gyerek. Én sem jöttem haza amíg Mimi ott volt, hanem a Savoya parkban elintéztem a dolgaimat. Auchan, posta, stb. Azt nem tudom van e ott WIFI, de sztem van.
Glor, Mimi is sokat babakocsizott, most sem sokat gyalogol, de általában autóval vagy biciglivel megyünk mindenhova, rövidebb távon meg már hajlandó jönni. Az oviban még sétálni is elviszik több km-t, pedig tavaly még cipelni kellett. Most már 4 és fél éves és 17.5kg. Egyszerűen nem bírom el...
Tomger, lehet, hogy én nem figyeltem, de integráló az ovitok vagy sima? Az integrálóban egyértelmű, hogy van kicsit más gyerkőc is, de a sima oviba is az óvónők dolga erről beszélni a többi szülővel.

Dreamer: mi el sem indulhatunk addig az autóval, amíg nincs mindenki bekötve! A fiam nagyon szigorúan ellenőrzi. Ha valaki nincs becsatolva a következő mondat hagyja el a száját: "Biztonsági öv, mert úgy biztonságos!" - idézet a Dóra, a felfedező című meséből.

Ovis őszinteség: mi nem jelentettük be az oviban nyilvánosan a dolgot, igaz, még nem volt diagnózisunk, amikor oda kerültünk. Mivel az ovi észlelte elsősorban a szoc. problémákat (otthon nem volt túl feltűnő) és ők hívták ki nyílt napra a nev. tan.-ból a gyógyped.-et, rögtön tudtak mindenről. Mi mindig csak a vezető óvónővel és a saját óvónéninkel beszéljük meg a dolgainkat, de tudom, hogy az óvónők megbeszélik egymás között. A többi szülők közül csak annak mondunk bármit is, akivel jóban vagyunk, a gyerekek összejárnak ovin kívül is.
Volt olyan óvónőnk, aki, amikor még nem tudták konkrétan, hogy mi van a fiammal, nem nekem, a nővéremnek azt mondta, hogy spec. oviban a helye, nem tudom mit erőltetik a mi intézményünket a szülők. Tesóm azt sem tudta, hogy mondja el nekem, nem akarta, hogy kiboruljak. Beszéltem az óvónővel, azt mondta, hogy ő csak jót akar a gyereknek, mert ők az NT-s gyerekere tanultak a fősulin, az olyannal mint az enyém nem tud mit kezdeni. Aztán végül is ez az óvónéni is végigcsinálta velünk a Vadasban a szülőtréninget, de a fiamat áttették egy másik csoportba. Jobb is így neki!

Edina, gondolom erről tudsz, de azért bemásolom:

ÁLLÁSLEHETŐSÉG GYÓGYPEDAGÓGIAI ASSZISZTENSNEK

A Laborc Általános Iskola (1035 Budapest, Vihar u. 31., www.laborciskola.t-online.hu/) gyógypedagógiai asszisztenst keres kis létszámú, integrált osztályba. Autizmussal élő gyermekekkel kapcsolatos tapasztalat a felvételnél előnyt jelent. További információ és jelentkezés:

Fikár Ildikó igazgatónőnél (06-70-407 4071) vagy
Theobald Borbála igazgatóhelyettesnél (06-20-389 9418)

Köszönöm a tanácsokat. Megvolt a szülői.
Vegyes csoportos ovi, integráló. A mi csoportunkban csak 5 kiscsoportos lesz.
A mai szülőit csak a kiscsoprtosoknak tartották (nagy ovi 5 csoporttal), rövid tájékoztató az összes új szülőnek, majd csoportokra bontva még a saját óvónőinkkel beszélhettünk.
Itt végül az 5 új szülőnek összefoglaltam fiam nehézségeit és teljesen pozitívan reagálták le. Remélem ez így is marad, bár a többi szülővel csak szeptemberben találkozom.
Nem akartam volna beszélni rólunk, de óvónők kifejezetten kérték.

Champ.
Igen , de jövőre már nem lesznek osztálytársak Bálinttal.
Ebből most nagy gond van nála .Kikéri magának, hogy Ő nem auti. Bálint meg igen .Nem akar semmilyen eszközt használni, ezért most sokkal nehezebb vele . Lázadó korszakban van.
Édes volt ,. azt mondta, hogy
-Tudod anya , régen Én is autista voltam, de már nem .
-Mikor voltál te autista ?
-Mikor a vadaskertbe jártunk. De már nem vagyok.

Megint feladta a leckét ezzel.


Glor.
Igen tudom, Köszi .

nol.hu/mozaik/az_autizmus_talan_gyogyithato

Ez most találtam

Valaki kérdezte az óvis csoportot a Koraiban.

Mi mikor oda jártunk 2-3 havonta volt hospitálás a gyógypeddel , előtte meglehetett nézni detektív ablakon keresztül.
Régen nekünk nem engedték csak ezeken a napokon , nézni a gyermeket.
De mivel Én mindig megvártam , ha volt lehetőség pluszban , akkor néztem.

Glor

A babakocsi témához annyit hogy az énfiam tegnap volt 4 éves és jó magas fiő ráadásul én mostanában kezdtem el megint tologatni és mindenki azt gondol amit akar tök kicsi babakocsiba ráadásul de így magamnak könyítem meg egy kicsit az életet. Nincs annyi cirkusz a városba.

Tavaly nyáron még simán tologattuk Zolikát a babakocsiban, annak ellenére, hogy volt testvérfellépő is, és azon is elutazgatott. Ha a kicsi ki akart jönni, és ez bizony előfordult, akkor Zolika ült bele a kocsiba, volt, hogy el is aludt. Mondjuk a mi kocsink hivatalosan bír 17,5 kg-ot (most annyi), így nem kellett attól félnem, hogy leszakad alatta.

A nagyfiamat meg anno 3,5 évesen az oviból toltam haza (2,5 km-re volt tőlünk az ovija)nap, mint nap, pedig neki semmi baja, de így el tudtam menni vele vásárolni is, amivel együtt volt az 3-3,5 km is olykor.