Téma: Autizmus mindennapok

Kimni, sztem úgy nem lenne jó. Egymás után szinonímákat mondj csak, ami pont ugyanazt jelenti, így jó esetben megtanulhatja a rokonértelmű szavakat.
Kérem...add ide..hozd ide
Nézd ott a .. látod a ..(mi most ilyeneket csinálunk)
vagy magasabb szinten
dob...hajít
fut... szalad
de fontos, hogy amihez kötöd a szinonímát az már biztos tudás legyen.


Azzal hogy Nimród, vedd fel a cipőt összekötheted hogy Fel kell venni a cipőt.
(De, hogy Nimród vedd fel a cipőt azután ne jőjjön hogy vegyétek fel a cipőt. Mert a személyek különböznek.
Ha azt akrod, hogy fogja hogy TI hozzátok intézem a kérést, amiben Te is benne vagy akkor mondd hogy:
Nimród és XY (bocs nem emlékszem a kicsi nevére)vegyétek fel a cipőt! ...2mp Vegyétek fel a cipőt! Esetleg Nimród Vedd fel a cipőt, XY vedd fel a cipőt!..2 mp...Vegyétek fel a cipőt.

Idegennyelvnél mindig 1új nyelvtani szerkezetet tanulunk. Tudom ez anyanyelv, de mint látjuk a mi gyerekeinknek nem megy ez annyira jól csak ki ki épp más szinten bajlódik...
Ez két külön probléma amire itt rákérdeztél:
1. a KELL (hiszen erre tök jó én könyves képeket lehetne gyártani, mi mindent kell, ennek már csak a fantázia szab határt)
2. TI csináljátok (itt nem tudom, hogy a Tsz/2 személyt nem érti, vagy autiknál úgy tudom gyakori, hiányzik neki, hogy őt külön megszólítsák. Ez utóbbi talán a nehezebb, de szerintem ezesetben is az a megoldás hogy idővel a megszólítás megpróbálod elhagyni, amikor már nem mondod a nevét akkor még minden egyéb gesztussal nézéssel stb utalsz rá hogy ez Rá is vonatkozik, végül elhagyod a + gesztikulációt is)
Egyszerre csak egyik nyelvtant tanítsd. Ha már biztos az egyik, akkor lépj a következőre.

Sziasztok!
Bocsánat, de teljesen más téma: tudna valaki állatkertes napirendi kártyához képet küldeni? Ha jól emlékszem volt a hetirendes naptárhoz is a sablonok között, de most másik gépem van, s persze ezen semmi nincs rajta, ami kellene, holnap pedig megyünk az ovival kirándulni állatkertbe meg hajózni, s jó lenne a napirendi kártya, de nem akarok fényképes fővárosi állatkertes napirendi kártyát csinálni --- ha van valakinek ilyen bm-es képe, légyszi küldje át a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. cimre! Köszönöm!

Tomger, köszi a tanácsot, teljesen érthető. A KELL és a TI két külön dolog, külön is kell tanítani, világos, így fogom csinálni!

Labolen, nem akarok itt érzelgős lenni, de komolyan könnyet csaltál a szemembe Nagyon köszönöm a megértést, a bátorítást! Olyan jól látod a helyzetet, valóban pont az zavar, amiről írtál és hidd el, hogy iszonyú kevesen értik meg, mert tök jól látod, mindenki csak annyit lát, hogy "ezt és ezt az én férjem is csinálja, tipikus pasi", valóban, általában ez a reakció, hogy szedjem össze magam, minden pasi ilyen. A legszebb, amikor elkezdenek irigykedni, hogy milyen klassz férjem van, nem jár el haverokkal, nem iszik, mindent a családnak rendel alá (persze, ez igaz, ebben tényleg nagyon klassz, de ettől még nem tudja ellátni önállóan a feladatait). Meg miért nem járok el barátnőzni, meg kikapcsolódni, egyből megoldódna minden baj a házasságunkban. Ezért nem járok el barátnőzni, mert ezt hallgatom

Az anyukáddal kapcsolatos érzéseidet, tökre megértem. Szerintem ez a téma valami olyasmi, amiben az szülő szava többet ér, mint a férjjé. Hiszen a férj, az Apa ritkábban van a gyerekkel napközben, valóban jóval kisebb része van a nevelésben, mint az anyának, de a nagymamának nálatok van szerepe a hétköznapokban is és ő már felnevelt téged, valahogy mégiscsak nagyobb tekintélye van szerintem is az ilyen kérdésekben. Főleg, ha megbízol benne. Nagyon aranyos anyukád lehet, irigykedem ám

Tegnap megkaptam a fiam logopédiai eredményét. Interdentálisan (két fogsor között kicsúszó nyelvvel) mondja ki az sz, z , c betűket és egyperdületű az r betűje.
Úgy elgondolkodtam ezen, mert 1 éve valóban így beszélt, nem volt tiszta sz,s, z, zs, c és cs sem és r betű helyett csak l volt. De mostanra ezek eltűntek és, ha figyel, gyönyörűen ejti az összes betűt, pörög az r is, bár nem olyan szépen, de nekem sem pörög beszéd közben olyan szépen, nekem sem szép az s és sz betűm, de nem kellett logopédiára járnom. Azon filózom, hogy a logopédus nem tudta, hogy ASes a fiam és nyilván nem figyelt, nem akarta az egészet, elhadarta, amit kértek tőle, stb stb. Szerintem bemegyek beszélni a logopédussal, hogy vajon akkor is járatni akarja-e a fiamat, ha tudja,hogy ASes. Azért fontos ez, mert a fiamnál a logopédia nem megy jól, utálja, főleg a feladathelyzetet és szegénynek jövőre túl sok lenne már, lesz gyógytorna, Ayres, auti spec egyéni, auti spec csoportos, lesz egy sport óra (még nem tudom, milyen) és akkor még menjen logopédiára úgy, hogy valójában ki tudja ezeket mondani, ha figyel és szépen is tud beszélni már? Főleg, hogy neki nagy stressz logopédiára járni (tavaly voltunk pár alkalommal és gyűlölte, tiszta ideg volt, ha menni kellett).

Kimni, szerintem a logopédus nem fogja "kérni", ha megmondod, hogy AS-es.

Szanya, nem is gondoltam erre, de való igaz A gyógytornától is parázom csöppet, mert egy hajcsár nő a gyógytornász, akit utálnak a gyerekek, sokan sírnak is az óra előtt, mert annyira kötött és nem játékos, emeld a lábad 10x stb - ezt nem fogja éppen csípni a fiam, mégha magára is erőlteti és megcsinálja, utána ő aznap használhatatlan szokott lenni, ha ilyen szituban kell helyt állnia.

Egyébként abszolút megfigyelhető, hogy a fiam szuperül kompenzál, de valami olyan szinten kifárad ebben, mintha maratont futott volna. Ha meg eleve fáradt, na akkor nem bír kompenzálni, ezért én pl reggelente nem keltem fel sosem, hagyom aludni (7 körül kel magától).
Tegnap megint bepisilt az oviban, de olyan rendesek az óvónénik, olyan diszkréten kezelik ezt, a fiam sem frusztrált már ettől, nagyon megnyugtató ez nekem. Ellenben megbeszéltük az óvónővel, hogy emiatt sem jó a fiamnak az összevont csoport, mert másik szobába mennek elvileg jövő héttől (vége a tanítási évnek), az óvónők is hektikusan jönnek-mennek, más gyerekek is lesznek, a saját csoportjából csak 9-en lesznek (a barátja nem lesz) és akkor még eleve sokszor bepisil, kijár alvás közben 4x pisilni (és könyörög az ötödikért), hát ezt így hivatalos papír nélkül nem fogják tolerálni mások, más óvónők, aztán a gyerekek sem, akik nem ismerik. Úgyhogy nekünk nincs összevont csoport, jövő héttől itthon lesznek a gyerekeim... mert ugye a kicsi sem megy, ha már a nagy itthon lehet, nálunk ez kivitelezhetetlen. 2 hétig tévét fognak nézni, mert nekem még júni végéig dolgoznom kell (utána táppénzre megyek szept 1-ig).

Képzeljétek, a kicsi most lesz 4 éves és pénteken lesz élete első zsúrja Az Öböl parkba szervezem, piknik jellege lesz, csak lesz torta is, meg halk zene. Mindig akkorákat koppan az a bizonyos kő, amikor látom a kicsit már 4 évesen barátkozni (van egy kisbarátja, akit mindenáron el akart hívni a szülinapjára és vele játszik egy csomót), látom őt gyerekek között elvegyülni, délutánonként azzal várnak az oviban, hogy milyen aranyos, jófej, kiskópé is ő. Hiába tudom, hogy ő NT, mégis minden alkalommal egy furcsa felszabadulást érzek, amikor az itthonunkon kívül is látszik, hogy NT, megkönnyebbülök. Ezért is értem meg, hogy amíg egy tesóról nem lehet tudni biztosan, hogy NT-e, minden jel aggaszthatja a szülőt, de az NT jelek meg megnyugtatják. Nem tudom, hogy valaha el fog-e múlni, vagy majd amikor 17 évesen bemutatja azon a héten az 5. barátnőjét, akkor is minden alkalommal megkönnyebbülést fogok-e érezni Azért a zsúr miatt picit izgulok, ez az első igazi zsúrunk (volt a nagyfiamnak, de az olyan volt, amit én akartam, nem ő, neki mindegy volt, ki jön el és ki nem és nem is volt olyan nagyon igazi).

Én egy megrögzött ellenálló vagyok. Az az igazság, hogy ha egy hajcsár a gyógytesitanár, akkor én kimondottan örülnék, hogy az én fiam nem hagyja magát. Újítson be valami kis pedagógiát ill. motivációt a repertoárjába. Minek megy az ilyen pedagógusnak?
Komolyan, bizonyos szempontból kimondottan előnyös, hogy a fiamnak papírja van arról, hogy ő egy szabad lélek. Megteheti azt, amit én annó nagyon szerettem volna, de nem mertem.

Én inkább beviszem az oviba. Nektek ez nem olyan jó, mint nekünk, úgyhogy megértem, ha nem mentek, de én örülök, hogy ott az asszisztensünk, aki menedzseli. Akkorát fejlődött ez alatt a félév alatt, hogy hiba lenne nem járni! Szerencsére az oviban minden óvónő ismeri és nagyon aranyosak vele, ezzel nem lesz gond. A gyerekek sajnos nálunk is elmennek, néhányuk miatt nagyon szomorú vagyok. De remélem, hogy talál más "pótnagytestvért".

A zsúr miatt irigyellek! Azt hiszem, nekünk ilyen nem lesz. Legalábbis pár éven belül biztos nem.

Szanya, ha lenne valaki fix felnőtt a fiam mellett, mint nektek az asszisztens, akkor én is bent hagynám őt, szerintem jól teszed, hogy viszed őt oviba, ha ott lesz az asszisztens, meg ha a többi óvónő ismeri! Nálunk az a baj, hogy nincs hivatalosan bejelentve, csak a mi óvónénijeink tudnak az ASről. Amúgy nem is olyan sokára már nem lesz sok kétség többet, hogy mi lesz a sulival, hiszen ősszel elküldenek minket a nevtanba és ha ott úgy látják, hogy sni-s legyen, mert olyan zavart találnak rajta (pl nem látják iskolaérettnek), akkor természetesen viszem majd a suliba az ASes papírt, nem kell többet ezen filóznom. Ha a nevtanban nem látják így, akkor pedig nem viszem, csak a tanárnőnek fogok beszélni róla.

Az,hogy ebben az évben mekkorát fejlődött a fiad az oviban, csak a kezdet! Meglátod, a második év még jobb lesz! A következő év már nem a beszokásról fog szólni, hanem minden másról és hatalmas változás lesz! Drukkolok, hogy az evésére is hasson...

Glevike mi a kártya méret , amit használtok ?? A szerkesztés miatt .

Glevike: én csak word-ben átküldtem a képeket. Szerkeszteni kell őket, olyanra, amit használtok. Ha így nem jó, akkor Edina biztos segít, én kész kártyát nem szoktam szerkeszteni.

Kimni: Örülök, ha erőt tudsz meríteni abból, amit írtam. Barátnőzni meg gyere ide a fórumra!
NT gyerek: nekem most volt a lányom egy ilyen szülinapi zsúron egy játszóházban, és pont úgy jött ki, hogy én nem lehettem vele. Mikor mentem érte, ámuldozva mesélték, hogy ez a gyerek milyen jól viselkedett, milyen jólnevelt. No én akkor hatódtam meg nagyon, hogy minden nevelési hibám ellenére ilyen jól viselkedett a kislányom. Nagyon büszke voltam rá. És tényleg nagyon furcsa érzés volt! Nem a büszkeség, azért azt szoktam érezni, hanem hogy nem kellett amiatt aggódnom igazán, hogy mit fog művelni egyedül nélkülem egy ilyen szituációban.
A zsúr biztos nagyon szuper lesz! Remélem jó időt fogtok ki.
Logopédus: Én még most sem tudom kiejteni ezeket a betűket, csak ha nagyon-nagyon figyelek rá. De arra meg beszéd közben nem érek rá. ja és én jártam logopédushoz is.
A gyógytesit én kihagynám. Vagy nagyon rossz a fiad mozgása? Szükséges nagyon?

Szanya: Ilyen feltételek mellett én is vinném a gyereket oviba, amíg lehet. Nálunk is sajnos összevont csoportok vannak, és más terem, más gyerekek, más óvónők... Nekünk már most sem mentek oviba a gyerekek, hanem elutaztak vidékre anyósomékkal. Remélem minden rendben lesz.

Kimni, igen, ez a kulcs, a fix felnőtt mellettük. Kár, hogy nincs mindegyik kicsinek.
Igazából hivatalosan bejelentve itt sincs, csak azért az én fiam eléggé feltűnő viselkedésű és nyilván megbeszélték.
Miért kell mennetek a NevTanba? Ott csinálják az iskolaérettségi felmérést? Nálunk szerintem nem, mert idén kijöttek az EGYMI-től és minden gyereket felmértek mozgásérettségre és logopédiailag. Értelmileg nem. Majd rákérdezek, hogy ez hogy van, bár minket nem érint nyilván.

Azt mondod? Köszi a biztatást. Ez az evésügy... Valamit javult az is, mert hajlandó az oviban megenni az ebédjét, de azt még mindig az asszisztensünk kanalazza bele. A tízórait hajlandó önállóan enni bent. (Itthon nem annyira. Hol igen, hol nem.) De kóstolás, az semmi. A salátát, céklacsíkot, káposztát, drazsét hajlandó a szájába venni, de semmi mást. És azt se meri megrágni, mert akkor darabkák lesznek a szájában. Csak a szájába veszi, aztán lerakja. Szerintem ez sose fog rendeződni.

Sziasztok!
Általában más témák körül érdeklődöm (suli, nekünk most az az aktuális), de ez a család téma megfogott. Azt hiszem, nekem az én pereputtyommal nagy szerencsém van. Mi egyébként is elég aktívan jövős-menős család vagyunk, és amikor a kisfiammal három éves korában elkezdtünk a nevelésibe járni, mert látható volt, hogy valami nem kerek, már akkor is tudtuk, hogy nem fogunk a problémánk miatt elzárkózni a világtól és a családtól. Kisfiam nem súlyosan érintett autista, de azért okoz gondot akár a mindennapokban is az állapota.
A család a diagnózist elég jól fogadta. Volt több, mint fél évünk, amíg felkészülhettünk (a gyógypedagógus gyanúja és a Vadaskertes diagnózis között), így nem ért akkora traumaként senkit a dolog.
Férjem, az apukákra talán jellemző első stádiumos tagadáson hál' istennek pár nap alatt átesett, és azonnal nagyon gyakorlatiasan állat a dologhoz: hány spec. fejlesztést kap majd a gyerek hetente, mikor van a szülőtréning a Vadasban, mikor kapjuk meg végre a PECS oktatást és készletet, stb. A mai napig rengeteget segít: reggel én viszem a srácokat oviba(van egy nt.-s öt éves kislányunk is), du. Ő megy értük. Mire én is hazaérek a melóból a vacsi már a tűzhelyen. (Jó, a konyhai katasztrófa utána legtöbbször az enyém!)Nekem csak a háztartás többi része marad - nem kevés ugyebár - a gyerekek körüli egyéb teendőkön is osztozunk. Igaz, hogy sosem PECS-ezett Zalánnal, de leülnek legózni, gyurmázni, festeni stb. És tud beszélni a gyerekkel! Fontos! Nekünk is meg kellett tanulni azt a lecsupaszított, egyszerű magyart, amit Ő jól megért. Arra nem tudom rávenni, hogy az AS-sel kapcsolatban megvásárolt könyveket Ő is elolvassa, de erre a weblapra is Ő hívta fel a figyelmem. Nálunk nem volt önvád, nem pazaroltuk arra az időt, hogy azon gondolkozzunk, hogy ez miért történ pont velünk, mi lehet az oka, mikor fog meggyógyulni. A diagnózis utáni kb. harmadik naptól az egész család (értem a nagyszülőket is) csak arra koncentrál, hogy Zalán állapota hogyan javítható, hogyan fejleszthető, hogy az ő kis élete könnyebb legyen. Mi elhittük, hogy erre a gyógypedagógia képes igazán és a mai napi is e mellett tesszük le a voksunkat. Köszönet a férjemnek mindenért: a hétköznapokban a segítségért, a megérésért, a kitartásért, a hasonló gondolkodásért! Anyukám néha mondja, hogy mennyire csodálja Istvánt: egy anyának kötelező küzdeni a gyerekéért, megtenni mindent, de az ez apukákra nem mindig jellemző, anya szerint Ő a kivétel.
A nagyszülők hozzáállása is klassz: anyukámnak van gyakrolata a"problémás" gyerekekkel: 22 éves öcsém diszkalkúriás hiperaktív, 3 éves korától a mai napig jár nevelésibe. Anyu általános felfogása egyébként is ez (tuti tőle örököltem): oké, baj van, ez jutott. DE, mit kell tennünk, hogy a baj kisebb legyen? Sosem láttam rajra sajnálatot, vádaskodást, csak megértést és segítséget. Lehet, hogy el volt keseredve, de nem mutatta, erős volt és nekem is ez ad, adott erőt az élet minden problémájához. Mindig úgy áll a dogokhoz, hogy a helyzetből hogyan lehet a legtöbbet kihozni. Imádom Őt! Ja, és Ő mindent elolvas az AS-ről, amit odaviszek neki, a 10 dolgon együtt sírtunk!
Apukámnak hatalmas nagy türelme van mind a 4 unokájához, Zalánhoz is. Szíves elpepecselnek az aktuális dilikkel, ezért Zalán nagyon szereti a papát. Igaz, apám szerint, az a legnagyobb baj a gyerekkel, hogy túl okos (sokat olvas, a lexikális tudása néha úgy érzem, több, mint az enyém). Nem él vele minden nap 24 órában, neki csak az örömök vagy a kisebb bajok jutnak. Viszont mindig szívesen segítenek vigyázni a gyerkőcökre, még egyszer sem mondták, hogy "nem".
Dédiék idősek, "tudják" mi a gondja a gyerkőcnek, de nem látják át teljességében; viszont soha nem voltak elutasítóak Zalánnal.
Férjem szülei messze élnek tőlünk, így kevesebbet vesznek részt a mindennapi életünkben. Anyósom gyógyped. asszisztens, 2 évig dolgozott a miskolci autista alapítványnál. Ő vette észre legelőbb a konkrét problémát, de a szíve mélyén bízott benne, hogy mégsem lesz igaza, ezért nem is mondta senkinek. Nem lepődött meg a diagnóziskor, nem is sírt, pedig nagyon jellemző rá. A tapasztalatai ellenére mégsem úgy bánik Zalánnal, mint ahogy tanulta (pedig erre lenne szüksége Zalánnak), hanem mint az első unokával, a szíve csücskével. Szerintem nincs reális képe a gyerekről, elfogult vele kapcsolatban. Nem tudja, vagy nem akarja használni nála azt, amit megtanult a szakmájában. Viszont ő is és apósom is imádják, és tudnak vele bánni, ezért általában nyugodtan hagyom náluk a gyerekeket két hétre a nyáron.
Hát, ez én családom, ők rendben vannak, a többi ember véleménye meg, akik nem tudnak rólunk semmit, őszintén szólva NEM ÉRDEKEL!
Hű, jó sokat írtam!

Glevike!

Én is küldtem Neked napirendi kártyát és külön képet is word-ben.

A sok segítség közül, amiket már eddig is kaptál valamelyik biztosan csak jó lesz.



Mostanában még kevesebb időm jut Nekem is fórumozni, pedig úgy szeretném én is kiírni magamból, amit a családdal, barátokkal kapcsolatosan érzek. És persze az ovis aggodalmaimat. Sokszor már az is összeszedettebbé, határozottabbá tesz. És utána már újra mosolyog a szívem, és feltöltődöm a feladataimhoz.

Pár napja estére teljesen kinyúlok Ádám új "akcióinak" köszönhetően.
Ráadásul a pindúr is lázas, nyűgös. Éjjel meg fél háromig varrtam a lányom jelmezét az tanév végi előadáshoz.

Mimmo: Hogy neked mennyi energiád van?! Még a jelmezt is te varrod! Nem semmi!
Jobbulást a picurnak! neked meg egy kis szabadidőt, hogy tudj jönni, és kiírni magadból minden örömöt, aggódást, és bánatot! És az új akciózás részleteit.

camp:
Szuper családod van.

kimni:
A logopédus nem csak a beszédhangokkal foglalkozik, hanem a beszédértéssel, a szókincsbővítéssel, a finommozgásokkal, a beszéltetéssel stb. Legalábbis a mi logopédusunk ezt csinálja Zolikával. A megkésett beszdéfejlődésű gyerekek terápiáját alkalmazza nála kiegészítve napirendi kártyákkal.
Valamint szerintem, ha jól begyakorolja a hangokat, már akkor is jól fogja mondani, ha fáradt. A terhelés meg talán nem árt, hiszen fel kell készülnie az iskolára, ott pedig csőstűl kapja majd a terhelést.

Igaz nálunk Zolika "játszani" megy a maszek fejlesztőhöz és az ovis logopédushoz, és csak az auti spec. fejlesztés veszi feladatnak.

Edina,
a vadaskertes szabványt használjuk 8,5*5,5-est, köszönöm szépen a képeket, amit küldtetek, már csak laminálásra vár és persze a holnapi használatra.

Köszönet érte!
Bringa, Miri - jó volt megismerni benneteket tegnap! Remélem rendben hazaértetek!

sünücske, egyelőre csak szeretném "megnyerni" Mimit, hogy megszokhassa, olyan dolgot csinál itthon velem, amit eddig nem. Azokat a dolgokat csináljuk a mit tud és szeret, és csak 1-1 új vagy nem tudott van köztük. Ma voltunk utoljára a Koraiban, holnap kezdődik a nyári szünet, lesz több időnk és fölös energiánk:-)

Szia Champ!

Jó volt olvasni a soraidat, hogy van ilyen család is - szuper hozzáállással és életszemlélettel!
Nálunk az a helyzet, hogy a családtagjaink mintha nem akarnák kivenni a részüket ebből az egészből és nem érzek igazi segítő szándékot. Apukám és élettársa részéről csak a kötelező látogatás van letudva. Alapvetően jó emberek, de minden előbbre van az életükben mint az unoka. Sajnos nem lehet rájuk számítani. Bár "elméletben" képben vannak az Aspergerrel kapcsolatban, még könyvet is hajlandók elolvasni (ami valóban nagy dolog) - de "gyakorlatban" semmi...
Pedig most érzem, hogy Levinek ebben az életszakaszban lenne a legnagyobb szüksége a családra. Most kezdett el végre kinyílni szociális téren és ezt kellene erősíteni és élményekkel gazdagítani. Jó lenne, ha érezné a család összetartó erejét. Anyukámat sajnos nem érdekeljük.
Sokszor elszorul a szívem, mert sosem hiányolja a nagyszüleit, magától nem beszél róluk. Fel sem tűnne neki, ha hónapokig nem látná őket.

*********

Kimni!
Szuper a fotó a srácokról!
Minden elismerésem, hogy ennyire jól kézben tudod tartani a dolgokat és ennyire jól összetartod a családodat annak ellenére, hogy a tágabb családi körben nem kapsz megértést, segítséget és még téged hibáztatnak. Én ezen sosem fogok tudni lelkileg túllépni, nálunk is vannak hasonló szituációk és vélemények, hogy mi csináljuk rosszul a dolgokat, még ha nem is mondják ki, akkor is tudom mit gondolnak és nem felelek meg az elvárásoknak. Szerintem előbb-utóbb ebbe fogok belerokkanni, mert alapjáraton eléggé lelkizős vagyok.
Remélem neked sikerülni fog, mert erősebb vagy.