Szia Kimni!
Nem megyünk vissza, nem látjuk értelmét. Amit a kisfiadról írtál egy az egyben illik az én Levimre!
Szemkontaktus: A kisfiamra időnként rászólok, hogy nézzen rám ha mondok neki valamit - annak reményében, hogy jobban rögzüljön. Sokszor mondta már, hogy "nem tudok figyelni". Lehet, hogy a fiam sem használja jól a szemkontaktust és megterhelő neki szemkontaktussal figyelni?
HáromMackó:
Érdekes lehetett az az ismeretterjesztő film amit láttál. Melyik csatornán volt?
Furcsa, mert saját magamon is néha észreveszem. hogy bizonyos emberekkel ha beszélgetek és sokáig a szemébe nézek az illetőnek egy idő után valahogy késztetést érzek, hogy kitérjen a tekintetem, mert kényelmetlenül érzem magam. De valakinek meg minden nehézség nélkül sokáig tudok a szemébe nézni.
Dreamer:
Én úgy érzem, hogy az én fiamnál másfél éves kora körül kezdtek a tünetek előjönni. Akkoriban vettem észre, hogy nem tud a gyerekekkel mit kezdeni, a játszótérről kihúzott, hogy inkább sétáljunk. Naphosszat a mágnestáblára autómárka és kb. logókat kellett rajzonlom, a pont pont vesszőcske, az állatok, házikó, virág nem érdekelte.
Annak ellenére, hogy Levi cipeltetős kisgyerek volt (rengeteget cipeltük!) kb. egy évesen már ellökte finoman a kezemet amikor átkaroltam, és nem volt rá jellemző a bújás. Azóta sem... A zajra viszont már pár hónapos kora óta hiperérzékeny volt. Képes volt felébredni, ha kinyitottam a hűtőt, vizet töltöttem a pohárba, lehúztam a wc-t vagy csak dudátak egyet az utcán.
Épp a napokban néztem vissza a 2. születésnapján készült videofelvételt. Ott már látni, hogy furcsa. A tortának nem örült, nem nagyon látszott érzelem az arcán, a tortán lévő 2-es szám jobban érdekelte, mint maga a torta. Amikor a szám gyertyát megkapta, annak örült igazán. Amikor a gyertyát elfújta, picit kiakadt, hogy elaludt a láng. A tortához nem akart hozzányúlni, láthatóan feszengett, hogy csokis lett a keze - emiatt nekünk kellett etetni. A fényképek között is alig van mosolygós. Az jött le így utólag, hogy valahogy nem hozta lázba a dolog, pedig akkoriban már meséltem neki a tortáról, a szülinapról, ilyen könyvünk is volt stb... Szóval elvileg tudta, hogy ez jó dolog. Az ajándékát sem akarta kibontani, visszaadta, hogy tépjem fel én a papírt. Távirányítós kisautót kapott és már akkor "átvizsgálta", most is minden részletét ismeri az autóinak, de mára már kifinomultabb ez a készsége.
Szanya!
Az időjárás miatt én lehet, hogy a gyerkőcök nélkül mennék. Nem tudom... Jön valaki egyedül, csemeték nélkül?
Labolen:
Az én fiam sem érti a maradj csöndben dolgot. Mi kicsi lakásban lakunk, Levi 22h-ig dorbézol a kisszobában, míg a testvére a mi szobánkban próbál aludni. Persze hiába csukjuk be az ajtót, totál áthallatszódik minden. Marci ráadásul még mindig 3 óránként ébred. Már olyan vagyok mint egy zombi... Megpróbálom kártyával rávenni a fiamat a halk beszédre, kíváncsi vagyok sikerül-e.
Katalyn76!
Igen jövök szerdán!!! Keressük majd meg egymást. Nem tudom milyenek ezek a szülői tréningek, most megyek először.
A csemetéink akkor hasonló beállítottságúak, Levi is mindenen a felíratokat találja meg először.
Glor:
Csak fogom a fejem, hogy mennyire hozzá nem értő emberekből áll a bizottság. Mi április 11-én megyünk, visszük az ovis befogadó nyilatkozatot. És a fejlesztésekkel kapcsolatban a bizottság mit javasolt?