Labolen,bicikli: tanítsd, igen! Mi tavaly egész nyáron ezzel szenvedtünk, azaz nyár elején és tavasszal. Június volt, amikor a kicsi (aki júliusban töltötte akkor a 3-at) a futóbringáról átszállt a bringára és hoppá, nem kellett a pótkerék (elismerem, hogy ő meg extra ügyes, nagy a kontraszt köztünk tényleg...). Az egész család ujjongott, örült, ölelgettük, kapott valami ajándékot is, hatalmas ünnep volt. Na, ez nem tetszett a nagynak, hogy ő kimarad ebből és valahogy, fél év rábeszélés után felfogta,hogy milyen jól fog járni, ha megpróbálja legalább (meg sem próbálta pótkerék nélkül). Mert akkor ő is kap valamit, nyilván őt is körülrajongjuk majd. És életében először valóban zavarta, hogy kisöcsi előbb csinált valamit (szerintem még mondtuk is neki...). Amikor megengedte, hogy levegyük a pótkereket, akkor vittük a gumicukrot a zsebünkben. Minden elbizonytalanodásnál jött egy gumicukor és fél zacskó gumicukor után egyedül is tudott menni... jó sokat megevett, kétségtelen, előtte és azóta sem evett egyszerre ennyit

És sokáig tartott, mert pontosan azt csinálja, amit Latka, összevissza nézeget, általában hátra.. ő nem bicajozik, hanem "buszozik" és "family frostozik", tehát nem az utat nézi, hanem minden mást és kacskaringózott a bringa folyton és eldőlt. De kb 20 kör után ment egyedül is. A mai napig el tud esni, mert hátranéz... rollerrel állandóan tanyál, mert nem előre néz. Mondjuk neki nagyon, hogy muszáj előre nézni, el mondja, hogy ez a szabály, de ha az agya játék módba kapcsol, akkor nincs ösztön, se reflex, akkor hátranéz meg oldalra. Van bukósisakja és mindig ráadom. És a jó az egészben, hogy neki akkora élmény már a bringa, hogy meg van őrülve érte, most is bringáznak a férjemmel lent (még mindig lázas vagyok...). Szóval végülis neki vált előnyére, most már elképzelni nem tudja, hogy pótkerékkel menjen és már ügyes is nagyon, gyorsan is tud menni és kanyarodni is tud rendesen! Ne add fel, próbálkozz jutalmakkal, cselekkel, valami nektek is be fog jönni!
Dreamer, nálunk is sokat fejlődött apa az elmúlt 10 évben

De apa nem igazán enyhe eset, a gyógyped is sokszor elmondta nekem, hogy mikben várhatok némi fejlődést tőle így 34 évesen, de az nagyon kevéske. A nagyját mi ösztönösen megoldottuk, ahogyan ti is, de eljött egy határ, amikor megtorpant minden, nem ment előrébb már semmiben - ekkor jöttünk rá, hogy orvoshoz kell fordulni és hamar kiderült, hogy miért nem fog már előrébb jutni. Most napirendezünk vele és éppen próbálunk kidolgozni egy jutalomrendszert, csak ez egy meglett férfinél elég komoly feladatnak tűnik, mert neki nem lehet gumicukrot adni... De így sem remélhetünk sok változást. A cél az, hogy megtanuljon úgy élni (észrevenni helyzeteket és dönteni), hogy ha kellene, egyedül is megálljon a lábán. Szerintem ez még menni fog, bízom benne...