Téma: Autizmus mindennapok

Tudom, de mindig mindenki az egyszerűvel próbálkozik: ropi, édesség.
Nem, nem mindenhol, nálunk pl. nincs. Én nem jutalmazok semmilyen tevékenységet, csak dicséret van. A játékokat a viselkedésétől és teljesítményétől függetlenül kapja. (És a csikit is.)
Egyébként az alternatív sulikban nincs osztályzás, és ez nagyon üdvös. Ahol 5-ös van, van 1-es is. Destruktív rendszer.
Nem értem, hogy miért nem a szociális jutalom (dicséret) az alap, amiből kiindulnak a "jutalmazás" során a szakemberek. Azonnal vissza a Maslow piramis aljára: kaja... Még azoknál is, akik magasabban vannak.
És érdekes, hogy a TEACCH és az ABA ebben tökéletesen egyezik. Fel nem foghatom.

Na, én biztos nem fogok Neki édességet adni. Nálunk szigor van. Nincs csoki-ropi-kóla. A legdurvább édesség a teljes kiőrlésű édes keksz. Azt sem kapott vagy két hete. Eleve délután olyat nem is ehet, mert akkor nagyon felpörög, és nem alszik időben. Csak délelőttönként kap, főleg akkor, ha nehezen ébred.
Én egyébként, bár nem vagyok szakember, azért nem tartom jó ötletnek a kaját, mert belerögzül, hogy a kaja jutalom, aztán felnőttként is ezzel oldja a feszkót, és máris ki van kövezve az út az elhízás felé. Sok nevelési könyvben benne van.
Nálunk a "jajj, de ügyes vagy" az, amitől ritka elégedett vigyor ül ki az arcára, és hajlandó akár ezerszer elismételni valamit, hogy megdícsérjük.

Igen, ez az elégedett vigyor nálunk is megvan!
Igen, ez is gond, hogy ne kapcsolja össze a jutalmat a kajával. Aztán majd felnőttkorában, mikor már ő szerzi be a kaját, akkor minden porszívózás, mosogatás után megeszik egy csokit? Persze lehet alkalmazni jutalomnak matricát, vagy egyéb dolgokat, de az élelmesebbje később már csak jutalomért fog akkor bármit megcsinálni.

Mi erős kétoldalú ragasztót vettünk és sima tépőzárat, tökéletesen működik és erős.

Én sajnos a filmes változatát nem láttam a szuperdadának, csak a könyvet kaptam kölcsön a családtól, mondván, neveljem már meg a gyerekeinket, különös tekintettel a büntetési módszerekre. Talán ezért sem állok annyira pozitívan ehhez a műfajhoz, szerintem a büntetés nem egy jó eszköz autiknál, én azért óvatosan forgatnám ezt a könyvet.
Nekünk megvan a Julia Moor könyv, szerintem van benne sok jó játékötlet, szoktam használni.

De a mágneses táblára is fel lehet tenni kis körmágnesekkel, amiket általában adnak is hozzá.

Gondolom, nem mindegyik gyerek motiválható dicsérettel. Szerencsére az enyém igen, akkor kihasználom.

A nasi kicsi gyerekeknél működik, aztán ezeket jobb, ha lassan dicséretre cseréljük. Nálunk bejön a kis matrica, kép a lányomnál, pl. tündéreket gyíűjtött, ha a fésülködésnél nem ordított - és bevált. 10 tündérért egy kifestőt kapott. Addigra már kártya nélkül sem nyafogott.

Mi próbáltuk a napirendet mágnesekkel, a hűtő oldalán, de ezeket mindig lenyúlta a fiam és a többi mágneskorongot is felhasználva vonatot épített belőlük (ő bármiből képes vonatot építeni...)

Manka, miért, a Szuperdadában büntik vannak?
Nikuc, a mágneses tábla azért már elég komplex mozgást igényel szerintem, eltereli a figyelmét. Meg a hívókártyás egyeztetést hogy oldod meg vele? A fürdőszobába meg az asztalra, stb. nem tehetsz mágnest. Vagy mindent lefestesz mágneses festékkel? Némileg komplikált.

Ha nem öntörvényű a gyerek , akkor elég a dicséret .De ha öntörvényű akkor dicsérheted nap estig .

Ezért "szép" az autizmus minden gyermek más , és más kulcs kell hozzá.

Az Én fiam az írást úgy kezdte 1-sor 1 gumicukor , 1 hét után már egy oldalt írt ennyiért .Most másodikos és napirendet pontosan betartva szólnom sem kell le ül megírja a házit magától és hozza ellenőrizni és most már elég a dicséret meg ölelés .Szerintem 1 év alatt megérte az a kb.10 csomag gumicukor azért , hogy most 8,5 évesen önállóan leüljön és megcsinálja a háziját , dicséretért . .

A mágnestábala csak akkor jó, ha csak napirendet (mint egy órarendet) használnánk. A hívókártyás akármihez nem.

Szanya, nekem a büntis részt ajánlották olvasásra, bennem ez hagyott mély nyomokat. Úgy emlékszem, volt olyan módszere, hogy elkülönítette a gyereket (pl ülj le a lépcsőre). Meg arra emlékszem a könyvből, hogy ha valami rosszaságot csinál a gyerkőc, utána elküldi gondolkodni, hogy mit kellett volna másként csinálni, aztán megbeszélik és a végén kérjen bocsánatot. Egy átlag gyereknél ez működik, de egy autinál nem hiszem (nálunk legalábbis nem...)

A mi időnkben a sarokba állás volt nagy divat!

A jutalomrendszerről szeretnék kérdezni. Nálunk 5 éves az érintett és 3.5 az NT és én egyelőre csak nasival vagy tárggyal tudok jutalmazni, de Edina írta, hogy piros pont, 5-ös. Ugye ezt csak iskolásoknál lehet bevezetni? Mert a piros pontot nem érti még az 5 éves... se a dicséretet, se a puszit, ugye ezért kap nasit jutalomnak.
A másik kérdésem, hogy az NT gyereket is jutalmazzuk nyilván, hiszen látja a bátyját, hogy kap egy gumicukrot, ha ezt és ezt megcsinálja és így nála is abszolút megy ez a rendszer (sajnos, nem sajnos...). Ez egy NT-nek mennyire gáz, hogy 3.5 évesen gumicukrot kap, ha nem mászkál ki lefektetés után? Kissé aggódom, de mivel a nagynál így mennek a dolgok, nem tudom kivonni ebből a kicsit, egy szobában is vannak, eléggé együtt csinálunk mindent (kicsi is a korkülönbség köztük, ők is kissé össze vannak nőve).

Ja, és a bünti. Nálunk van néhány dolog, ami csak büntivel megy, nem megy jutalmazással. Azaz beígérem a büntit, ha nem teszi meg. És vannak dolgok, amik működnek... pl az evés, akármilyen fura is, ha büntit ígérek azért, mert feláll idő előtt az asztaltól, akkor ott marad és szépen megeszi, de ha jutalmat ígérek, akkor nem foglalkozik vele. Ez is gáz?

Nálunk is kiterjedt a jutalmazás az egészséges kistesóra is. És egy csomó mindent együtt tanultak, mert ugye figyelt, amikor a nagyot tréningeztük. Ezért aztán előrébb is járt, és még most is jár a kortársainál.
Majd átszoknak együtt a dicséretre pár év múlva, és akkor neki még mindig nem lesz ciki, hogy addig cukorkára csinált meg mindent, hiszen amúgy is kisebb.

Nekünk a lányomnál nagyon bejött, hogy a kedvenc mesefiguráiról másolt (fekete-fehér!) képeket kapta jutalomnak és gyűjtötte. Szerintem kipróbálhatjátok, ha van ilyen a fiadnak, ami nagy kedvenc

Manka, ez a fajta bünti szerintem csak arra jó, hogy egyrészt a gyerek megutálja azt, aki ezt csinálja vele, másrészt, hogy távlatilag kétszínű legyen és lázadó. Ilyet szerintem sem szabad csinálni.
Kimni, szerintem nem nagy gáz a gumicukor, ha már egyszer így alakult, de pont lefekvéskor? Fogmosás után?
Konkrétabban mi az a bünti, amit beígérsz? De egyébként a lényeg az az, hogy ha soha nem váltod be, akkor ez is elveszti majd a hatékonyságát. Beváltani meg nem igazán kéne, bár nem tudom, miről van szó. Gondolom nem korbácsos elverést ígérsz be.
Nem mesélsz????
Dreamer, ahhoz képest, hogy nem jártatok gyógyped.-hez, ügyesen rájöttél a cukorka hatékonyságára.

Nem este kapnak gumicukrot, hanem reggel Amikor felébrednek... és ha nem jöttek ki és úgy aludtak el, akkor jár. Amúgy általában mindannyian elfelejtjük reggel, ők is és én is... de ez csak 2 hete megy.
A bünti pedig arcmosás Kb 2 havonta egyszer beváltódik valamiért...(de nem azért,mert nem eszik - ilyenért tényleg nem büntetnék, de a fenyegetés csodát szokott tenni, hanem amikor nagyon nagy rosszaságot csinálnak, amiért muszáj büntetni) nálunk ez az egy bünti jött be sajna, a székre ültetés nem megy, főleg, hogy nagyon pici a lakás és csak a játékterep közepére tudom őket ültetni, de az nem igazi bünti nekik, már próbáltuk nagyon sokat.
A gyűjtögetés nálunk nem megy, se a matricákat nem értékeli, se a kis papírokat, még ha busz is van rajta. Volt egy darabig ilyen üveggyöngy, az tetszett neki, de a gumicukor a nyerő... nem tudja überelni egyelőre semmi. Mondjuk, nálunk amúgy nincs nagyon édesség (csak reggelire chocapic mandulatejjel), hetente egyszer valakitől szoktak kapni 1-1 kinder tojást vagy piros mogyoróst, meg nyáron van fagyi, amúgy gyümölcs van csak. Szóval maga a cukor nem aggaszt, mert ha meg is esznek napi 5-6 szem gumicukrot, attól sztem bajuk nem lesz, csak ez a rászokás zavart. De értem, hogy ez nem így megy, meg nekem is mondja a terapeuta, hogy majd felváltódnak szóbeli dicséretekre.

Az lemaradt, hogy értem, hogy majd szóbeli dicséretek lesznek ebből, csak jó lenne ismerni mást, aki már itt tart Mert egyelőre ez nekem hihetetlen.