Sziasztok!
Járt már valaki úgy, hogy a gyerek viselkedése miatt beszóltak a szomszédok? Igazából nem is a beszólás ténye aggaszt, hanem az, hogy a felettünk lakó úgy fogalmazott, hogy olyan, minta tényleg ölnék a gyereket, amikor éjszaka ordít. Egyébként igaza van, tényleg olyan, de valahogy benne volt a levegőben, hogy masszívan elgondolkozott, hogy szólnia kéne vkinek (védőnő, gyermekvédelem?). Remélem nem fajul idáig a dolog, de azért ez ijesztő. Valahol értem a szomszédot is, állampolgári felelőssége, hogy ha bántalmazásra gyanakszik, akkor szóljon, na meg nyilván nem is tud aludni. De mi lesz itt, nekem kell bizonyítani, hogy nem öljük? És hogyan? Merthogy a szomszéd hallja és nekem szegezte, hogy "anya ne hagyj el" (elhagyom a szobát), "anya ez ne csináld" (pl. hajmosás), "anya, ez fáj" (még az is lehet, hogy tényleg, ha nem hagyom hogy üssön és a lehető legfinomabban, de mégis lefogom a kezét). Mindezt teli torokból és akár éjjel 2-kor is, bár éjjel sztem nem szokott beszélni csak ordít

. Közben ha találkozik a gyerekkel nem feltétlen tűnik fel, hiszen beszél, felszólításra köszön ... Szóval egész hihető a forgatókönyv, hogy a gyerek normális, csak mi öljük éjszakánként ...
Hozzáteszem egy rakat fejlesztésre járunk és magához képest fejlődött. De hát rettenetesen ordítós volt mindig is - neki ez az (egyik

) vezető tünete.
Szanya emlékezhet rá, hogy volt affektív apnoéja, az nem jött elő több mint egy éve, nem járt a saját lábán (4 évesen) és most jár utcán is (Kindertojás motiváció és kitartás - ez úton is köszi a motivációra bíztatást, Szanya), sőt egyáltalán a juti elfogadása is eredmény volt nálunk. Szerintem kevesebbet is ordít, de láthatóan a szomszéd ezt nem vette észre ... Természetesen mondtam neki, hogy auti, de ezt már tavaly óta tudja, amikor azt kérdezte a felesége, hogy fülgyulladás miatt ordít-e a gyerek éjszakák óta. Akkor költöztünk ide. Azért nem irigylem őket sem ...