A nyár izgi kérdés. Én éppen azon vagyok, hogy lehet, hogy visszamegyek GYESre, mert akár tetszik nekem, akár nem, ha szeretném normálisan nevelni a két problémás fiamat (a kicsinek a szíve a gond), akkor képtelen vagyok még 4 órában is dolgozni, állandóan hiányzom ugyanis, ebben az évben 6 hetet voltam betegszabin... igaz, ebből 2 hét szabi volt, de egyik hét betegséggel ment el, csak 1 hetet tudtam pihenni (másfél éve nem pihentem). És inkább még 1-2 gyes, minthogy kirúgjanak... ez senkinek nem jó így, amikor dolgozom, akkor nem marad energiám az itthon fejlesztésekre, feladatokra. Nekem nincs segítségem, legalábbis ilyen hétköznapi nincsen, annyi, hogy apám viszi az auti spec fejlesztésre a fiamat, meg hetente 1x főz nekünk pár napnyi kaját, de slussz, senki más soha nem jön, mindenre egyedül vagyok (a férjemet is egy nagyobb gyerekként "tartom számon"...). Szóval, nekem még a nyáron a melóm is gond. Vagy addigra tényleg gyesen már csak... és akkor éhenhalunk, még nem tudom...
A lényeg, hogy mi tavaly is és előtte is otthon tartottuk a fiamat nyáron, nem volt belőle bajunk. Bár, a fiam extrán jó a kommunikációban, de nem okozott neki gondot ez az itthon lét. Van egy pici nyaralónk Kenesén, egy 25nmes faházacska, éppenhogy lakható

és ott szoktunk lenni, amennyit bírunk. A derekam miatt egyedül eddig elég nehézkes volt főleg a kicsi miatt, nem tudom ugyanis emelni őt, ott meg azért szükség lenne erre (fürdetésnél pl). De most lehet, hogy megpróbálnék ott lenni velük hosszabban, ugyanis ők imádják. A panelünk után nekik az egy kánaán... bár gyerekek csak hébe hóba vannak. Vettem tavaly egy kismedencét (3 méteres, 75 cm mély) és hát az nagyon bejött nekik, hatalmas élmény volt. Van nagy kert, a betondzsungel után mondanom sem kell, mekkora dolog ez. És, ha bírom egyedül, lemegyek velük a strandra, ott hatalmas játszótér van, meg hát a Balaton... csak nehéz ott egyedül a két gyerekkel, bár idén a kicsi már 4 éves lesz, talán már könnyebb lesz. A nagyra iszonyúan kell figyelni, itt volt az a sztori, hogy apa is velünk volt, plusz ismerősök gyerekkel. Mindenki bement a vízbe, én kint maradtam vigyázni a cuccokra. A nagyfiam közölte, hogy visszamegy Anyához, mutatta, hogy hol ülök. Tavaly előtt volt, 4 éves volt. Apa mondta, hogy rendben. Nézte egy darabig, majdnem elért engem, aztán nem nézte, úgyis ott van már... de fordult egyet a fiam és elment valahová, én erről semmit nem tudtam, nem láttam őt jönni sem. Aztán bemondták a hangosbemondóba, hogy a fiam keresi a szüleit és várja őket a kapunál

:D Persze, akkor a hideg kirázott és üvöltöttünk egymással utána Apával, hogy miért engedte el egyedül... De volt olyan okos a fiam és odament egy vízi mentőhöz (hát nem akárkihez

) és bemutatkozott és mondta, hogy fogalma sincs, hol vannak a szülei. De eltelt azért egy kis idő, nem tudom, hol lehetett és mit nézhetett meg közben... mindenesetre rá tényleg rohadtul vigyázni kell, elhúz a fenébe egy pillanat alatt.
Viszont nyáron találkozhatnánk néha itt néhányan, ha úgyis mindenki uncsizik otthon...