Sziasztok! Én is beugrottam, hogy gyorsan írjak néhány szót! Telefonon olvasgatlak titeket sokszor, de mióta visszamentem dolgozni, még annyi időm sincs, hogy válaszolni tudjak...
Csino: Mi három éve járunk az EMÚ-ba. Úgy gondolom, hogy az ország legjobb fejlesztőhelye. Jócskán részük van abban, hogy a fiam szeptemberben normál általános iskolában kezdhet! Konkrétan csoda, amit elértek velük, érintettségtől függetlenül minden kisgyerek, akikkel az iskolakészítő csoportjukat végeztük, szárnyal. Olyan jó volt látni őket, hogy a novemberi nyílt naphoz képest mennyit fejlődtek. (A fiam 4 évesen kezdett náluk, fél évig járt egyéni terápiára, egy évet 4-5 fős csoportos fejlesztésre és idén pedig iskolaelőkészítőre) Csak ajánlani tudom a helyet, nagyon elhivatott, szuper pszichológusok és gyógypedagógusok dolgoznak náluk és nagyon sokat törődnek a család gondozásával (anya-apa lelkével is) Sajnos épp költözésben vannak, nagyon remélem, hogy nem kerülnek túl messzire tőlünk!
kert:
Imádom, hogy van, de ha apám nem jönne kéthetente át segíteni, akkor elég csipkerózsikás lenne a helyzet nálunk, mert nekünk sincs rá erőnk

Viszont szuper, hogy a két fiú órákig eljátszik, homokoznak, motoroznak, trambulinoznak és egészen nyugodt lehetek miattuk, tök jól eljátszanak, megbízhatóak, szerencsére nem csinálnak hülyeségeket.
Szanya:
Jézusom, vakbélműtét?! Erről lemaradtam! Hogy vészeltétek át? Szerintem örüljetek a kertnek meg a vaddisznóknak!

Utólag hiányozni fognak! Ahogy a gyümölcsszedés is
Tomger, hová megy G. szeptembertől?
3Maci, hogy jöttetek ki a második félévvel? Mennyire kell felvágni az ereimet az első év nehézségei miatt? NT gyerekek szülei se tudtak sok jóval kecsegtetni
Süni: Megvan még a szerelem a lovak iránt? Örültem, hogy idén jobb kezekben volt A.
Marco: Nagyon örülök, hogy sikerült az iskolaváltást elintézni!!! Jó kis sztori volt!
Üdv az újaknak és kitartást kívánok nektek! Olyan fura volt olvasni a soraitokat, hogy 3-4 éve ugyanezeken mentünk keresztül és én is mindig azt vártam, hogy majd eljön egy pont, amikor megnyugszom, választ kapok, iránymutatást vagy megoldást... Nem akarok senkit elkeseríteni, de mindig lesznek kérdőjelek! Soha nem fogjátok azt érezni (legalábbis magamból kiindulva), hogy most már teljesen megnyugodhatok (azért mert mondjuk van diagnózis, vagy azért, mert rengeteg fejlődés van, vagy....Szóval millió dolog meg fog oldódni (magától is+ a terápiák hatására), de tízmillió újabb kérdés fog előkerülni és az aggódás a gyerek jövője vagy mások általi elfogadása miatt soha nem fog megszűnni...

Annyi, hogy szerintem ez részben nt szülőknél is megvan
A mi sztorink egyébként idáig abszolút felfelé ívelő, sokkal jobban állunk, mint azt remélni mertem, vagy mint azt valaha jósolták, de őrült sok meló is van benne... Ahányszor megjelenek, ezt mindig leírom: mozgásfejlesztés és autispec szociális-kommunikációs fejlesztés létfontosságú!!!! Kitartás és jönnek az eredmények!
Szóval egyelőre sikersztori a miénk, de a sulikezdéstől így is rettenetesen be vagyok tojva