Szanya,
de jó, hogy leírtad, hogy nem mindig működik, így kevésbé érzem azt, hogy a lányom még autinak sem "normális", azaz még az autiknak való dolgok sem működnek nála. Egyébként szerintem ez rettentő fontos info. Pl. a napirendet én kétszer próbáltam bevezetni 1 év különbséggel és a kudarcok nyomán sokáig azt hittem, hogy a) a gyerek nem is auti, hiszen nem működik az auti támogatás vagy b) rosszul csinálom vagy c) a napirend úgy ahogy van haszontalan. A gyp, aki nyomatta egy szóval sem mondta, hogy ezt nehéz bevezetni. Aztán ráfutottam a neten beszámolókra, hogy ez nehéz és nem feltétlen megy azonnal. És ez is számított, bár a másodszori bevezetésnél már amúgy is kitartottam.
Amit leírsz egyébként a nyaralásról olyan természetes, simán el tudom képzelni, hogy a lányomban is ez van - vagy ez is van.
Makilla&Szanya,
Kettőtök javaslatait kombinálva gondolkodtam és az jutott eszembe, hogy nem csak a juti tényét viszem be a szoc történetbe, hanem a reakciót is rá. Hogy annak örülni szoktak, vigyáznak rá vagy gyorsan megeszik, talán belerakok ilyet is olyat is. Hátha ... Ez is elég idomításnak tűnik, de eddig még ezek a rajzos történetek hatnak a leginkább. Már csak meg kell alkotni. Ígérem beszámolok mire jutok vele

. Nagyon gyorsra ne számítsatok, mert jópár nap míg megírom-rajzolom, aztán olvasgatjuk egy hétig és utána bepróbálkozok. Ha nem látok hatást (azaz töretlenóül ordít), akkor változtatok rajta, olvasgatjuk még aztán megint ...
Azt nem tudom még, hogy egyszerre minden szituban tiltsam a cipelést, vagy minden helyzetet külön próbáljak megugorni. Az első előnye, hogy nem várja el a kontextus értését (ami szintén nem megy nálunk), a másodiké, hogy talán kisebb stresszt okoz egyszerre. Jó kis dilemma: vajon érti-e eléggé a kontextust, hogy különbséget tegyek helyzetek között vagy éppen stresszt okozok azzal, hogy itt szabad ott meg nem. Erre persze csak én találhatom meg a választ, hiszen én ismerem őt.
A lényeg: köszi a tippeket!