Süni,
ügyes Gizmo a lovaglással! G nem ülne rá semmi pénzért a lóra, annyira fél az állatoktól. Párszor elkísértük T-t lovagolni, de annyira nyomasztó volt G-nek a ló közelsége -nehogy azt gondold hogy a közelébe vittem a lovaknak, a pályák szélén álltunk, szóval- néhányszor elmentünk, de a legtöbbször a fél órát sem bírta ki, inkább beült az autóba
Egyébként azt a pár állatot, amit gyakran lát (macska, törpenyúl, teknős - ezek vannak otthon vagy a szomszédban) elviseli, de nem simogatja. Esetleg ha valami nagy jutit beígérnék, a nyulat vagy a macskát megsimogatná, de már feladtam.
A Természettudományi Múzeumban, ahol fogta, hogy csak kitömött állatok vannak, szerencsére sokkal többet hajlandó volt nézelődni, mint pl az állatkertben, de ott is csak úgy, hogy feladatlapot vittem képekkel, hogy miket fogunk nézni és ha megnézte, matricát ragasztottunk és amikor mindet megnézte indultunk a McD-ba, szretni nem szereti továbbra sem ezt az állatos témakört.
Szanya, nem voltunk csúszdázni a barlang után, mert rossz idő volt, esett az eső, egyébként mentünk volna.
A tapasztalás előrehelyezése tanulásban általában célszerű ép kisgyermekeknél is, nem kifejezetten autizmus specifikus fejlesztés. Autizmus esetében viszont azért még ajánlatosabb, mert sok esetben a beszédfejlődés lassabb, a verbalitás útján tanulás lassított.