sziasztok,már megint nem tudok továbblépni,és napról napra rosszabb a helyzet...nem tudom miért...
a motivációs dolgot megint bevezettük,cukrot kap,amint a rossz viselkedés helyett az előre felvázolt jókból választ és azt alkalmazza.megint egy napig működött,másnap elkezdte kutatni,hogy hol a a cukrosdoboz,hisztizett,dühöngött,hogy őneki elege van ebből,akkor akar cukrot enni amikor ő szeretne.megtalálta,feltettem magasra,ahol nem éri el,fogott egy széket,felállt rá,és egy partvissal lekotorta,ennél magasabbra nem tudom tenni.elvitte a szobájába,a szekrény alá betette.néha eszik belőle,de azt találtam ki,elveszem belőle a cukrokat,és irok egy levelet valami manó vagy tündér nevében-ezeket bírja-hogy nem volt szép dolog ez igy,stb,stb.
próbáltam magyarázni neki,hogy igy legalább kapna cukrot,ha ügyes,és most hogy elvette a dobozt,ha az kifogyott,továbbra sincs cukorzás,ahogy eddig sem volt(csak nagy ritkán minimális,pont ezért vezettem be ezzel,mert máshogy más jutalommal nem működött,írtam már róla).szóval beszélhettem neki,nem érdekelte.tényleg szörnyű amit csinál,semmi szavam sincs már,akármit mondok,falra hányt borsó,ha kiakad valamin-én már úgy érzem,hogy mostanában mindenen,amin eddig nem is-amit talál azzal üt,csapkod,teljesen önveszélyes,és ránk is,tesóra meg rám.tanácstalan vagyok,fenyeget,ha nem lesz ez vagy az akkor megverlek,szétrúglak stb,és el akarja tenni láb alól a tesót,az ennivalójába mig nem figyeltem mosogatószert öntött,és el is mondja hogy meg akarja mérgezni,mert nem akarja hogy legyen.
ott tartok,hogy amit nagyon nem akartam eddig,lehet hogy azt kellene bevezetni...a mese,a mesélés,neki nagyon fontos,naponta reggel,ebéd után és lefekvés előtt,kb 1-1órát olvasok neki.ez a nyugtatója,akkor találtuk ki,mikor 2évesen abbahagyta a délutáni alvást,akkor elkezdtünk olvasni,tv nálunk nincs,igy ez egy ilyen fontos dolog a kis lelkivilága számára,már ifjúsági regényeket olvasunk,teljesen komoly könyveket.szóval ezek miatt nem nagyon van szívem ezt lekorlátozni,illetve viselkedéshez kötni,mert valahogy úgy vagyok vele,hogy a mese egy gyereknek,az valahogy jár.de anyukám szerint most annyira rossz a helyzet,ami igaz is,hogy meg kell ezt tennem,mert még rosszabb lesz,vagy valami komolya baj történik,ne várjuk meg...inkább lépjem meg ezt a dolgot...még akkor is ha tudjuk,hogy nagy hisztik lesznek elelinte,ha elmarad a mese a hisztik miatt...
meg az is a bajom ezzel a mese elvétellel,hogy nem is azonnali visszajelzés lenne,hanem távlati,ami megint nem jó,hisz lehet hogy mire a meséhez jutunk,addigra eltelik a fél délelőtt,reggel esetleg csinált valamit ami miatt délben nincs mese,de közben meg már ügyes is volt,jó volt...mit gondoltok erről?