Makilla, zseniálisan csináltad, le a kalappal!
Szomorú Anya, ezzel ma nekem is meggyűlt a bajom. Kirándulni voltunk a Tisza-tavi Ökocentrumban. Ott kint a parkban és a házban is vannak érdekes dolgok, olyasmi, mint egy kis állatkert. Láttam hogy nagyon felhős az idő, fúj a szél, mondtam, hogy először nézzük meg a kinti dolgokat, mielőtt elered az eső. A fiam eleve félve szállt ki a kocsiból, mivel látta, hogy vihar közeleg, de így, hogy mondtam, hogy lehet, hogy esni fog, már kezdődött is a nyafogás, hogy menjünk a házba. Folyamatosan mondtam, hogy 1 perc alatt visszaérünk a házba, ha esni fog, de ez nem nyugtatta meg, úgyhogy nem tudom, mit érzékelt a sétából, míg be nem mentünk. Bent már nyugodt volt, de mikor a benti programokkal végeztünk és mondtam, hogy menjünk ki, mert következik a kormoránok etetése, akkor rögtön elkezdett félni. Egyszer dörgött is, na akkor majdnem elszaladt. Aztán szerencsére elmentek a felhők, onnantól már nyugi volt. Viszont mikor hazaértünk, akkor első dolga volt, hogy becsukatta az összes ablakot.