Téma: Autizmus mindennapok

Szia Viki!

Nagyon ügyes Mimi! És te is írj ám pár szót a szereplésedről !

Champ:Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Agiviki: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Champ, köszi És a legjobb, hogy egyre több ilyen van. Annyira reménykeltő ahogy haladgatunk

Lucy, Anya, pénteken lesznek az egyéni, 22-én a csoportos interjú. Amint kész és tudok adni linket fogok

Lucy, érdekes ez a szalvéta ügy Nálunk is annyi hasonló van....

Sziasztok!
Tegnap a szülőtréningen mondták, hogy lesz most egy genetikai vizsgálat ingyenesen. Valami tudományos bla-bla-bla, de P.Cs kérte, hogyha már megszúrják a gyerekeket akkor + egy kémcső és megnézik a gluten-kazein érzékenységet. Nem tudom érdekel-e valakit, és lehet-e másnak is jelentkezni mint akik a szülőtréningre járnak. Nem biztos ,hogy bármi kiderül a genetikai vizsgálatból, de ha igen értesítenek és mivel a vért tárolják ha később kiderül valami akkor is értesítenek. Ez a mi helyzetünket nem változtatja meg ,de talán közelebb kerülünk, hogy mitől-miért alakul így a sorsunk. Én benne lennék, ha már a tudományos részét nézem valahogy így fejlődik a tudomány is, a gluen-kazein szűrés is érdekelne. Igaz ezt még nem tudom apával hogy fogadtatom el.Ha erősen tiltakozik, akkor nem csináljuk meg .Igaz végig kell csinálni egy tesztet P.Cs-vel ami 3-6 órás/elég húzós/.Ha valakit érdekel és szeretné kérdezzen rá a Vadaskertnél hátha mehet más is. Az még szükséges, hogy F84-es kódja legyen a gyereknek.

Lucy: rajzolás nálunk is így megy: egy lap egy rajz, ábra vagy mondat.

Megérkezett a könyv, a Sötét sebessége, ma nekiesem!

Lucy, az ilyen dolgokat szeretem: az ember berendezkedik valamilyen mániára, aztán egyik napról a másikra ott találja magát a gonddal összegyüjtött de már teljesen felesleges aranytartalékkal...

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Szanya:

Elolvastam Vermuelen-nek egy előadás-szövegét a kontextus-vakságról, és persze minden szavával egyetértek. De ez most mennyiben számít újdonságnak? Én úgy láttam, hogy az autizmus-specifikus fejlesztés,amit pl. a Cseperedőben kapott M is ezekre a meglátásokra épül,pl azt hiszem, hogy a TEACCH approach-ban inkább a szociális helyzeteket is kontextusban tanítják, mint hogy szociális szabályokat kontextusból kiragadva. Ha ez szakembereknek újdonság, akkor az nem valami biztató..
Egyébként néztem a könyvet amazonon és kb 50 dollár, vajon MOn is ilyen horror ára lesz?

Annyi érdekes példa volt, hogy nehéz hirtelen erre válaszolni, de a lényege az egésznek, hogy ez nem tanítható készség abban a tekintetben, hogy magától ez a dolog nem fog nekik működni tizedmásodperc alatt, úgy, mint nekünk. Meg lehet tanítani azt, hogy módszeresen figyelje és azonosítsa a kontextust, de ez részben nagyon lassú, részben meg nem oldja meg a problémát, mert nem látja át akkor se. Nem véletlen hívja vakságnak és végig hangsúlyozta, hogy egy vakot nem lehet megtanítani látni.

Egyébként igen, a TEACCH hangsúlyt fektet arra, legalábbis elméletben, hogy kontextusban tanítson mindent. Ehhez képest az érzelemfelismerést hogyan tanítják? Kontextusból kiragadott képekkel. A szociális történetek mennyire életszerűek? Abszolút nem. A Boardmakeres képek jó nagy hányada mennyire érthető? Semennyire. Persze, van egy kontextusa, egy konkrét kontextusa, aztán ha valami nem pont passzos? Volt egy példa, hogy egy srác bulit akart rendezni, meg is tanították, hogy miket vegyen, hogy hívja meg az embereket, hogyan fogadja, pl. "Megengeded, hogy elvegyem a kabátodat?" "Ha azt mondja "igen", akkor elveszed és felakasztod, vagy egy székre teríted, ha azt mondja "nem", akkor nem." Meg is rendezte a bulit, megvett mindent, jöttek is a vendégek. Megkérdezte, hogy elveheti-e a kabátot - csakhogy nyár volt... És ez egy ún. magasan funkcionáló volt.

Le kellene írnom az egész előadást példákkal, hogy ez érthető legyen, ami nem egyszerű, tekintve, hogy 9-16.30-ig volt... Nem tudok ennyi példát leírni és videók is voltak. Jobb lett volna, ha eljött volna még pár ember. Sok szakember sincs ott. (Akik egyébként tanítanak a főiskolán.) Viszont pl. a Cseperedősök ott vannak.

Szóval a lényeg az, hogy ez a kontextusvakság az oka nagyon sok megértési és egyéb problémának és mint fönt írtam, ez egy "vakság", tehát az áthidalása.... Megmondom őszintén, nem lettem boldog ennek hallatán. Érthetőbbé teszi a dolgokat sokkal, de boldog nem lettem. Persze egyesével minden problémát fel lehet dolgozni. Egyesével, konkrét problémákat. Meg lehet tanítani forgatókönyveket bizonyos helyzetekre. De trillió helyzet van (így mondta), és nem fogja tudni megoldani jól mindet. Jobbá tenni lehet, kijavítani nem.
"Ha ez szakembereknek újdonság, akkor az nem valami biztató.." Valóban. De talán most majd megtanulják.
Egy villanásra láttam a könyvet, talán 4e? De nem esküszöm meg rá. Talán hétfőn megkapom az adatokat.

Ma már más téma volt, ez is nagyon érdekes volt. A pszichoedukáció. Hogyan mondjam meg,hogy auti és hogyan tanítsuk meg ezzel együttélni. Az eleje kb. az ötven, a többi viszont töményen pszichológiai alapú. Praktikus dolgokat mondott.

Figyelem, figyelem!

Ismét kaptunk egy megjegyzést a Vadaskertből (Edinán keresztül üzentek...), hogy "nem jól szerepelnek nálunk" szülőtréning témában.
Minthogy mindössze a linkjük volt fent és annyi, hogy "tanfolyamok" (tekintve, hogy levetették korábban a konkrétumokat), ezért most az egyszerűség kedvéért töröltem. Ebben már tuti nem lesz hiba!
És kérek mindenkit, hogy a Vadaskertes szülőtréningről a fórumon se beszéljen, mert úgy látszik, hogy ezt is rosszul csináljuk.
Sajátos, de ez van. Ha esetleg privátban téma, akkor külön kérek mindenkit, hogy ne hivatkozzon ránk... Köszi a megértést. (Én nem értem, de tudomásul veszem.)

Szanya,

kolléganő is nagyon dicsérte a tegnapit, és ő is azt mondta, hogy kb. ráismert a dolgokra, amiket korábban már érzett.
Na igen, nem túl jó hír, amit már azért többé-kevésbé tudtunk, és én összefüggést érzek itt a hasonló helyzetekre való alkalmazás nehézségeivel, hogy szinte minden egyes szitut mindig meg kell beszélni, és legközelebb egy hasonlónál nem jön a felismerés, hogy most is a múltkorihoz hasonlóan kellene kezelni a dolgot, hanem kezdődik minden elölről.
A való életben pedig a variánsok száma végtelen, bármi lehet és az ellenkezője is, ugyebár, szóval nem egyszerű...

Más téma:
Ma nagy esemény történt, kiesett H. első foga. Almába harapott, és úgy.
Keservesen sírt, vissza akarta tenni, ill. mondta sokszor, nem evett volna almát, ha tudja, ez fog történni. Kérdezte, mi lesz most vele, és szaladt ki fogat mosni, hogy a többi ne essen ki, annyira sajnáltam és tök aranyos volt közben.
Párna alá raktuk a fogát, reggelre kicserélem neki ajándékra a Fogtündér nevében.

Az előadás kapcsán eszembe jutott, hogy nem lenne könnyebb a többségnek megtanulni az autikhoz való alkalmazkodást, mint nekik olyan dologgal küzdeni, ami részben talán sosem lesz számukra elsajátítható? Furcsa ez a fordított felállás, nem?

A Fogtündér rendbe fogja tenni ezt a dolgot, úgy gondolom.

Alkalmazkodás: Nem lehet, nincs ráírva az autira, hogy auti, ha furán viselkedik, akkor miből gondolnák, hogy az és hogyan kell alkalmazkodni? Nem beszélve arról, hogy bizonyos helyzetek akkor is megoldhatatlanok maradnak, a legnagyobb jóindulattal is. Mondott egy példát: az auti srác imádja az egyik gyorséttermet, ill. a hamburgerét. Megvan a rutinja, hogy hogyan mennek oda, hogyan zajlik a rendelés, stb. Csakhogy megváltoztatták a rendszert és a sorbanállóktól vették fel a rendelést papírra a fiatal tanoncok. Botrány... Mert nem így szokott lenni. Ez kiszámíthatatlan helyzet volt, nem lehetett rá előrekészülni és a tanonc nem tudhatott alkalmazkodni, hiszen nem tudta, hogy autihoz megy oda, akinek ez majd gond lesz... Aztán kimentek, megbeszélték, utána már elfogadta (némi morgással).
Szóval nem lehet elérni teljes alkalmazkodást.

Igen, ez igaz, erre nem is gondoltam.
Ez a hozzáállás leginkább az oktatásban tudna sokat segíteni, mert sokszor még mindig az az elvárás, hogy az autista gyermek alkalmazkodjon teljes egészében, aki sokszor (részben) képtelen ennek megfelelni, miközben a másik fél nem tesz erőfeszítéseket erre vontakozóan. De ez már nem is egészen az eredeti téma, viszont nekem sokszor eszembe jut, és tapasztaltam is, igaz, azért igyekezetet is, de az meg nem mindig megfelelően sül el...

Én is bízom a tündérben, mert H. így mosdani sem akart, mondván, kilyukadt foggal (valahogy így mondta) nem tud fürödni sem, meg hogy mi lesz az oviban stb.

"Ez a hozzáállás leginkább az oktatásban tudna sokat segíteni"
Na igen. Én is álmodtam egy világot magamnak, ezzel szemben viszont a realitás az, hogy nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahova mehetnél...

Kilyukadt foggal... Szegény... De olyan aranyos ez az aggodalom. Nálunk is elsőre volt egy kis kétségbeesés, de amikor elkezdett kijönni az új, akkor már értette.
Addig meg próbáltam demonstrálni papírfogacskával, hogy hogy jön ki. (Már nem emlékszem, ki javasolta a módszert, talán Süni?)

"Én is álmodtam egy világot magamnak, ezzel szemben viszont a realitás az, hogy nincs egy hely, nincs egy hely, nincs egy hely, ahova mehetnél..."
Erre mit mondhatnék: elfogynak szavaim...

Igen, nekem is rémlik a papírfogas... Ráadásul elöl van most neki a kis rés, és persze hamarosan ovis fotózás, remélem, addig alakul valami helyette .

Olvastad azt a Hilke Osika-féle tréningféleséget, ami lesz majd októberben? Nem beszélő autisták szüleinek szól elsősorban, de szerintem a téma iránt érdeklődőknek hasznos lehet, bár el nem tudom így látatlanban képzelni, miről lesz szó...

Helyzetfelismerés, alkalmazkodás.
Egy lehetséges megoldás a "folyamatábra".
Ez azért fontos, mert az autik általában jók az informatikában, programozásban is akár. A férjem pedig pár éve lelkesedett egy weboldalért, ahol a konyhai receptek folyamatábra szerűen vannak leírva, hogy mennyire egyszerű és átlátható.
Szóval, a rugalmasságot talán úgy lehetne tanítani egyes helyzetekben, ahogy a programozást is. Van egy célod, amit el akarsz érni. Vannak elemeid, amiket alkalmazhatsz hozzá, és azokat rakod csak bele a megoldásba, ami közelebb visz a célod eléréséhez.
Tehát az autiknak úgy kell elképzelnie a kis megoldáselemecskéit, hogy azokat vagy behúzza a komplex megoldásba, vagy nem. (Ha ilyen behúzogatós módszert lehet alkalmazni, akkor nem fogja elkérni a kabátját, ha nincsen az illetőn.)
Én mindig feltételesen mondtam a megoldásokat a fiamnak. Ha fennáll a probléma, akkor alkalmazod.

Tegnap a fiam egyébként jelesre vizsgázott problémamegoldásból. Náluk csütörtökön nulladik óra úszás, első lukas, és második órára vissza kell érni az uszodából az iskolába órára. Utazás egyénileg, mivel már nagyok. Otthon kikerestük, melyik busz a megfelelő, előző hetekben minden rendben is volt, most azonban lekéste. De szinte azonnal jött egy másik. Ez azonban nem a városközpontba ment, hanem a város szélén körbe, ezzel csak haza tudott eljutni. Felszállt rá, hazajött, lerakta az úszócuccát, aztán biciklire pattant, és betekert a suliba. Időben odaért.
Csak nekem okozott gondot, amikor hazaértem, hogy mit keres az úszócucca a lépcsőn, amikor ő még iskolában van.

Lucy, nem láttam még. Az is fszk szervezés?

Dreamer, pont ezt mondta, hogy folyamatábrázni kell mindent amit lehet. Jó ez az úszócuccos sztori.

Szanya: annyira sajnálom, hogy ki kellett hagynom ezt az előadást, nagyon jónak hangzik. De ezen a héten egyszerűen nem tudtuk volna megoldani sehogy se a gyerek elhozatalát. Az tuti, hogy a könyvet be fogom szerezni, mert nálunk pont ezek a legnagyobb gondok. Vagy nem tudom, hogy ez-e, de ő olyan szinten nem érti néha a világot, hogy őrület. Ma épp beszélünk arról, hogy este megy a mamához aludni, közben a férjem kérdezi, hogy ezek a füzetek hová valók, mondom majd a suliba. Erre tök komolyan megkérdezi a gyerek, hogy a pizsamája a suliban van? Nem is gondolkodik, el a dolgon, hogy a fenébe lenne ott??? Lehet nem erről van a könyvben szó, de nekünk ez nagyon nem megy.
Szoc történet: nekünk L. eleve nem szereti, ha az ő dolgait ábrázolom ezért már egy általános történetet kap. Három hete kiborult azon, hogy az unokatestvére, ez most a másik, G. nem akar vele játszani. De iszonyat módon kiakadt, ott üvöltözött a pályán, meg hogy majd akkor ő köveket dobál, meg minden. Hazaküldtük. Egy hétre rá, a lány unokatestvér nem akart vele játszani, mert annak meg rossz kedve volt. Megint kiakadás. Na mondom, rajzoljunk. De ugye csak általános képeket, Juli és Peti, Peti hintázni akar, mit lehet tenni, ha Juli nem akar menni. És ott vannak a variációk. Tegnap látom, hogy magyaráz P.-nak, hogy szeretné azt játszani, amit már három napja játszanak együtt. Naná, hogy P. megunta, ő mást akart mással. L. kicsit noszogatta, aztán látom, hogy odamegy egy másik kislányhoz, akit szintén ismerünk. Annak is előadta, az sem ment vele, mert ment haza. Na ekkor egyet rikoltott a gyerek, aztán leállt egyedül játszani, amit akart közösen. Aztán még egy kísérlet P-nál, aztán tök nyugiba odajött hozzám, hogy kéri a kulcsot, ő hazamegy. Kérdezem, hogy rossz kedved van? Igen, mert nem játszik velem senki, most haza akarok menni.
Én nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen ügyesen megoldotta.
Otthon meg lerajzoltam, hogy első nap Peti milyen boldog a játékkal, Juli is. Második nap Peti még mindig baromi boldog, Juli már kevésbé. Harmadik nap Juli már eléggé unja, Peti meg még mindig nagyon nagyon boldog. Aztán Juli negyedik nap már nem akar játszani, mi legyen most? Remélem legközelebb tudja alkalmazni az akkor játsszuk azt, amit te szeretnél mondatot.
Szóval nekünk is nagyon sokat segítenek az előre rajzolt, több kimeneteles folyamatábrák. Mi a szoc történeteket mindig így rakjuk össze, hogy történés, ki hogy érzi magát, mit lehet csinálni adott szituációban. Az emúban is így tanulják, nagyon egyszerű kis pálcika rajzokkal, gondolat és beszédbuborékokkal. Meg érzelemábrákkal. Szerintem ez is nagyon hasznos, legalábbis nekünk bejött.
De egy rendes igen-nem elágazásokkal tarkított folyamatábra rendszer még nálunk is várat magára. De tuti lesz, kezdő és végső elemekkel, feltételekkel, ismétlőciklusokkal. Hú, de rég tanultam én ezt már...

Alkalmazkodás: Szanyával értek egyet, nem lehet mindig elvárni. Én sem mondhatom azt az unokatesónak, hogy akkor igenis tessék negyedik nap is ugyanazt játszani, mert L. ezt akarja. Nem, tanulja meg a gyerek, hogy neki is alkalmazkodnia kell. Annyit várhatok el a másiktól, hogy udvariasan közölje, ha nem akar játszani már ilyet.

Lucy: én is féltem, hogy mit fog reagálni a gyerek az első kiesett fogra. Mi jó előre átbeszéltük ezt, volt valami képes rajz is hozzá, hogy kiesik, aztán majd kinő, a fogtündér meg hoz valamit. Így, hogy előre fel volt készítve, könnyebb volt. Tudom, eső után köpönyeg, csak írom, hogy tényleg elég ijesztő lehet nekik elsőre, hogy jaj mi lesz most.

Vadaskert: módosítottam. Inkább nem írok semmit én se.

Akkor én egy zseni vagyok.

Dreamer: hát jó sok éves tapasztalatod van, az tuti, szóval zsigerből megy már a szakma.