Erről a rossz választ adokról jut eszembe egy-két dolog. Anno én is játszottam ilyet a gyerekkel.
Amikor egy éves körül volt, az autók nagyon érdekelték, és az öcsém hozott egy autós hirdetési újságot. Ez olyan, hogy egy oldalon van kb. 25 autókép 5x5-ös táblázatban, és van vagy negyven oldal. Nem tudta, mit tett velem ezzel az ajándékkal. Akkoriban a fiam már szótározott, azaz ha mesekönyvet nézegettünk, akkor rámutatott valamire, és nekem meg kellett neveznem azt a dolgot. Volt egy csomó könyv, meg újság, amiben szertartásosan bizonyos képeket kerestünk meg, keresett meg ő egyedül, rámutatott, és akkor én mondtam, hogy "cica", "felhő", "napocska", stb. NA, most képzeljétek el ezt egy olyan füzettel, amiben van 40 oldal, oldalanként 25 autóval ...
Na, szóval az első 10-20 még ok, de aztán ... én ha nagyon untam már mindent mondtam, de addig nem lehetett továbbmenni, amíg el nem hangzott az autó.
Szóval leültünk a szőnyegre, az én kezemben az újság, a fiam melelttem ül, és mutatja az első autót.
- Mmmm!
- Autó.
Következő képre bök az ujjával.
- Mmmm!
- Autó.
....
Vagy 20 képpel később...
- Mmmm!
- Karácsonyfa.
- Mmmmm!
- Úszógumi.
- Mmmmmmmmmmmmm!
- Kacsúsztató.
- Mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm!
- Autó.
Szusszanás, következő képre mutat.
- Mmmm!
(Na, szóval aki még csodálkozott, hogy én mért tudtam mér ekkor is hogy autista ...)
De azt is el kell mondanom, hogy mostanában már évek óta kérnek történeteket a kiskorukból, amikor még babák voltak. Ez az egyik kedvenc. Rengeteget nevetünk ezeken.