Oké, hagyjuk a nyitott jelzőt, inkább úgy írom, hogy kezdeményező. De nem lényeges tényleg, én csak L.-t írtam itt így le.
Ó, ezt véletlenül sem akartam írni, hogy bárki konkrét gyerek milyen szociális készségekkel van megáldva, nem is akartam mondom ilyen személyes irányba menni. Én pont, hogy inkább általánosabban szerettem volna fogalmazni, de véletlenül sem totális fedéssel. Abban tök igazad van, hogy bármi lehet egyéneket nézve, akár egy auti nt barátság is. Semmi nem predesztinálja, hogy egy auti csak autival barátkozhat, csak szerintem nekik könnyebb egymással. (már az enyhébben érintetteknél). Én ezt láttam a fiamon, csak emiatt írtam. A peremgyerek dolgot meg saját tapasztalatból írtam szintén, évfolyamtársam volt általánosban egy auti fiú, aki így élte túl a sulit, illetve máshonnan is hallottam ilyet. De egyetértek, hogy abszolút igazságok és tények itt nincsenek.
Azt meg már én is akartam írni, hogy milyen szánalmas, hogy itt latolgatjuk, hogy az inklúzió a jobb-e vagy egy sni osztály, mikor egyszerűen inklúzió nincs itthon, én remegve várom, hogy egyáltalán felveszi-e bármelyik alapítványi suli a fiamat, az integrálónak mondott iskolák meg borzadva próbálják hárítani az autikat, lehetőleg látniuk se kelljen a gyereket. (Igen, vannak kivételek, csak kevés).
De tényleg zárjuk is le, mert csak még jobban felzaklatom magam, így is nehezen bírom az ismételt sulikeresést, ami előtt állunk.
Inkább egy jó hír: L. rájött, hogy az immáron 4 éve állandóan a menüjében szereplő üres pirítóst és a kanállal lopkodott nutellát akár össze is lehetne rakni. Szóval életében először megevett egy nutellás pirítóst és baromi büszke most magára, hogy ezt az ételt ő találta fel.

Azt hiszem ideje volt.