Téma: Autizmus mindennapok

Sziasztok!
A doktornéninknek említettem hogy "pörög a szoba".

Kb. 4. nekifutásra megvizsgálta becsukott szemmel.Mert kiszállt a helyzetből az én fiam folyamatosan...
Azt mondta rendben találja de Pesten mondjuk el okvetlen.

A fiamnak van egy bocija, a kedvenc "nyugtatója, alvókája".Az tikkelés, ha az orrának ütögeti?Ezt labdával is csinálja, a fejének ütögeti.Főleg amikor fáradt, meg az elalvá az olyan, hogy míg el nem alszik, dúdol, halandzsázik, szuszog.

Köszi!

Makilla:
Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Kimni: szerintem ha egy tic abszolút öntudatlan, és ha induláskor már megállíthatatlan, akkor nem lesz frusztráló, ha azt sulykolod belé, hogy ez milyen rossz? Mármint ha nem tudja kontrollálni, akkor nem lesz feszültebb attól, hogy ezt kell figyelnie folyton? Értem, hogy csúfolhatják miatta, meg sebes lesz a szája, de ha nem tud ellene tenni semmit, akkor érdemes ezzel foglalkozni? Az biztos segít, ha a szája hozzáedződik, vagy puhább lesz és nem reped ki. Viszont ha ezek jönnek mennek, akkor nem lehet, hogy elmúlik magától is?
Csak kérdezek, nem belekötök semmibe.

autizmus és integráció: Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Pacsirta: ezek inkább repetitív mozgások, a tic hangadásos vagy mozgásos kényszercselekvés. Szerintem amit leírtál, az nem tic.
A fiamnak is van ticje, néha nyusziorrozik, bámul valahová és furán felhúzza az orrát. Nekem eszembe nem jutott szólni még emiatt, de értelemszerűen ez nem zavar senkit, és nem okoz fájdalmat neki. Meg ő annyira furcsa, hogy annyi minden miatt lehetne csúfolni, hogy ez már senkinek eszébe sem jut.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Pacsirta, ahogy Labolen írja, ez csak ismétlő viselkedés, a fiamnak millió ilyen van. Jönnek-mennek. Ha nem korlátozza nagyon (mint pl. az enyémet, aki olyan szinten pörget folyamatosan mostanában, hogy kb. semmi mást nem csinál magától a gépezésen kívül, ahol dettó pörgő dolgokat néz) vagy nem bántja magát (mást) ezzel, akkor túl sokat nem kell vele foglalkozni.

Én azt tekintem integrációnak, ami inkluzív, segítő, támogató. Gyakorlatilag ez egy vegyes sni csoportban nem tud megvalósulni. Pont tegnap beszélgettem erről egy anyukával (nem autija van), ő is arra hajlik, hogy inkább alapítványiba viszi a gyereket (megtekintette a normál iskolaválasztékot a kerületben...), amivel én egyáltalán nem értettem egyet (ismervén a gyerekét), de ki tudja, lehet, hogy jó lesz neki, hogy bekerül egy 5 auti+2 diagnosztizálatlan auti+1 hiper+1 magatartászavaros+4 diszes csoportba a (szerintem) diszes gyereke.
Egy többségi iskolában 1000%, hogy felkarolnák a kislányok. Az alapítványiban a fiúk sok mindent fognak csinálni, de föl nem karolják, az tuti.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.
Ha valaki alapítványiban gondolkodik, nézze meg az adott iskolákat. Mert nagyon különbözőek. Én négyben voltam, mindenhol mások az elképzelések teljesen.

Köszönöm!
Nem foglalkozok vele különösebben de kíváncsi voltam a véleményetekre.

Megkaptuk a bölcsis jellemzést.
Hát a lényeget kiemelve:egyedül játszik, ha a közös játékba bevonják akkor hamar kilép.
Gyűjtöget az udvaron, kedvence a toronyépítés, a tricikli , motorok kerekének pörgetése.
Minden változásnak hangot ad, legyen az személyi és tárgyi.
Inkább a felnőttek társaságát keresi.
Ismétel, a kijelentő mondatokat kérdővé alakítva.Nehéz vele az együttműködés.Ragaszkodik a saját tárgyaihoz, ha tehetné egész nap a kezébe fogná.
Térben és időben tájékozódik, ismeri az alapszíneket, a helyhatározókat.
Igényli a vigasztalást, de ő nem vigasztal.
Segítséggel ügyesen öltözik, ismeri a napirendet, tudja melyik az ő holmija.

Dióhéjban ennyit.

Ezt akár az én fiamról is írhatták volna.

Tegnap a fiam bunyózott az osztályban.
A helyzet az, hogy a múlt héten a padtársa és ő betegek voltak, hiányoztak. Ez alatt a padtársa helyére beköltözött egy gyerek. Mivel reggel ők értek előbb az osztályba, így leültek a szokott helyükre, mire megjött ez a harmadik fiú, és közölte, hogy ő akar odaülni. Erre mondták, hogy nem. A dolog ekkor ennyiben maradt, de aztán szünetben, amikor ők nem voltak ott a srác egyszerűen átköltöztette a táskákat, és beült a padba. Amikor visszaértek reklamáltak, és akkor a srác megtámadta a fiam padtársát, mire a fiam is bekapcsolódott, és volt egy kis pankráció.
Jelenleg ott tartunk, hogy mindenki ül a régi helyén, és az osztályfőnöknek fő a feje, hogy most mi is legyen.
Én érdeklődve várom, mi sül majd ki ebből.

Ma meg a szünetben alufólia galacsinokkal dobálóztak a többiek. A fiam kijelentette, hogy ami őt vagy a padját éri, azt elrakja, és nem adja vissza. Nem hitték neki, hogy meg is csinálja, így vagy 10 galacsinnal tért haza.

A gyerek kitörölte a hszmet.

Szanya: Vegyük külön, hogy inklúzió és integráció. Hivatalosan egy alapítványi suli az integráció. Értem, mit mondasz, csak akkor nevezzük nevén a dolgokat.
Felkarolás: Sehol nem tapasztaltam, hogy kislányok felkaroljanak egy peremre szorult gyereket, inkább olyat, hogy egy peremre szorult összeáll egy másik peremre szorulttal. Tudom, hogy van ilyen, hogy nagyon felkarolják, de az inkább olyan esetben, ahol a gyerek nem beszél, vagy csak alig, és emiatt nem mondja a fura, fárasztó, vagy olykor kiakasztó szövegeit. Könnyebb úgy elfogadni, ha "babának" tűnik a gyerek, mert mondjuk nem beszél, így a gyerekek is jobban segítik. Az én fiam nem ez a típus, senki nem segítette őt soha az oviban.

Labolen, nem veszem külön, mert a hideg integráció nem integráció, abból kiesik az auti, tehát nem történik integráció. (L.: teniszoktató.)
Hát az enyémet felkarolták. Saját indíttatásból is, aztán erre kaptak egy megerősítést az asszisztenstől, úgyhogy naponta több órát foglalkoztak vele. De nyilván függ az életkortól és az auti jellegétől is. Ezért jobb a vegyes korcsoportos oktatás (mint Curasso iskolájában).
Más kérdés, hogy a magyar pedagógusok többsége agyilag nincs olyan jól felszerelve, hogy felfogja az autizmust.

Nekünk nagyon jó lenne egy olyan rendszer, mint ami Curasso fiának sulijában van. Folyamatos gyp. vagy asszisztensi kontroll és különórázás nagyobbakkal. Legjobb. De még küzdeni se tudok érte az okos szakértőinek köszönhetően.

April, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Erről az egész kortárs segítői kérdésről konkrétan a sült galamb jut az eszembe. Nem a lustaságból fakadó sült galamb várás, hanem abból adódóan, hogy senkinek eszébe nem jut, hogy a galambot meg kéne fogni és utána megsütni. Nem mondom, hogy egy magasan funkcionáló, ámde rendkívül idegesítő auti mellé könnyű kortárs segítőt szervezni, de kísérletek sem történnek. Ez az többek közt, amiért nincs inklúzió. És itt nem csak arról van szó, hogy a pedagógusnak nincs erre ideje, hanem nem is tud róla, hogy ezzel neki foglalkoznia kellene. Olyan szupin fel vannak készítve az integrációra.

Dreamer, majd írd meg, hogy alakul a sztori! Szerintem ügyes volt a fiad. Remélem, nem fog a dolog elfajulni.

Az nem integráció, ha nagy kegyesen hajlandó vagyok az amúgy ép értelmű auti gyereket felvenni az osztályba, majd ELVÁROM tőle, hogy MINDEN SEGÍTSÉG NÉLKÜL pontosan úgy teljesítsen a gyerek, mint a többi. Ebből a szempontból mi nem integráló iskolába jártunk az első négy évben, mert amikor az osztályfőnöktől megérdeklődtem, hogy fejlesztő pedagógus, aki van az iskolában fog-e foglalkoznia fiammal, konkrétan csak a szemebe röhögött.
A másik iskolában volt alapítványi támogatás, annak az alapítványnak a munkatársai okították a tanárokat, akikhez a fiam fejlesztésre járt. Ők jók voltak, a gyerek rengeteget fejlődött, a legtöbb tanár viszont abszolute nem akart ezzel a dologgal foglalkozni, még az igazgatónő által elrendelt segítséget sem akarták megadni neki. Ez a segítség konkrétan az lett volna, hogy a fiamnak óra végén ki kellett volna vinni aláíratásra a leckefüzetét, hogy rendesen felírta-e a házit. Volt tanár, aki ellenőrizte, volt, aki ki is egészítette, és volt, aki rendszeresen óra végén rohamléptekben kilőtt az osztályból, hogy a gyerek ne bírja odavinni neki a füzetet. Ez azért volt kínos, mert elvileg úgy volt a megállapodás, hogy ha nincs aláírás, akkor a gyereknek valami szankció jár. Aztán megállapodtunk, hogy ennek a tanárnak az óráira ez nem érvényes. Kész.

Amúgy a lányom egy ilyen segítő alkat. Az óvodában volt anyuka, aki megszólított, és megköszönte nekem, hogy a lányom mennyire sokat segített a kisfiának beilleszkedni a csoportba, amikor odakerült. Teljesen önkéntesen és magától korrepetált másfél évig egy nála két évvel fiatalabb kislányt. A múlt évben, amikor szétesett az osztály és elkezdtek iszonyatosan romlani a gyerekek jegyei, mi felajánlottuk, hogy aki szülő igényli, az e-mailben megkapja tőlünk az aznapi házi feladatokat. Volt is egy kb. 15 fős csoport, akinek ment minden nap a házi rendszeren, több hónapon keresztül. Aztán a légkör olyan szar lett az osztályban, hogy év végén többen elmentek, mi is. Az iskola reakciója erre: egyrészt megsértődtek, közölték, hogy azzal az osztállyal nincsen semmi probléma. Az oszifő nekiállt úgy beállítani a lányomat, mint aki szándékosan nem azt a házit küldte el néha, ami fel volt adva. (Lehet, hogy néha elgépeltünk egy oldalszámot, vagy feladatszámot, de nem tévedésekre célozgatott.) És idén az volt az első osztályfőnöki óra témája, hogy az oszifő az osztály előtt azt a három gyereket pocskondiázta, aki év végén más iskolába ment át.
Ennyit arról, hogy mennyire is díjazzák a segítőkészséget, ha egyáltalán van.

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

April, Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

Ez a házi feladat felírása minden autinak ilyen kritikus pont? Annyi ilyet hallottam már. De érdekes különben, hogy a mai világban, amikor mindenki folyton a neten lóg, nem képesek rögzíteni egy iskolai közös rendszerben a leckéket, hogy mindenki láthassa.

Azt nem szeretik, ha valaki egyáltalán bármit csinál. Senki ne csináljon semmit, csak lökje vissza az anyagot, de lehetőleg szó szerint, ahogy a tanár leadta. Kiölik az emberből a jószándékot. Is. Komolyan, a főiskolát megelőzően egyetlen emberre nem tudom azt mondani, hogy na igen, ő jó tanárom volt. Senkire. Viszont a facebookon az Ötletek tanítóknak blogos tanítónéni technikái nagyon tetszenek. Kár, hogy nem lehet tudni, hogy hol tanít. (Meg eleve másodikosai vannak.)

Szerintem elbeszélünk egymás mellett. Én definíciókról beszélek, ti meg az ideális megoldásokról.
Különböztessük már meg akkor ezt a kettőt. Igenis, integráció az, amikor a sérült ember együtt van a nem sérültekkel. Ez az alap. Aztán ennek vannak válfajai, hideg integráció, ha senki nem segít semmit, de elvárnak mindent. Ez is integráció a definíció szerint, csak nem a legjobb megoldás. De azért aki normál suliban van úgy, hogy nem tudják az autizmust, az ilyenben van benne, vagyis Kimniékre abszolút ez vonatkozik. Ne mondjátok már, hogy ez nem integráció, hiszen együtt van az nt-kel. És csak nt-kel van együtt! Ha a tiszta sni osztály nem integráció, a tiszta nt osztály sem az, mert épp nincs segítség, akkor csak az inklúziót vennétek integrációnak, annak meg pont emiatt van egy külön neve, mert az már sokkal több, mint egy integráció.
De ez csak szavakon való lovaglás. Én értem, hogy nem megfelelő integráció, ha a gyerek csak őgyeleg a sok nt között és nincs igazi kapcsolat köztük. De pont ez történik mondjuk egy full nt oviscsoportban, ahol nem teszik lehetővé az általad felsorolt módon az interakciót. Valljuk be, a legtöbb helyen, amit ma Magyarországon integrálónak mondanak így megy ez. Vagyis az auti nem fog kapcsolatba lépni senkivel, csak nézi őket jó eséllyel. Akkor miért nem tanulhatna ugyanennyit egy sni osztályban, ahol nézheti a diszeseket, de kapcsolatba tud kerülni a hozzá hasonló autikkal. Vagyis lát nt szociális mintát (egy diszesnek az van), mégis tud barátkozni valakivel. (Még a mi szegregált osztályunkban is barátkoznak és együtt játszanak). Az oviban sose játszott senkivel. Olyan hideg integrációban nyomta az ovit, mintha eszkimó lett volna.

Ami Curasso sulijában van, az már egy auti egység. Érdemes lenne utánanézni, hogy hogyan sikerült ilyet létrehozni és hogyan működik felsőben is. Úgy nem értem, hogy ha már egy helyen működik, miért nem mehet ez máshol is így.

Ez valóban a szavakon lovaglás. Az integrációt eredetileg nem úgy találták ki, hogy majd direkt rosszul fogják csinálni, hogy kitalálhassák a hideg integráció és inklúzió szavakat. Az integráció jogi szempontból azt jelenti, hogy biztosítják az auti fogadásához szükséges feltételeket és ez nem történik meg általában.
Kimni fia nincs integrációban. Ő ott nt.

Az enyém itt a szegregáltban senkihez nem tud kapcsolódni, ahogy az várható volt. A játszón meg egy sec. alatt közös játék alakult ki tegnap egy nt-vel. (Egy szó kommunikáció nélkül.)

Nekem az nem tűnt fel, hogy Curassoék csoportjában autik lennének. Úgy értelmeztem, hogy 2 másik srác, akiknek valamilyen problémájuk van. Ha az igazgatónő ellenállását nézem az auti felvételére vonatkozóan, akkor a másik kettő nem auti.
Szerintem simán lehet, hogy az itteni integráló sulikban is ez így van. Minthogy meg se néztem, akár lehet így is. Az mindenesetre biztos, hogy asszisztensek vannak, azt mondták mikor odatelefonáltam.

Szanya: igen, jogi szempontból ez az integráció, én csak a gyógypedagógiai fogalmat mondtam. De nem akarok már ezen rugózni, abszolút egyetértek, hogy segítség nélkül nem megfelelő egy auti integrációja és nem lehet igazán sikeres. (Kimni, akkor ti most ez alól kivételek vagytok, mert N. ott nem autiként van jelen). (a szavakon lovaglásért meg bocsi, néha vannak ilyen mániáim. )

Az hogy milyen csoport jön össze szegregáltban, megint csak lutri. Nálunk vannak nagyon nyitott és jó szociális készséggel rendelkező autik, így van, hogy tudnak együtt játszani. Nem mondom, hogy állandóan. De mindig mondom, hogy nekem ezek kevésbé fontos szempontok, mert nekünk itthon eleve van 4 másik nt, akik állandóan vele vannak. Szóval megértem, ha másoknak ez igenis alapszükséglet, hogy lásson minél több nt példát. De nem is a szegregáltakról mondtam én ezt a kapcsolódást, hanem az alapítványiakról, ahol viszont több nem auti is van.

Curasso csoportja: igazad van, itt egy kicsit átsiklottam a részletek felett. De alapjaiban mégis az a megoldás, hogy pár órán bent van, a többin meg kint, az megegyezik azzal, ami az egységben lett volna. Már ha a kint töltött időben halad az anyaggal.

Labolen, itt ebben a csoportban minden gyerek szociálisabb, mint az enyém.
Érdekes, hogy nem bírom ezt elmagyarázni... Pedig már nem tudom hanyadjára írom le.
Az enyémet csak az autispektrum ellenkező végén lévő gyerek tudja játékba vonni.
Az, aki nyomul, bele akar nézni a szemébe, akarja, hogy átmenjen, amit közölni akar, be akarja vonni a tevékenységébe, figyeli a reakciókat, motivált, érdekli, alkalmazkodik.
Tehát ez nem lutri, hanem tök egyértelmű volt már tavaly és tavalyelőtt is, mikor ugyanerről beszéltünk. Egyébként különösebben ez nem izgat, mint probléma, mert mint ahogy ezt is kismilliószor leírtam, nem tekintem az iskolát a szocializáció elsődleges és kihagyhatatlan színterének.
(Ettől függetlenül persze pozitívumnak könyvelném el, ha nt-k próbálnák feljavítani a gyerek szociális képességeit egy iskolában.)
Alapítványinál lehet az enyhe autiknak szerencséje valóban.

Szanya: jó, de ez azért van így, mert amúgy Z. magától nem nyitna, nem? Nálunk meg pont fordítva, a fiam tökre nyitott, és egy full nt azonnal leveszi, hogy gáz van vele és nem szívesen veszi be a játékba. Míg egy auti meg játszik vele, mert neki nem tűnik furának.
Én is többször leírtam, hogy a szocializáció nem csak abból áll, hogy két gyerek mit kezd egymással, hanem abból is, hogy álljon sorban ebédnél, köszönjön, ha belép a terembe, ne vágjon a tanár szavába óra közben...
Elhiszem, hogy kismilliószor írod le ugyanazokat, de Z. a te gyereked én meg nem vagyok megáldva kiemelkedően jó memóriával. Szóval kérlek ne neheztelj rám, baromira nem akartam elvinni személyesre ezt a témát.
Csak onnan indultunk, hogy egy alapítványi suli kevésbé megfelelő integráció, mint egy többségi suli. Legalábbis azt hiszem innen indultunk...

"Nyitott" meg "zárkózott"? Szociálisan a nullához konvergáló autinál? Olyan van, hogy pl. érdekes valakinek a tevékenysége vagy sem, meg olyan, hogy egyedül akar lenni az auti/nem akar kommunikálni (mert az fárasztja). Ha ragaszkodunk a nyitott kifejezéshez, akkor Z. sztenderden nyitott. Csak nem érdekli a többiek tevékenysége, a kommunikációja meg akadályozott.
Igen, valóban ebből is áll a szocializáció, de ezeket kb. bárhol meg lehet tanulni és nem fog a csoportösszetételtől különösebben.
Értem, és nem gond, csak ez így most úgy tűnt, hogy a többiek fiai annyira kevéssé szociálisak (a balszerencse folytán), hogy Z. nem tud hozzájuk kapcsolódni, és ez nagyon nem így van.
Meg a másik lényeges dolog, hogy nem lehet általánosítani, abszolút nem biztos, hogy minden auti majd egy másik peremen lévővel bandázik (akármilyen iskolatípusban).
Lehet, hogy egy autinak szuper az x alapítványi, de lehet, hogy még szuperebb lenne az y többségi (meg az is, hogy nem).
És az meg egyértelmű, hogy egy aljas út szélén hagyás az egész rendszer, tekintve, hogy minden iskolát államosítottak és már csak ezért is biztosítaniuk kellene a feltételeket az állami rendszeren belül. Na de amikor azt nyilatkozzák egy fogyatékosokat fogadó fogászat átadása kapcsán, hogy x db kezelést tudnak finanszírozni 1 évre, mert ennyit bírnak el a magyar adófizetők, függetlenül attól, hogy mondjuk y fő fogyatékos így nem lesz adott esetben fogászatilag ellátva, akkor az ember a kis iskolaproblémájával még kellemetlenül is érzi magát, hogy ilyen mértékben terheli az államkasszát, jaj.
Az ember azon mereng, hogy mit is válasszak, alapítványit, többségit, vagy egymit...? Miközben egyszerűen arról van szó, hogy nincsenek biztosítva a feltételek a többségiben, egyszerűen le van pattintva. Ezt nem lehet megmagyarázni, hogy az alapítványi miért jó. Nem jó. Mert nincs valós alternatívája.
Na mindegy, ezt a problémát se ma fogjuk megoldani.