Téma: Autizmus mindennapok

Pacsirta: Írtam privit!

Champ ez nagyon jó missön impásziböl

A mosógépről annyit hogy két hete okádja ki a vizet ott ahol a mosógélt rakom bele.... beszívja a vizet és ott fönn kijön, úgy mostam vele hogy mielőtt kijött volna belőle a víz bezártam az ajtót nehogy agyoncsapjon valakit ha úszik a fürdőszoba..... Most azt csinálja hogy beszívja a vizet, kimos de nem centrifugáz és a szerelő még két hétig nem ér rá.... Vizesen teregetek.....
A biztosító telefonon úgy döntött hogy 24 ezret utal és nem küld senkit a pincébe felmérni a csőtörést....Holnapra gazdagok leszünk
Aztán most kell szerezni egy kőművest meg jó sok egérragasztót mert valahogy megint följött egy egér a konyhába a pincelejárón keresztül lejött egy egérnyi vakolat ahol fölfér, de most megjárta mert még a tavalyi ragasztóba beleragadt.....Tuti azért jött mert elázott az otthona.....
Ilyen kis lájtos hétfőnk volt és még nem alszunk

Az én gépem sem centrifugáz rendesen, de van rajta egy olyan program,
hogy víz kiszivattyúzása (kényes ruhák miatt).
Ilyenkor nem csöpögnek a víztől a ruhák.

Szegény egér kimenekült a vízből, utána meg beleragad a csapdába...

Daniel: az én mosógépem is csinált olyat, hogy a mosószer adagolónál jött ki a víz. Csak el volt dugulva maga az adagoló fiók, jól kitisztítottam mindent és meg is oldódott a probléma. Ha nem centriz az viszont gáz. Nekem újra kellett tekercselni a motort. Olcsóbb, mint új gépet venni, de két hétig nem volt mosógépem. Katasztrófa!

Csicsa: én azt javasolnám neked, mint mindenkinek a fórumon: ki ne ejtsd az autizmus szót a szádon! Az az általános tapasztalat, hogy rettentően megijednek tőle az ovikban, bölcsikben és még az is előfordulhat, hogy ilyen-olyan mondvacsinált okkal eltanácsolják a gyereket az intézményből. Sajnos az óvónők, bölcsis gondozónők sem tudnak többet az autizmusról, mint amit az Esőemberben láttak, ebből indulnak i. Lehet, hogy most a frászt hoztam rád, de sajnos ez van.
Szerintem jó ötlet, amit Anya írt. Mond, hogy egyenlőtlen a fejlődése, de nyugtasd meg őket, hogy már jártok szakemberhez. Én nem hoznám elő az AS-t.

Daniel: Ilyenek ezek a hétfők! Velem meg megsüttetett a lányom egy tepsi aranygaluskát, nemrég lett kész. Aztán közölte, hogy mégsem ízlik neki! Pedig szerintem isteni lett! Asszem 3 napig azt fogom enni!

Champ: Küldj egy tepsivel!
Mit kérsz hozzá: vanília vagy csokoládémártást?

Anya: én csokival jobban szeretem, de mivel a főnökasszony vanília sodót kért, azt főztem hozzá. így jártam!

Hát igen, nálunk is az van amit a főnökség akar!

Champ nyami itt is szívesen vállalnék némi aranygaluska pusztítást! Én máglyát raktam ( máglyrakás) tegnap, gyerek meg kereste a máglyát
Csicsa én is az idegrendszeri éretlenségre szavazok...

Champ az aranygaluskáért tudok adni egy tepsi pizzát most sül meg sütünk még csicsókát délután szedtem föl a kertben

Makilla a máglyarakás is jöhet ezer éve nem ettem a receptet elküldhetnéd lécci van egy tonna alma a kertben holnap csinálnék

Lányok, ha létezne Köbüki fénypostája...

Annyira más problémáink vannak az eltérő korokból adódóan, de ha leírom, nekünk most mi a baj, akkor titeket majd legalább nem ér váratlanul.
A fiam már belépett a kamasz világmegváltó korszakába. Csak az a különbség, hogy ő alapvetően pesszimista, meg mi is eléggé nyíltan beszélünk előtte az ország és a világ gondjairól. Nem is nagyon tehetnénk másképpen, mivel neki van egy antennája valahogy az ilyesmi terén, legalábbis azokat a tanárokat, akik az én megérzésem szerint sem voltak őszinték ő is bojkottálta. Na, szóval a fiam nem hiszi, hogy "meg lehetne váltani a világot." Ez jó is meg rossz is, mert egyrészt kevesebb a lelkesedése, nem lehet mindenféle idealista szónoklattal munkára bírni. Másrészt meg legalább nem feccöl bele energiát felesleges projektekbe, amik eleve halálra vannak ítélve. Nekem el kellett múlnom 30 évesnek, mire egy-két dologban megértettem, hogy feleslegesen pörgök, mert nekem anyámék még nyomták a fal dumát, pedig most már tudom, hogy ők sem hittek benne. Rengeteg falnak nekimentem emiatt. Nem tudom eldönteni, hogy mi fájt volna jobban: ha eleve lemondok ezekről a harcokról, vagy ezek a koppanások.
A fiam már tudja, hogy a világban csak magára és a családjára számíthat. Ezt már megértette mostanra, és aggódik, hogy az autizmusa miatt sikertelen lesz az életben. E mellé jön az, hogy már azt is felfogja, hogy maga az ország is bajban van. A múltkor úgy fogalmazott, hogy "itt élünk egy haldokló ország közepén, és ti (mármint a szülei) egy haldokló cégnek dolgoztok". (Mindketten ugyanazon az egyetemen dolgozunk, ami nem áll jól, mint ahogy az összes többi egyetem sem.) Nem tudok nagyon sok vigasztalót mondani neki, hiszen pontosan ezek a problémák aggasztanak engem és a férjemet is.

Sziasztok!
Mi még újak vagyunk errefelé (6 éves fiamról derült ki, hogy autizmussal él, van egy 7 éves és egy 2 éves NT testvére), de szinte sokkoló, hogy milyen hozzáállásról olvasok, sajnos a legtöbb hozzászólásban
Mifelénk (Pest megye északi része) segítőkész a nev.tan, hasznos a védőnő, kompetens a gyerekorvos (általánosságban, nem autizmus ügyben) stb. Az óvodában, ahova járunk, empatikusak, segítőkészek, valóban a gyerek számára legjobb megoldást keresik. Amellett, hogy az óvoda nem vehet fel fogyatékos kategóriába tartozó gyereket, az idei évet náluk járjuk végig (az ezévi beiratkozáskor még nem tudtuk, hogy autizmussal él), jövőre semmiképpen nem tudják bent tartani az életkora miatt. Az én fiamnak sokszor van dühkitörése, tárgyakkal és emberekkel szemben is, olykor látható előzmény nélkül is, az óvónéni és a gondozónők is megtanulták kezelni, nagyon együttműködőek, sőt, nem fogadnak minden nap azzal, hogy ma kit hányszor "bántott", csak ha valami komolyabb ügy van... Én végtelenül hálás vagyok nekik ezért, és mindenkit arra bíztatnék, hogy keressen a gyerekének olyan intézményt, ahol empatikusak a gyerekkel és a családdal is, nem pedig további terhet, esetleg érzelmi nyomást raknak a szülőkre.

Szia Aiiaiiyo!

Ha jól értem, amit írsz, akkor te nem azt tapasztalod a kisfiad ellátásában, mint a fórumozók nagy része. Az miatt, hogy mi a saját, legtöbbször tényleg negatív tapasztalatainknak itt teret engedünk, egy kicsit neheztelsz is ránk.
Pedig ovi ügyben vannak jó példák is, én magam is sokszor leírtam, hogy a fiam ovija összességében jó volt, az óvónénijét és a dadust is nagyon szeretjük, sokat köszönhetünk nekik. Az intézmény vezetésével aztán már meggyűlt a bajunk, nem is egyszer.

Az a helyzet, hogy az autista gyerekek ellátásában, oktatásban nagyon fontos a szeretet, az empátia, de szakértelem nélkül semmit sem ér az egész. És ez bizony nagyon-nagyon hiányzik! Óvodákból, iskolákból, egészségügyi ellátásból, jogszabály alkotásból stb. Hosszú távon sajnos kevés, ha kedves a védőnő, vagy ha segítőkész a nevtan. Egy AS diagnózissal a kézben pedig nem olyan egyszerű ovit, sulit találni, ahol tárt karokkal várják a mi gyerekeinket. És akkor még szóba sem került, hogy mi jó tényleg a gyereknek...

Örülj neki, hogy most úgy tűnik minden rendben, jónak ítéled meg az ovit. A nagyon szerencsés kisebbséghez tartozol, ha ez tényleg így van. Sajnos idővel, iskolás korban valószínűleg rá fogsz jönni, hogy mi, többi fórumozó nem puszta rosszindulatból kesergünk itt egymásnak, hanem ilyen az élet. Most inkább nem is írnék a mai élményeimről, az egész délelőttöt a kormányhivatalban töltöttem a fiam iskoláztatásával kapcsolatban.

Nem akartam gonoszkodó lenni veled, csak kicsit szíven ütött, amit írtál. A legtöbb fórumozónak évek óta diagnózissal él a gyerkőce, az én fiam 9 éves, több, mint 5 éve tudjuk, hogy autista. Hosszú évek óta küzdünk, kisebb-nagyobb sikerekkel, mind megjártuk a hadak útját. Így elég nehéz elfogadni a kritikát attól, aki most kezdi ezt az egészet.

Remélem nem ijesztettelek el, írj még bátran, csak ez most kibukott...

Az a helyzet, hogy manapság azok, akik nem teljesítménybéren vannak, hanem havi fix-el, azok közül igen sokan igyekeznek a munkát a lehetséges minimumon megoldani. Nem mondom, hogy nem értem meg őket, de ennek vannak következményei az egész társadalomra nézve is. Egy iskola, ha integráló lesz, az nem tudom, az intézménynek magának mennyi pluszt jelent, de szerintem az a pedagógus, akinek SNI gyerek jár az osztályába egy fillérrel nem kap többet, mint akinek nincs ilyen gondja az osztályával. Ebből adódóan a pedagógusok nem igazán örülnek az SNI-s gyerekeknek.

Szia Aiiaiiyo!

Szeretném mondani, hogy igazad van, de nincs, emiatt: "Amellett, hogy az óvoda nem vehet fel fogyatékos kategóriába tartozó gyereket" Ez itt a dolog kulcsa. Nem vették fel az integrációt az alapító okiratba, mert nem akarnak fogyatékos gyereket. Lehet, hogy épp a két óvónőtök kivétel, de attól még... És nem akarlak lelombozni, de nehéz lesz helyette másik jót találni. Értem a jó szándékú tanácsodat, hogy a mindenki keressen jó intézményt, csak sajnos ez nem éppen egyszerű.
Kijelenthető, hogy az autik ellátása nincs megoldva, az a pár ember, aki képben van, nagyon elenyésző az autik számához képest. És ezen sajnos nem segít az a 800 milla, amit épp most költenek erre.

És még egy. (Ezt már nem Neked mondom, csak a témával kapcsolatban eszembe jutott és elég lényeges.)

Tehát ez már mindenkihez szól.

Ha valaki nem volt képzésen, nem járt a gyerekével IGAZÁN PROFI gyp.-hez, akkor NEM TUDJA, hogy jó-e az ellátása a gyerekének, csak azt HISZI.

(Az utolsó mondatra vonatkozó vitát, ha nem lehet tőle eltekinteni, akkor priviben intézzük, köszönöm.)

A legeredményesebb fejlesztést minden auti gyereknek a saját szülei tudják nyújtani, ha van hozzá elég intelligenciájuk és beleérző készségük, valamint szorgalmuk, hogy beleássák magukat a témába. Nyilván kérdés, hogy kinek-kinek van-e erre ereje, ideje, affinitása. S mellesleg ez az, amit aztán végképp nem fizetnek meg.

Lehet félreérthetö voltam.egyáltalán nem szégyellem hogy a fiam autista.úgy ertettem hogy egy "faluban" a bölcsisnéniknek hogy magyarázzam el józan paraszti észel.?könnyen érthetöen.