Carusso: részvétem.
Ovis kerítés:
A pozitívumot úgy értettem, hogy az ilyen helyzetekkel azt lehet valahogy elültetni a gyerekben, hogy a világ szépen rendben működik. Ha a kerítés festése lekopik, akkor újrafestik (ahogy a falakat a padokat és egyéb dolgokat). Van erre ember, aki ezzel foglalkozik, mindennek megvan a maga helye. Amíg kicsit addig ez a jó, ha így látják a világot. Később aztán úgyis észreveszik, amikor homok kerül a fogaskerekek közé.
Az olvasmány:
Gondolom néz, mint borjú az új kapura. El lehet játszani. Kell valami, ami kineveztek borjúnak, és építő kockákból kell csinálni egy kaput. Borjú kisétál rajta, és elmegy legelészni, közben kaput a munkások átépítik, mire hazajön másképp néz ki. És a kisborjú megáll a kapu előtt, és toporog. Nahát, mintha hazaértem volna, de nekünk nem ilyen kapunk van! Akkor most eltévedtem vagy nem?
Roppant jó auti tanmese! Attól, hogy a kapu (kerítés!) másképp néz ki a ház még mögötte lehet ugyanaz. :;
(A kisborjút hazaterelgetheti utána az anyukája, vagy a gazdaasszony, nem amrad kinn az utcán véletlenül sem éjszakára. De az okos kisborjúk maguktól is rájöhetnek a megoldásra. Esetleg, ha a gyereknek leesik a tantusz, ő is megmagyarázhatja a kisborjúnak, hogy mi a helyzet.)