Rájöttem, Cs. feszültségének forrása nem csupán 1-2 mesefilmben keresendő. Annál inkább az igen erős mániáiban.
Amit szeret, minden a mániájává válik. Ez most tudatosult bennem.
Most megvontam tőle ezt a nagyon negatív hatású mesét (Vudlik), és helyette rácuppant egy - azt gondolom - egész jó oktató kisfilmre. (Domonkos és az okostelefon) Ebben egy kislány, Zsófi közlekedésbiztonsági jeleneteket mutat be. Jót és rosszat. Mindez 1 percben, és 25 része van. Gondoltam, nézheti, nem gond, sőt! Még hasznos is lehet.
Mi történt?
Ma egész nap ennek bűvöletében él. Zsófi, Zsófi, Zsófi. Rajzoljak Zsófit, keressük meg Zsófit, nézzük Zsófit, most új részt nézzünk. Nincs új rész, "csak" 25 rész. De kell egy új, kell, mert ő azt akarja nézni.
És nem a mániával van alapban bajom. Ha megnyugtatná, ha ellazulna tőle, akkor azt mondom, rendben, ez az autizmus velejárója, merüljön el benne ideig-óráig, biztosan megnyugtatja. De nem. Izgatott lesz, felhevül, rágörcsöl és semennyi nem elég az adott dologból. Most ebből a Zsófiból.
De ha Zsófiról leállunk, lesz más. (Télen a hupikék dominó sorozatot gyűjtötte, és úton-útfélen mindenkivel erről beszélt, pénztárnál nem tágított még extra dominót nem kunyizott, azzal kelt, azzal feküdt és nagyon feszült volt attól is....)
Nyilván keretek közé kellene szorítani az aktuális mániáját.
De hogyan?
Használjam motivációra?
De ezzel az a gondom, hogy oké, ha teljesít valamit, nézheti ezt a Zsófit. Meghatározom, mondjuk 5 részt. De ha ez az 5 rész is rossz hatással van rá? Ugrál, vihog, szaladgál közben és artikulálatlan hangokat ad ki magából. És kezdi is egyből, hogy ne ezt a részt, hanem újat, meg jön a többi kérdés-kérés, aminek megint ordítás, nyüszítés a vége.Tehát úgy tűnik, nem tesz neki jót, mégis keresi, igényli.
Jaj, nem tudom...
Ti mit kezdetek a mániákkal?
Nem azokkal, amik megnyugtatják a lurkókat, hanem azokkal, amikről mi felnőttek tudjuk, nem tesznek jót nekik?