A babzsák nálunk egy vidám valami, mivel mindig az eleje egy mozgalmas adogatós, amit viccesre veszünk, a vége meg mindig a fülbesúgós (amit végighumorkodunk) és a helycserés, ami mozgalmas és érdekes. De mit kellene kérnie? A feladatot?

Azt nemigen fogja kérni... Meg aztán nehogy azt hidd, hogy rá lehet motiválni bármivel. És nem csak a motiválatlanság a gond, hanem tényleg állati nehéz neki, próbálja és nem megy. Nem egyszer sír miatta.

Viszont mikor sikerül, akkor boldog.

Minden feladat után kap pipát, 5 pipa egy matrica, x matrica egy komolyabb juti. Most pl. a Camponában lévő játszóház. Ez nagyon erősen motiválja, pipáért megcsinálja a nehéz feladatokat is. Az azonnali tárgynyeremény (vagy bubifújás, stb) meg kaja szinten ő sose volt, nem működött. Mióta a késleltetettet érti, azóta viszont ez jól megy.
Ez a színezős durva, amit írsz.

Nem félórát babzsákozunk, hanem kb. 1,5-et. A szétosztás nem válik be, nehezen ültetem asztalhoz külön feladatozásra és babzsákon kívül a komm. fejlesztés abszolút nem megy, pont amiatt, amit az elején írsz, kell a felpörgetés és levezetés, hogy ne legyen már kizárólag csak a kínlódás. Ráadásul nekünk muszáj ezt Apával csinálni mert kell a hátsó segítő, és azért egész napra nem foghatom ide...
Egyébként csak heti 2x babzsákozunk, a gyakoribb nem volt jó, mert unta. Ebből adódik, hogy túl kevés a komm. fejlesztés még úgy is, hogy logopédiázni külön szoktam vele (bár az nem kommunikáció) és minden este átbeszéljük a napot és a következő napot. Vissza kell hoznom a naplózást, csak az meg egyáltalán nem működött, csak lapozgat, kérdésekre nem válaszol, ha erőltetem, akkor meg összecsapja és otthagy.
Igen, nekem is az a benyomásom, hogy ennek a barkochbázásnak így sok teteje nincs. De legalább a kategorizálást gyakoroljuk.
A mindig ugyanaz a 4-5 állat nem jó, tekintve, hogy utálja az ismétlést. Kénytelen vagyok mindent sokkal magasabb szinten tanítani és gyakorolni vele, mint ahogy meg is jegyezné, mert ha elunja, akkor szétszabotálja az egészet. Inkább magasabbra teszem a lécet és vissza-visszatérek az ismétlendőkre pár hetente. Ezért nem mélyülnek el a dolgok.
"Nekem ez a tapasztalatom, hogy ha azt hiszem ezt már nem lehet még sziszifuszibb módon csinálni, akkor rá kell döbbennem hogy de lehet és az lesz a megoldás. "

Ezt nagyon jól megfogalmaztad, pontosan így van.

Kirakhatnánk a feladatos menübe mottónak...