Labolen! Makilla!
Jobbulást azoknak a lábikóknak!
Champ!
Sajnálom a nehéz szitukat! Anyudnak pedig kitartást a jövő hétre!
(Klassz, hogy vállalja a kettőt egyszerre! Ez nálunk mindig kemény menet Mamának, így ilyet csak 1-2 napra szoktunk tőle kérni. Persze, ha muszáj lenne, vállalná őket több időre is, de hogy nagyon belefáradna, az tuti.

)
Frézia!
Színek: Csabi imádja őket. Pici kb. 2 éves korától ismeri a színeket és az árnyalatokat is imádja. Maga mondja, hogy karamell színű, meg vanília színű, stb... Rakosgatja a filctollait, plüssöket, kisautókat. És a színeknek nagy szerepe van szinte minden játékában. A fekete és a barna a kedvence, és sokat beszél róluk.
Nyaralás: jajj, a nyaralás...
Mi egy ideig próbálkoztunk közös nyaralással, de nem ment. Amiket leírtatok, az velünk is mind előfordult. Még diagnosztizálatlanul, 1 éves korában, és később 2 évesen is külön ment a reggeli, a vacsi az üdülőhelyen. Nehezen mentek a séták is. A sok inger, a programok teljesen felpörgették és hol örömében (inkább eufóriában) dobálta magát, és hangoskodott, hol nyűgjében fetrengett. Szörnyű volt. Mindez megspékelve a nagylány teljesen különböző igényeivel. A mi igényeinket meg, hát inkább hagyjuk... Minden négyesben nyaralásról olyan elgyötörten értünk haza, hogy tudtuk, valamit másképp kell csinálnunk.
Úgyhogy mi kidolgoztuk azt a stratégiát, hogy külön nyaralunk. Ez azt jelenti, hogy nagylány kiválaszt valami vágyott tábort. Lovas vagy musical vagy amit nagyon szeretne és ahol jól érzi magát. Ez mindig más. Ő ide elmegy örömmel, boldogan. Közben kicsi fiú imádott Mamánál a nagytétényi kertes házban, ahol lehet slagozni, pancsolni, van közeli játszótér és Mama egész nap csakis vele foglalkozik. Mi pedig lopunk ilyenkor 2-3 napot kettesben és valóban kipihenjük magunkat.
Ez nagyon feltölt minket.
És ezután jönnek a hármasban programok. Ilyenkor egyikük Mamázik, másikkal olyasmit csinálunk hármasban, amire ő vágyik. Aztán csere. És valahogy így megy el a nyár. A négyesben programok egyelőre nem mennek, és én most nem látom értelmét erőltetni, hisz ez most, úgy tűnik mindenkinek jó és mindenki megkapja azt a szórakozást, pihenést, amire szüksége van.
Lehet, fog ez változni, lehet már nem fog, hisz a nagylány kamaszodik, az is lehet, hogy egyre kevésbé akar majd velünk nyaralni. Én ezen már nem görcsölök.
Vendégség: huhh, miket írtatok... Nagyon sajnálom, hogy ez máshol is ilyen nehéz...

Én megmondom őszintén, görcsölök a vendégeskedések előtt és közben is. Főleg mikor olyan helyre megyünk, ahol sok kárt lehet okozni (porcelánok, nippek, féltett virágágyás). És én is állandóan járőrözök, majd cserélünk párommal, és akkor én beszélgetek ő figyel. De többnyire nem szeretem az ilyen alkalmakat. Vannak viszont helyek, ahová szívesen megyünk, ahol nem kell aggódni állandóan valamin. Még akár egy beszóláson sem, mert tudják ezt kezelni. Ilyen helyekre nyilván mi is szívesebben megyünk.