Téma: Autizmus mindennapok

Szanya, iszonyú jó oviba jártok, ezt már többször megjegyeztem De ez nagyon kijárt nektek

Labolen, én a gyógypedre bíznám azt a kérdést, hogy visszatartsd-e majd még egy évet vagy sem, ezt csak ő fogja tudni megítélni! Nem biztos, hogy ami miatt vissza szeretné tartani az óvónő, az változni fog, ezért tudja ezt csak a gyógyped megmondani szerintem. Nekem is soknak tűnik a 8 év és a te fiad sem tűnik egy súlyos esetnek!

Kimni .
A gond ott kezdődik , hogy szünetekben kinn vannak az alsósok .1-4 osztályig vagy az udvaron vagy a folyóson .Ott úgyis megtalálják a nagyok hidd el .A tanár meg nem fogja látni , max a végeredményt .Mikor a verekedés nyomait észre veszi ,jó esetben . Vagy csak szóban fogják szekálni , gúnyolni .
Ezért kell a segítség , és az osztály összetétele nem sokat számít.

Kimni, ha nincs asszisztens, akkor akár papír nélkül is mehet, semmi jelentősége. Gyógyped. fejlesztésre nincs szüksége, és amúgy is csak heti 1-2 órát kapna egy nem auti spec. gyógyped.-től, aki óráról vinné ki. Ez nem lenne jó. Az egyetlen értelme az SNI létnek az asszisztens. (Esetünkben.)

Járni járt, de ez abszolút véletlen mázli.

Egyébként meg lehet úgy is csinálni , hogy nem mutatni papírt kipróbálni a sulit , és ha nagy gáz van akkor jönni a papírral , hogy SNI.

kimni, 3mackó: mi ez a rajztanítós módszer? én valahogy erről lemaradtam.

Szanya, Edina, értem már, hogy itt az asszisztens a lényeg.
Edina, a lányod hogy oldja meg ezeket a szociális gondokat?
Tegnap sikerült beszélnem az ovi gyógypedjével, aki tud a diagnózisunkról, mivel nem lett sni-s a fiam, nem tud vele foglalkozni külön (eléggé be van osztva így is), de azért beszélgetett már vele, tudja, ki ő. És azt mondta, segít majd ennek a kérdésnek az eldöntésében, figyeli majd néha a fiam a csoportban is.

Labolen, tegnap írta 3mackó ezt a "módszert". Lerajzolok neki valamit, egy kört, kockát, háromszöget, aztán ő is lerajzolja utánam (nem muszáj ezeket, csak egyszerű formák legyenek). Aztán mondjuk nálunk jött a busz, ahhoz "hosszabb kockákat" kellett rajzolni, először azt is én rajzoltam úgy, hogy egymás mellett ültünk és lassan rajzoltam, mondtam, hogy ez itt a busz teste, aztán kis köröket rajzoltam a kerekéhez, magyaráztam közben ezeket, vonalakat a csuklójára. Az embert is így, kör a feje, krumpli a teste, vonalak a kezek és a lábak és nézd fiam, a keze a testéből jön ki, a lába, meg alul a testéből. És lemásolta ezeket a rajzolásom után és azóta használja is, szerintem ez működik másnál is!

Kimni.
Alsóban, nagyon nehezen ment, sok volt a kiborulás, sírás, egészen addig fajul a dolog, hogy egy reggel közölte, inkább öngyilkos lesz, de nem megy iskolába, mert mindenki szekálja, csúfolja a Tanár meg bünteti.
Sok fekete pontot kapott elsősként és volt, hogy haza zavarta a Tanár óráról.
Ekkor kaptuk meg a fiamra a diagnózist. Karomon az üvöltő fiammal, visszakísértem órára a lányom és közöltem a tanárral, hogy ha úgy látja, gond van, a lányommal szóljon, viszem Őt is kivizsgáltatni, mert a fiam autizmussal élő, de fejezze ezt be, mert a gyerek alig várta az iskolát most meg öngyilkos akar lenni 7 évesen.
Na, ettől kicsit megijedt a tanár néni és onnantól kezdve, volt még sok vitánk, de a lányomat nem büntette tovább és elnézte neki, ha furán beszélt, viszonylag türelmesen megvárta a mondandóját és segített neki, ha elakadt.
A gyerekek persze ettől még szekálták.
4-dik benn átkerült a központi suliba az osztály ott volt könyvtár, oda menekült szünetekben.
Mivel a fiam addigra már egészen szépen fejlődött, elkezdtem bulikat szervezni a lányomnak, és szorgalmaztam, hogy hívja meg az osztálytársak közül azokat, akiket gondolja, hogy barátnő lehetne.
Nem ment zökkenő mentesen, de 6-dikra már lett 3 barátnője.
5-dikben kaptunk szóban diagnózist .A lányom nem tudta kb. fél év múlva magától jött rá , hogy érintett .
Mivel 5-dikben új oszt.főt kaptak, vártam fél évig, hogy megismerje a gyereket, nyugtattam a lányomat és sokat beszélgettünk. De mivel rosszabb lett minden ezért egy fogadó óra alkalmával elbeszélgettem az, oszt-fővel. Főleg az volt a gond, hogy üvöltözött a lányomra és az osztályra is, ilyenkor Ő nagyon megijedt szinte ájulásig bepánikolt,/szószerinti értés / és mivel félt ezért nem találta a szavakat, ha feleltette a tanár, persze ilyenkor megint maradt a letolás a tanár részéről.
Kértem a tanárt engedje meg , hogy ha az osztályra üvölt a lányom hadd fogja be a fülét .A válasz az volt , hogy oké majd mindig szól , hogy akire nem vonatkozik fogja be a fülét . Mivel furán beszél és fogalmaz a lányom , van hogy fejben megvan a mondat , de kifelé már csak a közepétől jön mert annyira meg akar felelni , a Tanár nagyon türelmetlen volt vele , néha beszólt neki -Jobb lenne ha meg se szólalnál stb. pedig előtte azt mondta nem baj ha valaki rosszat mond csak végre jelentkezzen valaki.
Az osztálytársakat megtanulta kiosztani, sokat beszélgettünk, mire mit válaszoljon, és hogy viselkedjen. A 3 barátnőből egy volt, aki hasonló volt a lányomhoz vele gyakrabban találkozott.
Erre most elköltöztünk:(kezdem, előröl az egészet felépíteni.
Mostanában sokat olvassa az Életvezetési útmutatót aspergereseknek. Mivel imádja a könyveket, sok mást is olvas , ami segíti megérteni az összefüggéseket, az emberek viselkedését stb. . és persze Én is segítem, amivel csak tudom.

Edina, az én nagyfiam totál visszahúzódó volt oviban, első második osztályban. 3-4 re már totál kinyílt. Sokat gondolkodtam ám a nagyon hogy enyhén aspergeres lehet-e de biztosan nem. Kommunikációja kiválló, fantáziával sincs gond. De szociálisan nagyon lassan ért.
Ezt csak azért írtam le mert, oviban alig játszott a többiekkel. Akárhányszor láttam az oviban a ténykedését, állt a csoportszoba szélén nem játszott senkivel csak nézte a többi gyereket.
Iskolában 1-2 oszt is az volt jellemző hogy a szünetekben ült a helyén és elfoglalta magát.(rajzolt, haktogatott, olvasott) A többi fiú hatalmas szociáis életet élt, kártyákat cserélgettek.... De nem bántották sehol. Nincs hatalmas baráti köre, de 1-1 kisfiúhoz odacsapódik és ez elég. Oviban nem volt barátja egyáltalán. Elsőben pedig egy másik fiúcska tapadt rá, azért lett. Nem determinált az hogy kipécézzék és bántsák.
Persze hozzá kell azért tenni, hogy nagyfiam ha szóban belékötnének simán megvédené magát. Míg ugye egy aspi vagy auti kommunikációs nehézségekkel is küzd. És persze a közösség sem mindegy hogy milyen.
Viszont van egy ,,rosszabb,, fiúcska az osztályban, no azt csípkedik rendesen. Az én fiam szokta sokszor megvédeni, de azért ő sem nagyon szereti, csak ha nagyon bántják akkor védi.

Igen, lehet hogy az egész világgal meg kell küzdenünk gyerekünk boldogulása miatt és nem árt felkészülni a legrosszabbra is, de ki kell próbálni hogy menne e neki mankó nélkül is a járás hátha mégsem esik el.
Kimni még van egy évetek. Jövő tavasszal kellene ezt eldönteni kell e majd a fiad mellé asszisztens.

A kicsim sajna nem ilyen határeset. Biztosan kell majd minden segítség, asszisztens, ha 4-5 év múlva lesz egyáltalán még.

hajtogatott

tomger: Miből gondolod, hogy a fiad nem határeset, hiszem még csak 3 éves. Még nagy-nagyon sokat fejlődhet és változhat, lehet, hogy ő lesz az aki a legtöbbet tud előrelépni.

Igen, lehet hogy hatlmas fejlődést mutat majd, bárcsak...
A gyógypedünk mondja, hogy jó képességű. Én ezt valahogy így érzem, mert kortársaihoz képest kommunikációjában, kifejező beszédében és értésében is annyira el van még maradva.
Pont legutóbb mesélt a gyógyped egy kislányról, akivel 3 évesen kezdett foglalkozni het 1 órában, nem beszélt. 5 évesen tünetmentes autistadiagnózissal bocsájtották el a Koraiból. Hangsúlyozta hogy nem is jártak sehova rajta kívül és az egy fejlesztés volt csak, úgyhogy a gyermek saját fejlődésében is lehet bízni:)

Hát ha jóképességűnek mondja, akkor bizonyára az is. Ráadásul elkezdett beszélni, mégha csak keveset és nehezen érthető módon, de mégicsak elkezdett. 3 évesen az én auti fiam is csak kicsit volt előrébb kb 15-20 szavas viszonylag jól érthető szókészletével. Sőt az NT nagyfiam is csak ennyit tudott 3 évesen, most meg be nem áll a szája.

Kedves vagy, hogy bíztatsz.

Igaza van HáromMackónak, ha a gyógyped. azt mondja, hogy jóképességű, ráadásul már beszélni is elkezdett, akkor nincs okod elkeseredni.

Átnéztem tüzetesebben a farsangos képeket. Valóban jól érezte magát a fiam, csakhogy az is látszik, ha jobban megnézi az ember, hogy az egészből nem értett egy hangot sem. Abszolút próbált alkalmazkodni, kb. olyan sikerrel, mintha kínaiul próbálnám elmagyarázni a Pythagoras tételt a spanyol rákászok és pákászok éves gyűlésén, a díjátadás közben.
Ötletem nincs, hogy ilyenekre hogyan tudnám előre felkészíteni. Volt pl. lufiterelés bottal, gyümölcsléivási verseny, célbadobás 3 távolságra dióval, fonaltekerés ritmusbotra. Egyesével meg tudom tanítani néhány ilyen játékra, de ezek ezerféleképp variálhatók és legközelebb, ha hasonló lesz de nem pont ez, akkor már nem fogja tudni, mert nem nézi, mit mond az óvónő, csak csinálja mechanikusan amit megtanult.

Szanya .
Ne légy ilyen szigorú vele.
Hidd el megfogja érteni . Türelem .

Mikor a fiam még nem beszélt , probáltam poénkodni .
-Nincs semmi sürgős mondani valója , azért nem beszél .
Persze ,kivülről nyugott vóltam , belül meg sík ideg mert azt hittem soha nem fog beszélni , és senkivel nem fog tudni kapcsolatot teremteni .
Álmomban nem gondoltam vólna , hogy nagycsoportos ovisként együtt szerepel a többi gyerekkel , anyáknapjára meg elmond egy 8 versszakos verset. Tudtam , hogy egy szót sem ért a versből , de annyira lelkesen és mosolyogva mondta , én meg elsírtam magam az örömtől.
Szóval . TÜRELEM ANYUKA . FEJLŐDIK MÉG SOKAT.

Oda se néz, mikor elmondják, mit kell csinálni.

Nem érti, de mondja: Tegnap a gyerek nyomkodja a gépemet és arra eszmélek, hogy PUF-ot hallgat és énekli hangosan. Teljesen érthető volt, nagyon tetszett.

Tudom, türelem répát terem. De én nem szeretem a répát.

Hu, Edina, én is elsírnám magam a 8 versszakos anyáknapi versen... ez még nekünk csak egy álom, pedig már nagycsoportos.
Írtam egy hosszabbat, de elment a netem és elveszett...
Köszönöm, hogy leírtad a lányod történetét, szegény, hát szenvedhetett eleget De jobb lesz ez, ha majd a szakmájában elhelyezkedik (remélem, hozzá illő szakmát választ, pl nem érdekli a könyvelés vagy közgazdaság? ebben a nők nagyon jók lehetnek ilyen aspi beállítottsággal), biztosan inkább fel fognak rá nézni, nem kiközösítik. A munkatársaimat sem bántja senki, akik köszönni sem tudnak és úgy néznek ki, mint akik 20 évvel ezelőtt élnek (a cégben kínai papucsban járkálnak és 1 hétig ugyanabban a ruhában vannak és még büdik is mégsem bántja őket senki, hanem felnézünk rájuk, mert mindenki tudja, hogy ők ötször jobbak, mint akárki más).

Tomger, egyetértek az előttem szólókkal, ne jelents ki egyelőre semmit! Az én fiam 3 évesen alig mondott valamit, neki a mozgása is messze elmaradott volt, abszolút nem lehetett kölcsönös kommunikációra bírni, egész nap csak üvöltött és sírt, soha nem csinálta, amit kértünk tőle (mert nem értette) és szinte semmilyen érdeklődést nem mutatott a gyerekek iránt. És egész nap buszozott itthon és berregett. És nem evett, csak pépet... meg még sorolhatnám, mára meg egy kívülálló engem néz hülyének, ha elmondom az ASt, mert ennek a gyereknek ugyan semmi baja. Ő sem volt mindig ilyen! Egyébként az én NT 3.5 évesem is produkál csomó olyasmit, amit itt néhányan írtok, mégsem auti, hanem csak kicsi és fiú is, kevésbé érzékeny néhány szociális megnyilvánulásra, mint a lányok (ez annyira látszik már ilyenkor). És egy csomó 3 évesen nehezen kezelhető dolgot kinőnek az autik is!

Szanya, megértelek, én is ilyeneken keseredek el, mégha enyhébb dolgokon is. De tényleg jó olvasni, amikor más írja, hogy neki ilyen volt a gyereke és lám, mennyire meg tudott változni! Hidd el, hogy nagyon az elején vagytok, kell a közösség az autiknak, de hosszú idő, mire megszokják és képesek lesznek a maguk módján részt is venni benne. Évekről beszélünk, nem hetekről, kell hozzá sok türelem...

Nem keseredek el, csak tudomásul veszem. Mindegy, találtam most egy új auticsoportot heti egy délutánra, ha beválik, az sokat fog rajta dobni, ebben biztos vagyok. Nagyon jó volt neki az is, mikor nyáron jártunk az Aureusba.

Annyit hadd mondjak Edina lányával kapcsolatban (Edina bocs, csak már nem bírom ki!!!), hogy egyrészt szép, másrészt okos, harmadrészt zseniális szakmát talált magának, és szuperül lehet vele beszélgetni, a humora is jó, a felnőttes szövegeit meg imádom. Csak azért írom, mert teljesen más kép jön le róla (mármint én máshogy képzelném el) azok alapján, amikről mi itt beszélünk. Abszolút nem egy könyvelő típus.

mimmo - kérdezhetnék tőled priviben a gyógypedagógus végzettségeddel kapcsolatosan?